Nem értem

Nem értem, hogy miért szeret úgy Uram. Nem értem, hogy miért karol fel engem, bűnöst. Nem értem, hogy miért engedi, hogy láthassam Őt és csodáljam, gyönyörködjek szépségében. Nem értem, miért adott kegyelmet és miért emelt olyan magasra engem, aki gyaláztam Őt, halálát okoztam és oly sokszor hűtlen vagyok. Nem értem, hogy miért jön oly közel, hogy lenyűgöz és csordultig tölti szívem.

Nem értem, de szívem imdája Őt, s tudom, hogy semmit nem adhatok Neki, csak szívem hódolatát és imádatát. Kívánom, hogy legyen kedves Néki az én rebegésem és örvendezem én az Úrban. Dicsőség legyen neki és felmagasztalás!

Öröm van a mennyben

s nem csak ott!

Érdekes, hogy valami, amiért évekig vágytam, s imádkoztam érte: megtörtént.
Nem találom a szavakat, amik kifejezik a hálaadást és az örömöt, de a szívem túlcsordul, s nem tudok betelni vele. Csodálatos a mi Urunk!
Hogy miért áld meg engem ilyen hihetetlen örömmel, nem tudom. De nagyon boldog vagyoK!

Hogy mi is ez: egyik legjobb barátom megismerte drága Urunk kegyelmét és belépett az üdvözültek seregébe.

How Dangerous of a Driver Are You?

Úgy látszik, kicsit jobban kell vigyázzak.

Created by The Car Connection

Frissített műholdfelvételek

Hát ez szuper! Segesvárnak és környékének frissítették a Google Earth / Google Maps műholdképeit, s most már szép végig lehet tanulmányozni még a falvak utcáit is, a völgyeket, dombokat, tavakat, mindent.
Hát nem csodás?

Itt van Segesvárnak a fényképe. A minőség nem olyan, mint a nagyvárosi, fontos helyeknek, de kezdetnek remek.


[UPDATE]
Telepítettem a Google Earth-et, s ott megvannak 3D-ben a domborzatok, s minden pontnak a magassága. Sőt, az egész Harghita megvan, s itt az egész környék.

Megint kirándultunk

De mostmár Andorékkal. Kirándultunk, hintáztunk, tájat néztünk. Elcsodálkoztam azon, hogy milyen szép a városom a házfeletti kertünkből.

Amúgy ez egy képmutató bejegyzés (Márta szóhasználatával élve).

Apa és lánya.


Szép Segesvár.


Terhes asszony mászik fel a dombra...


...Egyre nehezebben...


Az apja nyakában.


Nyafog a cuszlija után (mert elvettem :P)


Az én nyakamban...


Kukucsiiii!



Családi kép.


Én és a városom.

Ma délután apummal

kirándultunk. Elmentünk a város végi domboldalon levő földünkre, ahol nem voltunk körülbelül hat éve. Ennek az oka az, hogy amikor a város visszaadta azt a földrészt, ami régi családi tulajdon volt, a szomszéd természetesen magáénak tartotta, s nagyon rosszul nézett ránk. Egy-két évben szedtünk szilvát, s többet nem mentünk arrafele. Néhány hete a szomszéd meghalt, s üzent a felesége, hogy mehetünk arra. Mentünk is.

A föld parlagon van hagyva, lekaszálatlanul, bebozótosodva. Már az őzek is bejöttek, kettő éppen előttünk ugrált végig; az egyik vissza is nézett, hogy köszönjön.

A kirándulás meg nagyon jól esett. Olyan eredeti volt. Meleg, napsütéses, őszi délután, gyönyörű kék ég, barnás-zöldes táj, kis piros bogyókkal díszítve a kék illetve barna hátteret. Kár, hogy a fényképezőm eleme le volt merülve. De legalább gyönyörködtem a tájban. S jó volt apummal is így együtt lenni.

Csipkebogyót szedtünk, s a végén felmásztunk egy magas dombra. Onnan szemléltük a szép Segesváron végigvonuló szép Kükülllő völgyét, s a város különböző épületeit, negyedeit, völgyeit. Kirándulásunk legmagasabb pontján meg leültünk egy tölgyfa alá a meleg földre, s onnan vártuk meg, amíg a nap lement a domb mögé.

Paulo Coelho

"A világirodalom szélesíti a látókörünket", mondta Jim Elliot, amivel egyetértve szoktam én is élni ezzel a lehetőséggel (a keresztyén könyvek mellett), merthát egy nagyon kellemes dolog számomra az olvasás, és segít leszokni a filmekről.

Sokat hallottam mostanában Paulo Coelhoról, hogy minden könyve világsiker, meg ilyenek. A hétvégén el is mentem Miskolcon egy könyvesboltba, hogy vegyek meg egy regényt tőle. Meg is vettem a híres Alkimistát, amit többször láttam már említve.
Hazafele a vonatban elő is vettem, gondolva, hogy ez egy érdekes három és fél óra lesz, ennek a regénynek köszönhetően.

Jó kedvvel fogtam neki, mert olyan szép derűs kép volt az elején, világoskékes keménykötésű borítóval. A történet nagyon kellemesen kezdődött. Egy pásztorfiú életéről volt szó, érdekes történetekkel egybeszőve.
Aztán kezdtek feltűnni az ilyen kifejezések, hogy "Személyes Történet" meg "Világlélek", meg aztán az álomlátó nő, meg a rejtelmes Melkisédek, aki többféle formában megjelenik az embereknek, amikor meg kell valósítsák a "Személyes Történetüket", másszóval a sorsukat, amihez az egész Világegyetem hozzásegít. Aztán eszemben volt, hogy a szerző az elején leírta, hogy volt kapcsolata a valódi alkímiával, meg ilyesmikkel.
Megálltam az olvasással, s annak ellenére, hogy úgy gondoltam, megteszem, mégsem dobtam el a könyvet az úton hazafelé.

Itthon kicsit utánanéztem az interneten, ki is ez a Coelho. Aztán kezdtek összeilleni a dolgok.
Hol is kezdjem? Valahogy ezeken ment keresztül a bácsi: hippizmus, alkímia, keleti vallások, miszticizmus, Aleister Crowley (a huszadik század egyik legborzasztóbb okkult tanítója, mágusa) által befolyásolt társaságot indított el ő maga, meg most a végén katolikus lett, s a katolikus pogány-keresztyén elég borzasztó egyveleggel most még keveri a mágiát, misztizicmust, mindenféle ördögi és okkult dolgokat. És ezekből állnak a könyvei.

Ha valaki nem fogná fel: ezek mind borzasztóan sötét, ördögi, okkult dolgok, amik nagyon veszélyes hatással lehetnek az emberre. Nem csak, hogy nem kedvesek Isten előtt, de veszélyes utat nyithatnak affelé, amivel - enyhén fogalmazva - nem hiszem, hogy valaha szeretnénk kapcsolatot teremteni. Nem játék ez.
Azt hiszem, nagyon fontos gondolni arra, amit Pál mond a Tesszalonikabelieknek, hogy mindent tegyenek próbára és csak a jót tartsák meg.

Azóta a szemétből csak most vettem ki, hogy megnézzek egy-két kifejezést (amit itt használtam), de vissza is tettem.

Mostanában

kezd a normalitás visszajönni. Hálás vagyok, hogy lassan már nem kell annyit ugráljak és szaladgáljak, hanem lecsendesedhetek.

Befejeztük lassan a rendezést a meszelés után, vettem egy íróasztalt és berendeztem a szobám, megtettem nagyjából mind az intézkedéseket, amiket meg kellett most tegyek (Kolozsváron és Segesváron), s már volt egy órám is a líceumban és mostmár az is rendszeressé válik.
Meg is szoktam nagyjából az időm beosztását, reggeli csendességgel, reggelivel s aztán munkával.
Keresztúrra is megyek szerdánként, s a szokásos aktivitásokat megteszem.

Már csak szaladni kéne reggelente s a zongoraórákat megbeszélni a tanárnővel. S még egy iratot megszerezni Kolozsvárról.
S fizetést kapni.

Újból itthon

Na megvolt a tábor. Áldott volt, szép volt, bántuk, hogy 8 nap után elváltunk egymástól.
Remélem, hogy maradandót és örökkévalót fog teremni ez a hét mindenkiben...

Tábor

Na, holnaptól ifitábor, sok meghívottal, akik még nem ismerik Krisztust.
Jövő hétfőn, 8-án térek majd vissza.

Addig is, ha valaki gondolja, megemlítheti imádságban, hogy valóban áldott legyen, maradandót munkáljon, s Isten dicsőségére legyen.

Itthon újra

Megint búcsúztam. Hat hónap nagyon áldott idő után, sok áldás, élmény, barátság után eljött az elválás ideje. Nehéz volt, mint mindig, elszakadni azoktól, akik/amik szivemhez nőttek. Dehát onnan is elrepültem.

Most itthon vagyok, Segesváron. Úgy tűnik, hogy elég hosszú időre. Van ugyanis egy kétéves szerződésem, ami szerint kutatás általi mesterit végzek, tehát itthonról fogok dolgozni.

A segesvári fogadtatás meg igen-igen meleg és kedves volt úgy az itthoniak, mint a gyülekezetiek részéről. Jól esett, hogy a viszontlátás vágya és öröme kölcsönös volt. A szobámban is frissen van meszelve, szép üres, berendezkedhetek kedvem szerint. Jó itthon lenni.

Már csak egy búcsúzás marad: Kolozsvár. Ezért fáj a szívem két hónapja. Túl sok ott a nagyon drága személy, akikkel éveken át nőttünk össze, s akiktől nem lehet csak úgy megválni, mint a hathónapos barátoktól.

De Isten kezéből vettem mindezt, s öröm volt látni, hogy irányítja lépteimet. S tudom, hogy ahová Ő helyezett, ott leszek a legáldottabb, s ott dicsőülhet meg igazán Ő bennem.
Mostmár csak ezt kell engedni Neki.

Ha valaki

csodálkozna, hogy eltűntem, most egy konferencián vagyok Mechelen-ben jövő péntekig.
Csodálatosan szép kis város, tipikus belgiumi, ami megtetszett nekem erősen.
Majd mutatok képeket.

Új képek

Tettem fel új képeket a Picasa-ra, az utóbbi néhány hónap eseményeiről.
Eléggé elmaradoztam ezzel, úgyhogy most itt vannak (Hét album: Május 10 - Július 30).

Következik majd az elmúlt hétvégének gyönyörű látványosságait feltenni.

Ma reggel

valamikor a felkelés-reggeli-bibliaolvasás között/alatt elgondolkoztam a sok áldáson, amit kaptam az Úrtól. Úgy érzem, hogy túl könnyű az életem, s túl szép minden.
Félek attól, hogy hamarosan elég kemény pofoncsapást fogok kapni az élettől, merthát ezek után csak az következhet.

Jó az, hogy az Úr bátorít, hogy Őt segítségül hívjam mindig, s Vele mindig minden jól van, s minden a javamra dolgozik össze.
S most nagyon hálás lehetek az Ő túláradó kegyelméért!

Én mit tudjak csinálni ha van WiFi?

Szóval internet néküli hét... majd máskor...

Internet nélküli hét

Holnap kezdődik!

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, s hogy tényleg internet nélküli lesz-e. De úgy láttam, hogy nincs a hotelben internet. S ha ott nincs, akkor körülötte - az erdőben s a mezőn - biztos nincs.

Amúgy, ha valaki keres, itt vagyok.

Apollogetika

(Azaz a hit megvédése)

Hálás vagyok, hogy ma ebéd közben hasznát vettem utóbbi két hét (vagy több) tanulmányozásainak.
Olyan kérdésekkel kezdték, hogy hogyan keletkeztek a különféle emberfajok (fehérek, feketék, stb.) egészen odáig, hogy miért szavahihető az Újszövetség.

Imádkoztam bölcsességért, s azt láttam, hogy eléggé megáldott az Úr, és sikerült összeszednem gondolataimat, s értelmes érveket adni, persze egyáltalán nem kimerítőeket és sokszor nem is fogadták el, vagy nem tudtam elég jó magyarázatot adni mindig. De legalább egy kiindulópont volt abban, hogy tovább kutassanak, s lássák, hogy van logika és értelem a Bibliában.

Onnan indult az egész, hogy egyik elkezdte olvasni a Bibliát s kérdései adódtak. El is fogadta, hogy adjak neki egy könyvet, ami a Biblia melletti érvekről szól.

Szóval akkor csak hajrá a tanulmányozásban és imádkozásban, mert az Úr végzi a munkáját!

"Hát nem olyan biztos..."

"...hogy egyszerű, csak merni kell, meg szeretni... de nagyon!"
Ez a nősülés. Na de nem erről akarok most írni. A lényeg, hogy van

Munkahelyem!

Hihetetlen jó hírnek lettem ma a részese, éspedig, hogy még négy hónapig fogok dolgozni ennek az írországi kutatóintézetnek, ahol most vagyok, de otthonról. Úgyhogy elmaradhat még a munkakeresés januárig, s most van egy jó munkahelyem, amit otthonról végezhetek.
Nagyon csodásan gondoskodik az Úr az Övéiről!

Drága Írország

Hétfőn, amikor utaztam vissza Kolozsvárról, Londonban néhány óra várakozás után felültem a repülőre, leszálltam Dublinban s másfél óra után felültem egy buszra.

Ahogy haladtunk Galway fele, hallgattam egy kis ír zenét s bámultam a felhőborított, esős, zöld tájat s éreztem valami nagyon kellemeset. Éreztem, hogy van valami nagyon mély varázsa ennek a földnek, és azt, hogy nagyon örülök, hogy ismét itt vagyok.




Biztos sok más tényező is közrejátszódott, mint például két hét szörnyű stressz (állammvizsgadolgozat, államvizsga, ballagás, más ehhez kötődő aktivitások, s más kihívó feladatok, amik még utolsó nap is jelentkeztek otthon) s az, hogy mostmár fellélegezhetek, s kicsit pihenhetek, vagy nyugodtan elengedhetem magam kicsit időbeosztás terén.

De mindenesetre nagyon szeretem ezt a drága országot, amivel Isten megajándékozott egy rövidke fél évre.

150 év agymosás

A tegnap, július 1-én volt az évfordulója annak a nagyon szomorú eseménynek, amikor Charles Darwin és Alfred Russel Wallace felolvasták nyilvánosan elméletüket a fajok evólúciójáról.
Most - rá 150 évre - tényként elfogadott elméletnek ismerik el legtöbb tudományos körben, a médiában, s következésképpen iskolákban, s mindenhol.
Az emberek kinevetik azt, aki nem hisz benne, lenézik, betokosodottnak és tanulatlannak gondolják.

Fáj a szívem ezt látni. Főleg, hogy tanulmányozásaim során rájöttem, hogy az evólúció is csak egy vallás, amelynek feltevéseit a leletek és kísérletek cáfolják.
De ma az ateizmus a divat, s bárki aki azt vallja, hogy tévednek, bigottnak bélyegzik.
E világ Fejedelme a mi drága Urunk ellen keservesen üzdi még utolsó harcait, s ahol nem igazán keresik az igazságot, ott nagy a megtévesztés.

Pedig a tudomány messzimenőleg nem mond ellent a Bibliának, a keresztyén hitnek. A harc valójában a naturalizmus és a teizmus között van, csak mivel rengeteg tudós ateista, s ez jobban van hirdetve, ezért az emberek úgy vélik, hogy a harc a tudomány és a keresztyénség között van. Végül már nem is néznek utána, annak ellenére, hogy számos ateista tanulányozásai során hitre jutott, mert rájött a valóságra: a Biblia igaz, Krisztus feltámadott és él, s ez semmiképpen sem lehet másképp!

Jó lesz foglalkozni ezekkel a dolgokkal, s kész lenni megválaszolni a hitetleneknek.
Ezekben az egyre nehezebb időkben nagyon fontos hűségesen kitartani Urunk mellett és értelmesen küzdeni ebben a kemény harcban.

Na vége.

Köszönöm az aggodalmatokat, s azt, hogy gondoltatok rám. Nem tűntem el végleg.

Az elmúlt hetek nagyon sok stressznek, izgalomnak, s majd kétségbeesésnek is adtak helyet merthát tegnap (június 25-én, szerdán) volt az államvizsgám. De az Úr megőrizte szívemet.
Mint általában, már nagyon vártam a végét, mert egy adott pillanatban elromlott a projektem, nem is tanultam eleget, s nem voltam benne biztos, hogy vajon, most jól lesz-e, vagy sem.

Mint mindig, ugyan, most is minden szép és jó lett.
Megvolt a vizsga nagy gyomoridegek között, s a végén az eredményhirdetés meg szépen rátette a koronát az öt év nagyon kemény erőfeszítésre és sok harcra.
Mint akkor is, most is Isten kegyelme áldott meg.

Egyrészt nagyon bánom, hogy lejárt. Gyönyörű évek voltak, amikre sok évtizeden át nosztalgiával fogok visszatekinteni. Másrészt meg nagy megkönnyebbülés, s jó szépen lezárva tudni ezt a nagy kihívást.

De az élet megy tovább. Jön a következő szakasz. Megyek előre, az Úrral megyek, s törekszem a mennyei dolgokra, s arra, hogy a jó megélhetés keresése kevésbé legyen fontos Isten országánál. S hogy meg is értsem egészen, hogy ez gyakorlatilag hogy is lesz.
S Krisztus érdeme árán Ő sem szégyenli, hogy Istenemnek neveztessen, s kegyelmét bőven kiárasztja. Méltó is minden hálaadásra és dicsőségre!

Milyen szép az ég!

Felülről is.

Kis tétovázással

én is beléptem a játékba.

Mártától másolom:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Ez olyan, mint egy MLM piramis, csak hogy az utolsók nem ajándékoznak meg senkit :P
Vagy meddig tart ez?

S mi lesz, hogy ha több helyre feliratkozok? S ahhoz is, aki hozzám feliratkozott? Szóval nem értem egészen, de azért szívesen adom az ajándékokat... meg fogadom is...

Mondtam-e már

hogy fürödtem a tengerben?

Négy éves korom óta - amikor persze nem tudtam úszni - most merültem bele előszőr a tengerbe.
Nagyon lelkesítő új élmény volt a tengeri hangulat és tengeri fauna-flóra közepette úszni a hullámokon. Érdekes volt, hogy sós a víz, meg ahogy a hullámok finoman fel-le dobáltak és sodortak. Meg hogy kis rákokat láttam, meg algákat, meg kagylókat, meg tengeri homokot.

Másnap ismét elmentem, s akkor már leugrottam a Black Rock-ról. Olyan érzés volt, mint egy olyan eredeti kemény pofoncsapás. Pedig lábra ugrottam.

De azért a tengeri úszás az gyönyörű élmény volt.

Álbuszmegállót az Alzheimereseknek

A transindex ez a mai cikke elmondja, hogy Németországban egy öregotthonon kivül álbuszmegállót szereltek fel, hogy amikor az Alzheimeres öregek el akarnak menni, ott várják a buszt, s ne kószáljanak a városban. Ekkor az alkalmazottak behívják őket egy kávéra, s addig már el is felejtik, hogy el akartak menni.

Ötletes. Szegény öreg bácsik és nénik, nem is emlékeznek, hogy nincs otthonuk, vagy rá öt percre, hogy el akartak menni. Vajon így fognak csinálni velem is 60 év múlva? Nem hiszem, hogy megérem azt :)
Biztos visszajön az Úr addig.

Péntek, szombat, hétfő, kedd

Nagy stressz áradt rám pénteken, amikor megtudtam, hogy egy héten belül mennyi minden kész kell legyen, hisz lesz egy nemzetközi konferencia, ahol be kell mutassák a projektet, amit átvettem márciusban, s dolgoztam rajta.

"Natessék!" gondoltam most, hogy minden, amire alapozott a projektem, megváltozott, tehát nem megy semmi. Aztán a mentorom (Sebastian) el van tűnve két hete. Úgyhogy kétségbeesés, kilátástalanság és stressz!

De össze szedtem magam és nekifogtam, s kezdett menni.
Aztán csodák csodája, jött Sebastian és segített ő is, meg dolgozott ő is rajta.

Aztán hihetetlen, hogy milyen jól ment a munka ezen a négy napon!
Mostanában nagyon imádkoztam, hogy legyen áldott a munkám.
S mostmár majdnem teljesen kész van, s még csak a keddi ebészünetnél vagyunk!

Ha jól számolom

(ahogy Márta számolja, hogy hányat kell még aludni az EB-ig :)) ) még négy és fél hét van a hazamenetelemig, s következésképpen öt hét az államvizsgáig.

Lassan alakul a dolgozatom, hamarosan befejezem, úgy tűnik. A projektemet is még ki kell szépen finomítani, s akkor állhatok oda a vizsgálóbízottság elé.

Kicsit félek attól, hogy kell tanulni is rá. Merthát időm sincs sok, de eléggé feleslegesnek is gondolom, hiszen legrosszabb esetben is csak egyetlen kérdést tesznek majd fel az egész anyagból, miután bemutattam a munkámat. Tulajdonképpen négy-öt tantárgyat kéne átolvassak, mert a vizsgálóbizottság tagjai (akik négyen vannak) átalában saját tantárgyukból kérdeznek.
De a tanszékvezető azt mondja, hogy általános műveltség (kell legyen) az már nekünk, amit tíz év múlva is tudnunk kell... Tehát most nem kell mittudoménmennyit tanulni... Vajon tanuljak?

Kezdem

egyedül és a barátaimtól elszigetelve érezni magam...
De nem túl veszélyes még, s amúgyis azonnal megyek haza egy hétre.

De ami mégjobb az, hogy mostanában kezdtem jobban megtanulni azt, hogy az Úr az én örökségem, s Ő tényleg elég nekem, s tényleg betölt "örömmel és békességgel" és "a reménységem is túláradóan bőséges" benne.
S ezek nem csak az Ige ideális szavai, hanem élem ezt Urammal, aki méltő minden dicséretre és magasztalásra!

Úszómedence, szauna és jacuzzi

(Ja és gőzfürdő. Csak nem akartam négyszavas címet.)

Voltam Castlebarban s Westportban a hétvégén, a Studnickáéknál és Géválthéknál. Nagyon jól telt.
Ismét szép és jó volt minden. Vagy még mindig.

A csúcs viszont az volt, amit a címbe írtam. Nagyon jól esett végre úszni egy kicsit, s szaunázni, meg ilyenek. Ja, s életemben előszőr jacuzziztam. Vagány volt.

Na, de nagyon jó volt együtt lenni magyar hívő barátokkal, beszélgetni bibliai témákról Miki bácsival, gyerekekkel játszani, gyülibe menni velük.

A buszt viszont megint majdnem lekéstem. De nagy izgalom s körömrágás között ismét idejében odaértünk.

Úgy látszik

hogy bizonyos dolgokat egyszerűen nem tudok megszokni.

Vagy csak többi idő kell egyeseknek, mint másoknak?
Lehet, hogy ami mélyebben van, attól nehezebben szabadulok.
Vagy túl erősen ragaszkodok hozzá?

Talán mégis az az oka, hogy nagyon mélyen van....

Egyszerűség

Érdekes az, hogy a nyugati országok arra tanítottak meg engem, hogy lehet egyszerűbben is élni.

Az emberek, bár az átlagfizetés hétszerese Írországban, mint Romániában és a az árak csak kétszer-háromszor akkorák, mégis sokkal egyszerűbben élnek.
Nagyon sokan járnak Ford Fiesta-val, s hasonló kisebb autókkal, megelégszenek egyszerűbb házakkal, ruhákkal, élettel.

Nagyon tetszik ez nekem, hogy amiért valakinek van pénze, attól nem kell BMW-vel (vagy hasonlóval) járjon, vagy palotája legyen.
Luxuskocsikat nagyon keveset láttam Galwayben. Nagyon kevés Mercedes, BMW, Audi, Porsche van. Még új Passat-ot s Ford Mondeo-t is alig lehet látni.

Óriási házakat sem nagyon láttam. Az emberek nagyon sokan megelégszenek normális házakkal, s nem tornyosulnak a villák úgy, mint Romániában.

A vásárlásnál is, az emberek keresik az olcsóbb, akciós árú dolgokat, nem feltétlenül a legdrágább holmikra vadásznak.

Megvannak a kivételek természetesen, de a tapasztalatom ugyanaz, ami Magyarországon volt.
Általában azt látom, hogy az emberek praktikusak, s megelégszenek a kevesebbel, ha az kielégíti a szükségleteket.


---------------------------


Az Ige is azt mondja, hogy "nagy dolog a megelégedés istenfélelemmel". Még ha nincs is meg minden szükséges. Hát biztos nagy dolog!

Nyár!

Itt jónéhány napja nyár van! :D

Szépidő, napsütés, meleg. Eddig még nem volt ilyen szép idő.

Ki is ültem egyik nap egy erdős parkba, s olvastam ott négy órát. Le is égtem kicsit. Jól esett nagyon.

Kicsit attól félek, amit a drága írek mondanak, hogy tavaly áprilisben volt nekik az egész nyár. Aztán meg kész.

Remélem, hogy most hosszabb lesz, s júliusban le tudok majd ugrani a Blackrock-ról az óceánba!

De addig is nagy élvezettel magamba szívom a szépidőt s örvendek neki.

Bébi tüskésrája

Ez vajon a szeme, vagy az orrlyukai?

No Pants Day

A wikipédiának ez a cikke elmondja nekünk, hogy létezik egy ünnep, amit "Nadrág Nélküli Nap"-nak neveznek, s amit május első péntekén ünneplünk. Vagyis ma.

Nos, egyik munkatársam írt erről egy emailt a cég levelezőlistájára, s errefel megyek vizet inni, s látom, hogy hárman bugyiban ülnek az íróasztal előtt.

Szóval ilyen is van.

Csupa dal

Ma elolvastam ezt, s utána vágyam kerekedett kimenni megcsodálni a természetet a szépidőben.
Nagyon felemelő volt s megtelt a lelkem örömmel azzal a belső tudattal együtt, hogy mindez Isten dicsőségét és szeretetét tükrözi.
Minden ragyogott a déli napsütésben, az ég kék volt, mint az ég, rajta néhány hófehér bárányfelhővel; a fák és bokrok tele voltak zöld levelekkel; közben egy kellemes szél fúvott a délután csendjében.
Én meg csak nem győztem csodálni és mosolyogni a gyönyörűségeknek.

Ma reggel

Megint olyan szép napsütés volt, de mire én elindultam munkába, elkezdett esni az eső.
Gondoltam, hogy na... eddig legtöbbször sikerült kikerülni, mostmár nem várhatom el a végsőkig.
De ahogy kezdett erősebben cseperegni, egyszercsak gyengülni kezdett. Bementem egy tető alá, s szinte el is állt az eső. Aztán elindultam, megint megeredt kicsit, aztán megint nagyon elgyengült. Aztán időközben elkezdtem hálát adni Istennek, hogy eddig kikerültem, s hogy gyengül az eső, s lehet, hogy nem ázok meg (nem kellemes vizes nadrágban ülni és dolgozni), s többmindenért hálátadtam.
Mire befejeztem néhány fontosabb dolog elsorolását, rájöttem, hogy bármi is lenne... nekem elég Isten kegyelme, hiszen Ő az én örökségem, s ez mindennél többet jelent.
Akkor ezért adtam hálát, hogy még ha nem is mennének jól a dolgok, enyém az Ő kegyelme, ami mindig elég.
Errefel abban a pillanatban kisütött a nap.

Dublini Képek

Itt vannak a képek a dublini látogatásomról. Sajnos nem tudtam igazán megragadni a táj és a város szépségeit a fényképeimmel.

Dublinban

A hétvégén Dublinban voltam a Sheldonéknál. Velük töltöttem az időt és Bakó Marikával.
Gyönyörű volt.

Dublin eddig a legszebb ír város, amit láttam. Nagyon tetszett a nagyvárosi hangulata, ami hiányzott itt Galwayban, s az, hogy mégis hagyományos stílusa van, nincsenek felhőkarcolók, hanem az épületek régiesek s nagyon, de nagyon szépek!
Gyönyörű egy város, s ha itt maradok Írországban dolgozni, vagy ilyesmi, egy időre (ami nem fog metörténni, valószínűleg), akkor mindenképpen Dublinba mennék, annyira megtetszett.
Amúgy Írország lakosságának egy harmada lakik ott. Óriási nagy város! Főleg, hogy az emberek házakban laknak leginkább, s nincs összezsúfolva tömbházakba, hanem nagyon szétterjed.

Bejártuk a környékét, felmentünk egy dombra, ahonnan láttuk a várost, majd a város körüli dombokon-hegyeken mentünk végig az autóval, ami ismét egy elragadtató út volt. Végre megismerkedtem a tipikus ír tájjal: barnás zord dombok-hegyek, tőzeges-sziklás talajjal és alacsony növényzettel. Volt egy-két patak, ami csörgedezett ott a sivár dombokon, s két tavat is láttunk. Lélegzetelállító tájak voltak, s feléledt bennem az, hogy miért szeretem még jobban a hegyeket a tengernél.
S végre láttam a tengert esőben, ami ismét nagyon érdekes látvány volt.

Ezen kivül nagyon jól esett, s igazán bensőséges és áldott volt végre két hónap után testvérgyüliben lenni, kenyeret törni, s ott közösségben lenni a testvérekkel.

Ja, s ezen kivül meg nagyon jól esett jó nagyokat és finomakat enni! (pizzát, steak-et, íres bornyú sültet, stb.)

Olyan tehetetlennek

éreztem magam kedd reggel.

Nem voltak még sokan a munkában, s Ahmad kollegám hátrajött, hogy beszélgessen velem.
Kimentem vele a konyhába, s egy pohár víz mellett társalogtunk a kanapén.

Egyszercsak éreztem azt az érzést, amikor Isten mondja, hogy "Na, Oszkár, itt az alkalom, hogy beszélj neki Krisztusról".
Érdekes módon, nem tétováztam annyit, mint máskor, hanem imádkoztam bölcsességért, s megkérdeztem tőle, hogy hisz-e Istenben.

Aztán elmondta, hogy ő muzlim, s az itteni mecsetbe jár minden pénteken.
Én azután elmondtam neki azt, hogy Istenhez csak Krisztuson keresztül lehet közeledni, s elmondtam neki röviden az evangéliumot.
De azt hiszem, sosem éreztem magam ilyen tehetetlennek, s ilyen nehéznek azt, hogy megérintsek valakit, vagy tisztán és számára megfelelően mondjam el Isten üzenetét.
Nagyon furcsa érzés volt.

Tudom azt bár, hogy Isten az, aki munkálkodik a szívekben, s akinek a Szelleme kell meggyőzze őt, s nem én. Ezért imádkozom érte, s megnyugszom abban, hogy Isten végzi a munkáját.

Az anekdóta

Egyszer egy vidéken nagy szárazság lett. Hónapokig nem esett az eső.
Az emberek kétségbe voltak esve, hiszen kiszáradtak a vetemények, a búza, megszáradt a fű, hulltak el az állatok, s az emberek is halltak már szomjan, mert sehol sem lehetett vizet találni. Bizonyosak voltak benne, hogy néhány napon belül bekövetkezik a tömeges pusztulás.

Eszükbe jutott ekkor, hogy a közelben, egyik hegyoldalon lakik egy bölcs ember. Mindig jó tanácsokat kaptak tőle, s úgy gondolták, hogy utolsó reményként hozzáfordulnak, hátha valamiben tud segíteni nekik.

El is mentek hozzája, s ő öket kedvesen fogadta kérdezve, hogy mi az, amit óhajtanak. Elmondták a gondjukat, a nagy szárazság biztos halálítéletét és kérték, hogy ha valamiben segíthet, ha valami jótanáccsal szolgálhat, akkor sűrgősen tegye meg.

- Hozzatok ide nekem minden vizet, mondta ő.
Errefel hazamentek, kiki a falujába, s minden tálat, minden korsót, minden csepp vizet kiürítettek egy közös korsóba, ami még talán néhány napig hosszabította volna élettartamukat, s elvitték a bölcs embernek.

A bölcs ember kihozott egy tálat, beleöntötte a korsó vizet, amitől majdnem tele lett, s mindenki állt és várt.
Ő levette az ingét - amit biztos hónapok óta használt már, hiszen ruha sem volt sok, s víz sem, amiben megmossa - s beletette a vízbe, s egy darab szappannal elkezdte mosni.
Mindenki nagyon elcsodálkozott s felháborodott, majdnem odarohantak, hogy halálfiává tegyék, de ő határozottan végezte a dolgát, s türelemre intette őket.

Így folytatta a dolgát még néhány percig, szépen kimosta az ingét, jól kitisztálta, majd kicsavarta, s felakasztotta a kötélre, ami egy faoszlop és a kunyhója között volt.
Errefel hatalmas szél kerekedett és sötét felhők takarták be az egész vidéket percek alatt. Erre ő:
- Na tessék! Ahányszor ruhát szárítok, mindig eső lesz!

Hat akkor legyen allatkert!

Hogy ne terheljem meg szegeny blogomat hat allattal, hat itt talahatoak az uj orokbefogadott ("adoptalt") allataim.

The Perfect Human

Ez a cime egy Wired cikknek, amit ma a konyhaban olvastam, mikoris kimentem tanulmanyozni egy tudomanyos dolgozatot.

Egy 46 eves emberrol szol, aki normalis jo allasat felvaltotta arra, hogy ultramaraton szalado legyen.
A teljesitmenyei koze ilyenek tartoznak: 50 maraton (ami 41 km) 50 nap alatt; 350 merfold (563 km) leszaladasa megallas nelkul (80 ora alatt).

Hatalmasan elcsodalkoztam ezen. Kicsit elgondolkoztatott, hogy mennyire kenyelmesek lettunk, s mennyire foldhoz s szekhez ragaszt a mindennapi aktivitasunk.
"Somewhere along the line, we seem to have confused comfort with happiness," mondja o.

Valahogy ki kene tepni magam ebbol a kenyelmes szferabol, s megtanulni nagyon megfegyelmezni s szolgava tenni a testemet... foleg, hogy nekem isteni segitsegem van hozza, ha akarom... es sok boldogsag a jutalma!

Szep ido

Nehany napja nem gyozom csodalni, hogy milyen gyonyoruen szep az ido itt.

Reggel gyonyoru kek eggel kelek, ragyogo napsutestben megyek munkaba, ebedszunetben a csendes folyot latogatom, s a virulo zold termeszetet korulotte a meleg napsugarak simogatasaban.

Szoval ilyen is van Irorszagban..

Blogujitas

Hat amint latni lehet, betettem harom vadonatuj Google gadgetet, s egy blogger poll-t!

Na, masoknak mar reg ott van, de en csak most jutottam oda, s amugy nem is nagy dolog.

Dehat ennek az esemenynek megunneplesere itt van egy interaktiv felhos terkep :D

Megint a halalrol

Mit mutat a statisztika a halal modjanak valoszinusegerol.

Komoly dolgok

-ra terve, itt van 22 kep olyan szemelyekkel, akik a halal elott alnak, legtobben rakbetegseg miatt. Megrenditoek a kepek s a kijelenteseik. Borzalmas, mennyire remenytelen es kilatastalan az elet Isten nelkul.

Aprilis 1

Hat ma szuper jokat rohogtem.

A Google harom "uj szolgaltatast" mutatott ma be: telepesek kikuldese a Marsra (a kerdoiv hihetetlenul vicces), email kuldese a multba, s kereses a holnapi nap informacioi kozott.

Egy amerikai honlap egy interjut jatszodott meg egy iro es egy Al Qaeda ugynok kozott, aki meg volt sertodve, hogy a 9/11 tamadasokat az amerikai kormany osszeeskuvesenek tartjak.

Voltak masok is, de nem sorolom.

Amit en csinaltam eddig, az csak ket egyszeru vicc: egyik munkatarsamnak betettem hatterkepnek egy betort monitort, s nagyon realis volt, pont ugy nezett ki, mint egy betort monitor, kifolyt fekete folyekonykristallyal... Egyik munkatarsnomnek meg elloptam a cseszejet, s otthagytam egy fenykepet rola egy 'ransom note' uzenettel. De meg csak 15:41, ugyhogy meg lesz ra lehetoseg.

Megnyugvas

Tobb tenyezo osszejatszasaval vegre eljutottam oda, hogy nagyjabol megnyugodjak.

Olyan jo meggyozodessel megerteni azt, hogy eleg Isten kegyelme nekem, s hogy vegulis az szamit, hogy Ove vagyok, s hogy O iranyitja az eletem, ha Neki elem azt.
S vegulis valahogy meglesz ez az allamvizsga, s a dolgozat, s minden, s aztan mar ugysem fog szamitani.

Olyan szep az elet! :)

A királyi út

„... csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá"
(Ézs 35,8).

A megszentelõdés útja olyan egyenes és világos, hogy még a
legegyszerûbb elme sem tévedhet el rajta, ha állhatatosan követi. A
világ bölcsei furfangosak és köpönyegforgatók, mégis óriási
baklövéseket követnek el, és többnyire elvétik céljukat. A világ
bölcsessége valami nagyon szegényes és rövidlátó dolog, ha az ember ezt
követi, bizony sötét hegyeken kell átmennie. A kegyelem által
megvilágosított ember nem tud jobbat, minthogy az Úr parancsait
teljesítse; ez megtartja õt a királyi úton és a Király védelme alatt.
Soha ne próbáld magadat csalárd módon kimenteni valamely nehéz
helyzetbõl. Maradja keskeny úton, az igazság és õszinteség útján, és
meglátod, ez vezet számodra a lehetõ legjobb megoldáshoz. Életünkben ne
legyenek vargabetûk, se ügyes kibúvók. Legyünk igazak, és ne tartsunk
semmitõl. Kövessük mindenben Krisztust, és ne féljünk ennek
következményeitõl. Mert ha valami nagy bajt el tudnánk kerülni, de csak
csalárd úton, akkor azzal, hogy megpróbálkoztunk a hamissággal, sokkal
nagyobb bajt hoznánk magunkra, mint amekkora a baj, ami elõl
menekültünk. Számunkra mindig Isten útja a legjobb. Ezt kövesd, mégha
az emberek bolondnak is tartanak érte, mert így leszel igazán bölcs!
Uram, vezesd szolgádat az egyenes úton és õrizd meg az ellenségtõl!

[Spurgeon]

Hetvege, kiruccanas es kegyelem

A hetvege szuper volt.
Szombaton kiruccantam Castlebar-ba, ami innen 70 kilometerre van, s meglatogattam draga Studnicka csaladot es Gevalth Miki bacsiekat. Talalkoztam Bako Sanyiekkal is, s megismertem meg egy-ket roman, lengyelt, stb.

Hihetetlen, hogy milyen sokat tud jelenteni az, hogy egy magyar csaladban voltam egy jo napot, miutan egy honapig csak a heti ket-harom telefonbeszelgetest tettem magyarul.
S az is hatalmas volt, hogy ehettem otthoni kolbaszt, sajtot, huslevest!
Az ilyen aprosagok nagyon sokat jelentenek mar egy honap utan.
Ugyhogy az emberkeim hianyarol ne is beszeljek...

Ami a cimem harmadik reszet illeti, hat nem hagyhattam szo nelkul azt, hogy mennyire tapasztaltam ismet, hogy "Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű." Hogy "Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint."
Nem tudom, hogyan es miert, de ujra meg ujra kegyelmet kaptam, s azt, hogy Isten torodik velem, s visz elore batorsaggal es remennyel.

En aztan alszom

Az ejjel 11 orat aludtam majdnem (11 utantol majdnem 10-ig), s a tegnap ejjel meg 12-ot.
Pedig nem szandekoztam.

Lefekudtem szepen 8-kor, mert mar nem birtam az almossagot, s kiveve egy-ket megebredest reggel 8 utan keltem fel. Ezaztanvoltalvas.

Igaz, hogy a munka igy sem ment jobban, s eddig a tegnapi nap volt a legrosszabb ilyen teren, hogy abszolut semmit sem haladtam. Dehat remelem lesznek feludito napok is, amikor a ketsegbeesesem szunik, mert most jelenleg nincs kilatasban valami jo diplomamunka...

Szepido, oceanparti seta es szerelem

Az elmult ot napon hihetetlen modon nem esett az eso.
Szombat-vasarnap felhos volt, de esotlen.
Hetfon, tegnap es ma... hat hihetetlen es nagyon ritka szep, ragyogo ido van (foleg reggelente).

A tegnap hamarabb elmentem a munkabol, s elbicikliztem az oceanig, s ott setaltam a parton.
Hihetetlen volt.
Keszitettem, nehany fenykepet, de azt ereztem, hogy nem igazan van latvanyossag, s nem az a lenyeg most, hogy ezt mutogassam masoknak, hanem egyszeruen elvezzem a pillanatot. S az erzes lenyugozo volt.

Van egy olyan melyseges megragado ereje a tengernek. Olyan kellemesen es eroteljesen betoltott az a messze szetterjedo tenger latvanya es a vegtelenseg erzese, a siralyok hangja, a hullamok lagy mozgasa, a delutani homalyos nap, ami visszaragyogott a vizbol, a tenger illata, a tengerinovenyek es kagylok ezrei, az a csend, az a finom nedves homok, amin vegigsetaltam, s a nyugalom, ami korulvette a tengerpartot s a tole kiterjedo tengert.

Nagyon halas voltam erte, s olyan jo volt ezt is Istentol venni.
Melyen es sokaig bennem maradt ez az erzes... Most ertem, milyen az, amirol olvastam tobbszor, hogy valaki szerelmes lehet a tengerbe...

Aztan ez is!

Jaj, ez a kutya. :)))

Nekem is kell egy dachshund.

Szabadsag

"Ahol pedig az Ur Szelleme, ott szabadsag van" (2Korintus 3,17)

Az ezelott levo igeversekben Isten arra vilagit ra, hogy fontos volt a Torveny, hogy ravilagitson buneinkre, s ezzel megmutassa, hogy ra vagyunk szorulva Istenre. Ezt a dicsoseges szolgalatot tette (es teszi) az irott Torveny.
Olyan jo tudni, hogy Isten kiemeli azt, hogy van egy szolgalat, aminek dicsosege mellett az elso elhalvanyul: a Szent Szellem szolgalata, amely Isten elott elfogadhatova teszi az embereket.

Ezt akarja Isten erosse tenni eleteinkben: a szabadsagot. Ahol Isten Szelleme van, ott szabadsag van. Ott az ember bocsanatot kapott buneire, s megszabadult toluk. Tobbe nem vadolnak, tobbe nem keseritenek, hanem Krisztus vere elmosta oket. Ott az ember megerti, hogy Krisztus aldozataert teljesen elfogadhatova lett Isten szamara.

Igy szabadon, boldogan, bekessegben elhetem eletem szemlelve, imadva a dicsoseg Urat.

Vihar

Olyan vihar volt a tegnap itt Galwayben, hogy remegett az ablak s falak tole.
Van egy szelloztetolyuk a szobam falan, s ott fujt be a szel, s az ablaknak meg neki az eso.
Ugyhogy nem tudtam elaludni.

Aztan felkeltem, leszereltem a szellozteto tetejet, s bedugtam egy parnat. Igy szelcsend volt a szobamban, de meg mindig nagy zaj. De belealudtam.

A bicilivel is alig tudok kozlekedni, olyan szelek es esok voltak a napokban. Hala Istennek, nem sokszor aztam meg.

De az teny hogy ilyen viharokat eletemben nem lattam.

Irorszagi idojaraselorejelzes

Today
A cloudy start today with rain clearing eastwards during the morning...

Tonight
Tonight will be very windy with widespread gales. Winds will reach storm force across much of the north and west with severe or violent gusts. The rest of the day will be brighter with brief sunny spells and scattered showers...

Tomorrow
Tomorrow Wednesday will be a cold and very blustery day with widespread showers...

3 Day Outlook
Wednesday night will be cold, with frost in many areas, as winds decrease. Scattered showers overnight also, some possibly wintry in the north and west...


:D

Galway - egy het utan

Szerelem elso latasra. Nem hiszek az ilyesmiben. De ennek a varosnak mindenkeppen megvan egy gyonyorusege, ami egyre jobban hatol belem, ahogy itt lakom.

Az idojaras valtozo nagyon, ma is volt eso is, meg kek eg is. Csak vagy ketszer tortent meg, hogy borig azzak, azon kivul elegge turheto, s meg lehet szokni. Foleg ha az embernek van esokabatja, esonadragja es esernyoje.

A varos maga nagyon szep.
Itt mar tavasz van februar vegen, a fu es a bokrok gyonyoruen zoldek, a narciszok magasak, a gyumolcsfak kiviragoztak, a siralyok vidaman bamulnak a haztetokrol szerteszet es repdesnek a varosban.
Az epuletek gyonyoruek. Egyforma hazak egy-egy utcaban, talalo szinekkel, izleses kertek, rengeteg zold-terulet, s kizarolag csak hazak, kiveve a magasabb kereskedelmi epuleteket, amik a kozpontban is legfeljebb 2-3 emeletig nonek fel.

Az emberek nagyon kedvesek. Bocsanatot kernek, ha en utkozom belejuk; az uzletekbe bemehetek teli taska elelemmel, mert megbiznak az emberben; egyik este szaladtam az utcam, mert siettem valahova, s egy ember megallt az autoval, hogy kerdezze meg, hogy sietek-e, s hogy ne vigyen-e el a kozpontig; az autok megallnak ha gyalog, vagy biciklivel akarok atkelni, s ha megzavarom is oket, sosem dudalnak.

Csendes is a varos. Nincs duda hang, nem kiabal senki, nem hallgat senki hangos duborgo zenet. Mentohangot is ma hallottam eloszor, egy het utan.

Mostmar csak dolgoznom kell szorgalmasan, s Istenben maradnom husegesen, s halas lennem mindezert a szepsegert amit kaptam.
Ja, s persze, a vegen meg szepen ugyesen hazamennem.

Kepek

Na, meglett a webalbumom.

A repulesrol a kepeket majd kesobb toltom fel, mert nincs meg minden.

Es Marta, a te kedvedert (es az enyemert is) majd keszitek kepeket az esoben is, merthat ezek a feltoltott kepek nagyreszt derus idoben voltak keszitve.

Galway

Na, megérkeztem!

Az utazás csütörtökön szuper volt, megéltem első repülési élményemet. Szuper volt a világot fentről látni, a felhőket a napsütésben nem alulról bámulni, hanem felettük repülni.
(Igaz, majdnem lekéstük a második repülőt Londonból, de végül beértünk szó szerint utolsó percben)

A megérkezés szép volt, a Bed & Breakfast szuper, s a város elbűvölő! Első nap szép idő volt, s már akkor szerelmes lettem ebbe a városba.

Az elkövetkező napokban megismerkedtem az itteni óceánmelletti időjárással: ahol a szél minden irányból fúj, az eső nem csak fentről, hanem oldalból is esik, s esernyővel tetőtől talpig megázik az ember, s ahol a romániai esernyők első nap tönkre mennek.
De nem baj, mert a nap is süt néha, akkor is ha dominál az eső, szél (ma reggel hó is hullott). S azt veszem észre, hogy az emberek esőben is sokszor ernyő nélül járnak, s mégsem néznek ki elázottnak, mint mi. A biciklizés is normális az esőben. Lehet, másképpen kell hozzáállni az időjáráshoz, s vagy biciklit venni, vagy megszokni a félórás (vagy hosszabb) gyaloglásokat.

Pénteken délelőtt meglátogattunk két lakást, ami elég kiábrándító volt. Délután találtunk egyet, amire egyből igent mondtunk, s be is költöztünk szombaton. Nagyon kedves és kellemes kis ház.
Bevásároltunk, berendezkedtünk, s lassan otthon is érzem magam ott, s a kis szobámban, a kék-fehér-zöld ágyneműmmel.

A tegnap (vasárnap) egy gyülekezetben is voltam, ami felemelő és áldott volt.

Ma meg megkaptam a laptopomat, s az intézkedések között várom a dolgok alakulását, hogy kezdjem meg a munkát.

Addig is hiányoznak az otthoniak, de a sok rohanás között nincs sok időm gondolkozni rajta. S amúgyis azt tapasztalom, hogy Úr széppé teszi dolgaimat a behatásoktól függetlenül.

Eltávozásom Kolozsvárról

Már megint az eltávozásról írok. Ezen kivül már csak egyet akarok írni: amikor Segesvárról elmegyek.

Most azt akarom mondani, hogy nagyon szép volt az eltávozás, ha fájdalmas is.
A búcsúzások nagyon meghatóak és bensőségesek voltak, és sokszor közel álltam a síráshoz, de olyankor eltereltem gondolataimat...

Megláttam azt, hogy barátaim, testvéreim ragaszkodnak hozzám, hogy kölcsönösen ők is szeretnek, ahogy én őket. S ez nagyon jól esett. Sokan keresték, hogy még együtt legyünk az utolsó napokban (amit én is akartam). Sokan búcsúztak könnyes szemmel, vagy kifejezték, hogy tényleg szomorúak. A gyülekezetben imádkoztak értem és még egy Zsoltárt is szívemhez kötöttek el az "Isten velünk, viszontlátásra" ének előtt. Barátaim is kifejezték, hogy sajnálják, hogy nem látnak hosszú ideig. Lakótársaim imával és könnyekkel bocsátottak el.

Amikor a vonathoz indultam, s utoljára jöttem ki a ház kapuján, vagy amikor elindult a vonat... hálát adtam.
El sem tudom számolni még magamban sem, hogy mennyi szépet és jót kaptam a négy és fél év alatt, míg ott voltam, amiért nagyon hálás vagyok.

Ez most a fő motívuma a szívemnek a búcsúzás és eltávozás összefüggésében.

Olyan jól esik

hogy olyan drága barátaim vannak.

A napokban nagyon kellemes bánásban volt részem. A tegnap a szülinapom volt. A felköszöntések már csütörtökön kezdődtek.

Szombat este Editék ifi után szülinapi együttlétet szerveztek nekem a csoporttársakkal. Nagyon, de nagyon kedvesek voltak, s nagyon jól telt ott!

Aztán ma délután egy tanulási szünetben hallom, hogy kint az ebédlőben éneklik, hogy "La multi ani...". Kimegyek, s hát ott van vagy tizenöt lakótársam, s Atti is meg Jenő is, és boldog szülinapot énekelnek nekem. Hihetetlen, s nagyon de nagyon kellemes meglepetés volt.

Az elválás miatti egyre növekvő szorongás most is megvan. Fáj. Elveszítem őket, akik ez elmúlt öt évembe jelenlétűkkel gyönyörűséget hoztak, s ragaszkodásukkal kölcsönös és igazi barátságot tanusítottak.
De a napokban arrafelé irányultak a gondolataim, hogy a panaszkodás helyett inkább hálás legyek értük, s azért, ami volt. És hálás vagyok.

Hálás vagyok értük, hálás vagyok nekik, barátaimnak, akikről nem is álmodtam, hogy ennyien és ilyen drágák lesznek.
Hálás vagyok azokért, akik az ifiben vannak, azokért, akiket az egyetemen keresztül ismerhettem meg, s akiket rajtuk keresztül is. Hálás vagyok lakótársaimért, s akiket rajtuk keresztül ismertem meg.
Alig bírom összeszámolni azokat, akiktől annyit kaptam, s akikhez annyi drága emlék fűz.

Sírok utánuk és visszasírom a velük eltöltött pillanatokat, de hálás szívvel veszem őket Uramtól és tudom, hogy továbbra is Ő tart össze velük, s az elválás semmiképpen sem örök.

Nem adott örökséget

"A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az Úr, Izráelnek Istene az ő örökségök." (Józsué 13,33)

Manapság sokat harcolunk az anyagiakért. Úgy tűnik, mind jobban elfelejtjük azt, hogy "semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit". S aztán hajszoljuk a pénzt, a gazdagságot, megelégedést, örömet remélve benne.
De nem találunk. Sajnos az embernek sokszor évtizedek kellenek, amíg ezt felismeri, ha egyáltalán eljut oda. Pedig a válasz itt a szemünk előtt (olvassátok el például az 1Timóteus 6:6-10-et).

Olyan csodálatosan fejezi ki ez az igevers azt, hogy felette állunk annak, amit ez a földi lét kínál nekünk. Az Ószövetségben ez még nagyobb dolog volt, hiszen Isten áldását a földi jólétben látták meg.
"Nem" - mondta Isten. "Ti nem kaptok örökséget. Ti kaptok valamit, ami minden elképzeléseteket fölülmúl, amihez hasonlót a világ gazdagsága nem adhat, s amit el nem vehet senki tőletek. Megkapjátok ebben az életben a túlcsorduló bővölködést és beteljesedést. Én leszek a ti örökségetek."

Olyan jó, hogy az enyém is Ő. Olyan jó, hogy odaáldozta a Fiát, hogy ezt megvalósítsa, s teljes egészében és valóságában itt és most élvezhessem ezt az örökséget.

Az ÚR az én örökségem. Köszönöm!

netdisaster.com

Ezzel fel lehet szívni az egész szöveget a blogomról :D

Amúgy ki lehet próbálni más katasztrófákat s bármilyen internetes címet...

Caring for a Baby 101

Na, készülödő vagy jelenlegi kismamák és kispapák, itt van egy fontos és tanulásgos képes tanácsadó, hogy hogyan szabad illetve nem szabad bánni egy kisgyerekkel.

Egyre növekvő

szorongást érzek szívemben az írországi elmenetelemmel kapcsolatban, különösen a lakótársaimra, lakókörülményemre nézve.

Barátaimat viszontlátom, gyülekezetet megint, a családot mindig fogom látni (ameddig az ÚR engedi), de ezt a lakóközösséget, ahol most vagyok, azt a 6 drága embert, akivel lakom egy szinten, s a másik 11 drága embert, aki a földszinten lakik... végleg elveszítem.

Egyet-kettőt közülük talán úrjalátok, esetleg többüket is valami különlegesebb alkalmon, de úgy fáj most érezni, hogy elmegyek abból a házból ÖRÖKRE.

Nem tudok majd reggel együtt enni velük, vagy amikor belefáradtam a tanulásba, vagy az egyedüllétbe, átmenni Alinhoz, vagy a lányokhoz, vagy lemenni látogatóba, s felvidulni. Nem lesz kivel az ebédlőbe kivigyük a matracainkat, s ott alugyunk a fiúkkal mind, vagy nem lesz kinek az ajtaját elbarikádozzam a fotellel, vagy az asztallal, hogy meglepődjenek, amikor éjjel a fürdőbe mennek, vagy amikor felkelnek. Nem lesz aki ujjongással fogadjon, amikor megérkezem, vagy aki könyörögjön, hogy ne három, hanem csak két napot maradjak itthon, hogy lehessek velük.

Vagy lesz?
Mindenestre nehéz lesz megszokni nélkülük. Nehéz lesz egyedül lenni.
Habár azt tudom - s ez a szívemben volt a szorongás között is -, hogy Isten mindig meg fog áldani, s életemet derűssé teszi, ha hagyom.

De akkor is félek a búcsúzástól és szorong a szivem...