Már megint az eltávozásról írok. Ezen kivül már csak egyet akarok írni: amikor Segesvárról elmegyek.
Most azt akarom mondani, hogy nagyon szép volt az eltávozás, ha fájdalmas is.
A búcsúzások nagyon meghatóak és bensőségesek voltak, és sokszor közel álltam a síráshoz, de olyankor eltereltem gondolataimat...
Megláttam azt, hogy barátaim, testvéreim ragaszkodnak hozzám, hogy kölcsönösen ők is szeretnek, ahogy én őket. S ez nagyon jól esett. Sokan keresték, hogy még együtt legyünk az utolsó napokban (amit én is akartam). Sokan búcsúztak könnyes szemmel, vagy kifejezték, hogy tényleg szomorúak. A gyülekezetben imádkoztak értem és még egy Zsoltárt is szívemhez kötöttek el az "Isten velünk, viszontlátásra" ének előtt. Barátaim is kifejezték, hogy sajnálják, hogy nem látnak hosszú ideig. Lakótársaim imával és könnyekkel bocsátottak el.
Amikor a vonathoz indultam, s utoljára jöttem ki a ház kapuján, vagy amikor elindult a vonat... hálát adtam.
El sem tudom számolni még magamban sem, hogy mennyi szépet és jót kaptam a négy és fél év alatt, míg ott voltam, amiért nagyon hálás vagyok.
Ez most a fő motívuma a szívemnek a búcsúzás és eltávozás összefüggésében.
6 megjegyzés:
ezek a fizikai kis mitugralszok :)
no meg a nagybetus elet "mellekhatasai". az este, az elet egyik erdekes meghatarozasat hallottam: "Life is a single skip for joy."
koszi szepen, hogy pillantast nyerhettem az aldasaid tengererol es tovabbi aldott pislogasok az elet boldog nagy ugrasaban :)
Jaj, köszönöm, kiddos! :)
vigyazz hogy ne fektess TUL nagy hangsulyt az erzelmekre, erzelgossegre, Oszkar!
valaki, aki szinten beleesett ebbe (es talan meg nem is maszott ki belole)
az "eletben maradas" fontoasbb akkor mint az erzelmek es igy tanul meg az ember sok mindent....
Köszönöm a figyelmezetést.
Most már nem vagyok ilyen állapotban. Ez akkor volt, s azt hiszem még akkor lesz, amikor Segesvárról megyek el, s Kolozsváron a repülőtérről.
Azon kivül igyekszem nem lenni ebben az érzelgős állapotban, s nem is igen vagyok.
Megjegyzés küldése