szerda, április 30, 2008

Ma reggel


Megint olyan szép napsütés volt, de mire én elindultam munkába, elkezdett esni az eső.
Gondoltam, hogy na... eddig legtöbbször sikerült kikerülni, mostmár nem várhatom el a végsőkig.
De ahogy kezdett erősebben cseperegni, egyszercsak gyengülni kezdett. Bementem egy tető alá, s szinte el is állt az eső. Aztán elindultam, megint megeredt kicsit, aztán megint nagyon elgyengült. Aztán időközben elkezdtem hálát adni Istennek, hogy eddig kikerültem, s hogy gyengül az eső, s lehet, hogy nem ázok meg (nem kellemes vizes nadrágban ülni és dolgozni), s többmindenért hálátadtam.
Mire befejeztem néhány fontosabb dolog elsorolását, rájöttem, hogy bármi is lenne... nekem elég Isten kegyelme, hiszen Ő az én örökségem, s ez mindennél többet jelent.
Akkor ezért adtam hálát, hogy még ha nem is mennének jól a dolgok, enyém az Ő kegyelme, ami mindig elég.
Errefel abban a pillanatban kisütött a nap.

hétfő, április 28, 2008

Dublini Képek

Itt vannak a képek a dublini látogatásomról. Sajnos nem tudtam igazán megragadni a táj és a város szépségeit a fényképeimmel.

Dublinban

A hétvégén Dublinban voltam a Sheldonéknál. Velük töltöttem az időt és Bakó Marikával.
Gyönyörű volt.

Dublin eddig a legszebb ír város, amit láttam. Nagyon tetszett a nagyvárosi hangulata, ami hiányzott itt Galwayban, s az, hogy mégis hagyományos stílusa van, nincsenek felhőkarcolók, hanem az épületek régiesek s nagyon, de nagyon szépek!
Gyönyörű egy város, s ha itt maradok Írországban dolgozni, vagy ilyesmi, egy időre (ami nem fog metörténni, valószínűleg), akkor mindenképpen Dublinba mennék, annyira megtetszett.
Amúgy Írország lakosságának egy harmada lakik ott. Óriási nagy város! Főleg, hogy az emberek házakban laknak leginkább, s nincs összezsúfolva tömbházakba, hanem nagyon szétterjed.

Bejártuk a környékét, felmentünk egy dombra, ahonnan láttuk a várost, majd a város körüli dombokon-hegyeken mentünk végig az autóval, ami ismét egy elragadtató út volt. Végre megismerkedtem a tipikus ír tájjal: barnás zord dombok-hegyek, tőzeges-sziklás talajjal és alacsony növényzettel. Volt egy-két patak, ami csörgedezett ott a sivár dombokon, s két tavat is láttunk. Lélegzetelállító tájak voltak, s feléledt bennem az, hogy miért szeretem még jobban a hegyeket a tengernél.
S végre láttam a tengert esőben, ami ismét nagyon érdekes látvány volt.

Ezen kivül nagyon jól esett, s igazán bensőséges és áldott volt végre két hónap után testvérgyüliben lenni, kenyeret törni, s ott közösségben lenni a testvérekkel.

Ja, s ezen kivül meg nagyon jól esett jó nagyokat és finomakat enni! (pizzát, steak-et, íres bornyú sültet, stb.)

péntek, április 25, 2008

Olyan tehetetlennek

éreztem magam kedd reggel.

Nem voltak még sokan a munkában, s Ahmad kollegám hátrajött, hogy beszélgessen velem.
Kimentem vele a konyhába, s egy pohár víz mellett társalogtunk a kanapén.

Egyszercsak éreztem azt az érzést, amikor Isten mondja, hogy "Na, Oszkár, itt az alkalom, hogy beszélj neki Krisztusról".
Érdekes módon, nem tétováztam annyit, mint máskor, hanem imádkoztam bölcsességért, s megkérdeztem tőle, hogy hisz-e Istenben.

Aztán elmondta, hogy ő muzlim, s az itteni mecsetbe jár minden pénteken.
Én azután elmondtam neki azt, hogy Istenhez csak Krisztuson keresztül lehet közeledni, s elmondtam neki röviden az evangéliumot.
De azt hiszem, sosem éreztem magam ilyen tehetetlennek, s ilyen nehéznek azt, hogy megérintsek valakit, vagy tisztán és számára megfelelően mondjam el Isten üzenetét.
Nagyon furcsa érzés volt.

Tudom azt bár, hogy Isten az, aki munkálkodik a szívekben, s akinek a Szelleme kell meggyőzze őt, s nem én. Ezért imádkozom érte, s megnyugszom abban, hogy Isten végzi a munkáját.

szerda, április 23, 2008

Az anekdóta

Egyszer egy vidéken nagy szárazság lett. Hónapokig nem esett az eső.
Az emberek kétségbe voltak esve, hiszen kiszáradtak a vetemények, a búza, megszáradt a fű, hulltak el az állatok, s az emberek is halltak már szomjan, mert sehol sem lehetett vizet találni. Bizonyosak voltak benne, hogy néhány napon belül bekövetkezik a tömeges pusztulás.

Eszükbe jutott ekkor, hogy a közelben, egyik hegyoldalon lakik egy bölcs ember. Mindig jó tanácsokat kaptak tőle, s úgy gondolták, hogy utolsó reményként hozzáfordulnak, hátha valamiben tud segíteni nekik.

El is mentek hozzája, s ő öket kedvesen fogadta kérdezve, hogy mi az, amit óhajtanak. Elmondták a gondjukat, a nagy szárazság biztos halálítéletét és kérték, hogy ha valamiben segíthet, ha valami jótanáccsal szolgálhat, akkor sűrgősen tegye meg.

- Hozzatok ide nekem minden vizet, mondta ő.
Errefel hazamentek, kiki a falujába, s minden tálat, minden korsót, minden csepp vizet kiürítettek egy közös korsóba, ami még talán néhány napig hosszabította volna élettartamukat, s elvitték a bölcs embernek.

A bölcs ember kihozott egy tálat, beleöntötte a korsó vizet, amitől majdnem tele lett, s mindenki állt és várt.
Ő levette az ingét - amit biztos hónapok óta használt már, hiszen ruha sem volt sok, s víz sem, amiben megmossa - s beletette a vízbe, s egy darab szappannal elkezdte mosni.
Mindenki nagyon elcsodálkozott s felháborodott, majdnem odarohantak, hogy halálfiává tegyék, de ő határozottan végezte a dolgát, s türelemre intette őket.

Így folytatta a dolgát még néhány percig, szépen kimosta az ingét, jól kitisztálta, majd kicsavarta, s felakasztotta a kötélre, ami egy faoszlop és a kunyhója között volt.
Errefel hatalmas szél kerekedett és sötét felhők takarták be az egész vidéket percek alatt. Erre ő:
- Na tessék! Ahányszor ruhát szárítok, mindig eső lesz!

szerda, április 16, 2008

kedd, április 15, 2008

The Perfect Human

Ez a cime egy Wired cikknek, amit ma a konyhaban olvastam, mikoris kimentem tanulmanyozni egy tudomanyos dolgozatot.

Egy 46 eves emberrol szol, aki normalis jo allasat felvaltotta arra, hogy ultramaraton szalado legyen.
A teljesitmenyei koze ilyenek tartoznak: 50 maraton (ami 41 km) 50 nap alatt; 350 merfold (563 km) leszaladasa megallas nelkul (80 ora alatt).

Hatalmasan elcsodalkoztam ezen. Kicsit elgondolkoztatott, hogy mennyire kenyelmesek lettunk, s mennyire foldhoz s szekhez ragaszt a mindennapi aktivitasunk.
"Somewhere along the line, we seem to have confused comfort with happiness," mondja o.

Valahogy ki kene tepni magam ebbol a kenyelmes szferabol, s megtanulni nagyon megfegyelmezni s szolgava tenni a testemet... foleg, hogy nekem isteni segitsegem van hozza, ha akarom... es sok boldogsag a jutalma!

Szep ido

Nehany napja nem gyozom csodalni, hogy milyen gyonyoruen szep az ido itt.

Reggel gyonyoru kek eggel kelek, ragyogo napsutestben megyek munkaba, ebedszunetben a csendes folyot latogatom, s a virulo zold termeszetet korulotte a meleg napsugarak simogatasaban.

Szoval ilyen is van Irorszagban..

csütörtök, április 10, 2008

Blogujitas

Hat amint latni lehet, betettem harom vadonatuj Google gadgetet, s egy blogger poll-t!

Na, masoknak mar reg ott van, de en csak most jutottam oda, s amugy nem is nagy dolog.

Dehat ennek az esemenynek megunneplesere itt van egy interaktiv felhos terkep :D

szerda, április 09, 2008

Megint a halalrol

Mit mutat a statisztika a halal modjanak valoszinusegerol.

kedd, április 01, 2008

Komoly dolgok

-ra terve, itt van 22 kep olyan szemelyekkel, akik a halal elott alnak, legtobben rakbetegseg miatt. Megrenditoek a kepek s a kijelenteseik. Borzalmas, mennyire remenytelen es kilatastalan az elet Isten nelkul.

Aprilis 1

Hat ma szuper jokat rohogtem.

A Google harom "uj szolgaltatast" mutatott ma be: telepesek kikuldese a Marsra (a kerdoiv hihetetlenul vicces), email kuldese a multba, s kereses a holnapi nap informacioi kozott.

Egy amerikai honlap egy interjut jatszodott meg egy iro es egy Al Qaeda ugynok kozott, aki meg volt sertodve, hogy a 9/11 tamadasokat az amerikai kormany osszeeskuvesenek tartjak.

Voltak masok is, de nem sorolom.

Amit en csinaltam eddig, az csak ket egyszeru vicc: egyik munkatarsamnak betettem hatterkepnek egy betort monitort, s nagyon realis volt, pont ugy nezett ki, mint egy betort monitor, kifolyt fekete folyekonykristallyal... Egyik munkatarsnomnek meg elloptam a cseszejet, s otthagytam egy fenykepet rola egy 'ransom note' uzenettel. De meg csak 15:41, ugyhogy meg lesz ra lehetoseg.

Megnyugvas

Tobb tenyezo osszejatszasaval vegre eljutottam oda, hogy nagyjabol megnyugodjak.

Olyan jo meggyozodessel megerteni azt, hogy eleg Isten kegyelme nekem, s hogy vegulis az szamit, hogy Ove vagyok, s hogy O iranyitja az eletem, ha Neki elem azt.
S vegulis valahogy meglesz ez az allamvizsga, s a dolgozat, s minden, s aztan mar ugysem fog szamitani.

Olyan szep az elet! :)

A királyi út

„... csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá"
(Ézs 35,8).

A megszentelõdés útja olyan egyenes és világos, hogy még a
legegyszerûbb elme sem tévedhet el rajta, ha állhatatosan követi. A
világ bölcsei furfangosak és köpönyegforgatók, mégis óriási
baklövéseket követnek el, és többnyire elvétik céljukat. A világ
bölcsessége valami nagyon szegényes és rövidlátó dolog, ha az ember ezt
követi, bizony sötét hegyeken kell átmennie. A kegyelem által
megvilágosított ember nem tud jobbat, minthogy az Úr parancsait
teljesítse; ez megtartja õt a királyi úton és a Király védelme alatt.
Soha ne próbáld magadat csalárd módon kimenteni valamely nehéz
helyzetbõl. Maradja keskeny úton, az igazság és õszinteség útján, és
meglátod, ez vezet számodra a lehetõ legjobb megoldáshoz. Életünkben ne
legyenek vargabetûk, se ügyes kibúvók. Legyünk igazak, és ne tartsunk
semmitõl. Kövessük mindenben Krisztust, és ne féljünk ennek
következményeitõl. Mert ha valami nagy bajt el tudnánk kerülni, de csak
csalárd úton, akkor azzal, hogy megpróbálkoztunk a hamissággal, sokkal
nagyobb bajt hoznánk magunkra, mint amekkora a baj, ami elõl
menekültünk. Számunkra mindig Isten útja a legjobb. Ezt kövesd, mégha
az emberek bolondnak is tartanak érte, mert így leszel igazán bölcs!
Uram, vezesd szolgádat az egyenes úton és õrizd meg az ellenségtõl!

[Spurgeon]