szorongást érzek szívemben az írországi elmenetelemmel kapcsolatban, különösen a lakótársaimra, lakókörülményemre nézve.
Barátaimat viszontlátom, gyülekezetet megint, a családot mindig fogom látni (ameddig az ÚR engedi), de ezt a lakóközösséget, ahol most vagyok, azt a 6 drága embert, akivel lakom egy szinten, s a másik 11 drága embert, aki a földszinten lakik... végleg elveszítem.
Egyet-kettőt közülük talán úrjalátok, esetleg többüket is valami különlegesebb alkalmon, de úgy fáj most érezni, hogy elmegyek abból a házból ÖRÖKRE.
Nem tudok majd reggel együtt enni velük, vagy amikor belefáradtam a tanulásba, vagy az egyedüllétbe, átmenni Alinhoz, vagy a lányokhoz, vagy lemenni látogatóba, s felvidulni. Nem lesz kivel az ebédlőbe kivigyük a matracainkat, s ott alugyunk a fiúkkal mind, vagy nem lesz kinek az ajtaját elbarikádozzam a fotellel, vagy az asztallal, hogy meglepődjenek, amikor éjjel a fürdőbe mennek, vagy amikor felkelnek. Nem lesz aki ujjongással fogadjon, amikor megérkezem, vagy aki könyörögjön, hogy ne három, hanem csak két napot maradjak itthon, hogy lehessek velük.
Vagy lesz?
Mindenestre nehéz lesz megszokni nélkülük. Nehéz lesz egyedül lenni.
Habár azt tudom - s ez a szívemben volt a szorongás között is -, hogy Isten mindig meg fog áldani, s életemet derűssé teszi, ha hagyom.
De akkor is félek a búcsúzástól és szorong a szivem...
17 megjegyzés:
dehogy bucsuzol. mindig is veled lesznek, benned lesznek. soha nem fognak elhagyni, mert ragaszkodsz hozzajuk :) maris nosztalgiazol ;)
nocsak, szigetlako leszel? vagy ez most temporaris? :)
amugy az elet megy tovabb. c'est la vie.
Hm.... mondasz te valamit... :)
6 hónapra megyek el, kiddos.
Aztán nem tudom, mi lesz utána...
Milyen jo, hogy nem nekem kell elmenni... bocs, de most az jutott eszembe, hogy de jo nekem itthon!Es de jo, hogy nem mentem el akkor, amikor meg feltevodott bennem a kerdes. Most valahol ott sirdogalnek honvaggyal a messzesegben. Na jo, nem biztos, de elkepzelheto :P
Eshat nalad kicsit mas a helyzet, mint nalam ahogy volt. De tudod, eloretekinto kell lenni...Ne nezz vissza, hanem elore. Emlekszel, az a bacsi mondta a multkor, aki Magyarorszagrol jott egy masik bacsival es a felesegevel, aki mar nem tudom,hogy kinek volt vegulis a felesege, de lenyegtelen... :D
Na, amit mondani akartam, az az, hogy ne kezdj el sirni, mert aztan itt mindenki kezd sirni es az borzaszto lesz, mert mar engem is kornyekez, pedig en nem is ismerem joforman azokat a lakotarsaidat... Na es ilyen meg nem volt, hogy csak ugy eltunj egy csomo idore...ez mar onmagaban veve ijeszto :P De ne melyitsed a valas szakadekat, mert annal rosszabb :)
Azert az Ur majd veled lesz mindig. Es ezt jo tudni, hogy nem Akarki a te Orizod! Es, ha majd ujra itt leszel, ki tudja milyen lakotars(ak) var(nak) meg rad ezutan?!? :)):D
:))))) Ki tudja milyen lakótárs vár rám... Addig van még... s az csak egyetlen egy, nem tizenhét :)
De úgy lesz jó!
És nem mélyítem a válás szakadékát. Sőt, próbálom elkerülni még a búcsúzást is :)
De amikor van időm elgondolkozni a dolgokon, s nem kell rohanjak a tanulás meg minden után, akkor elszomorodok (mint ma a vonatban hazafelé)...
jaj na!!!!!!!
:)))
Amúgy igaz, hogy másfél kurzust (tudományos folyóiratcikket, ami nehezebben érthető mint a normálisak) átvettem közben :D
igen... mondom, hogy hiperaktiv...csak kitoroltem :P
Ezt törölte ki Anikó, ha érdekel valakit:
"A vonatozas tenyleg nosztalgia veszelyt jelent... Tapasztalatbol mondom. Sok minden eszebe jut az embernek, mikor nincs mit csinaljon... Foleg te, a kis hiperaktiv.. Hat kepzelem, hogy nagyon kikezdtek veled a gondolatok :P "
Csak aztán kitörölte, mert fölöslegesnek gondolta.
Előtte nem gondolta úgy.
De aztán utána úgy gondolta.
Én meg úgy gondoltam, hogy visszateszem.
És visszatettem.
Most is úgy gondolom.
Mert ez egy olyan bejegyzés volt.
Na végre rávetted magad egy kis írásra, hogy tájékoztasd a tisztelt publikumot, hogy mi is van veled. Mert egy ideje csak úgy eltűnsz. Hm. Azt mondod, búcsúzni kell...Én amondó vagyok, ha menni kell, akkor menni kell. :) De azért az nem semmi, hogy pont a The Corrs-ok földjére mész...És állítólag ott valami gyönyörű tájak vannak. És vörös, szeplős lányok. Lehetne, hogy majd sokat fényépezzél, hogy miis, miis lássunk valamit? És állítólag ők értenek ahhoz, hogy gazdasági fellendülés, ezt "ír csoda"-ként emlegetik...
Igen, Márta, mindenben igazad van! :)
Örvendek, hogy észrevetted, hogy eltűntem!
Tudod, projektek időszaka, s most a szesszió van, ezért nem nagyon van csendes pillanatom gondolkozni a gondolataimom, de most egy szünetben megtettem.
Szeretnék majd írni még magaról.
Az írországi fejlődés tényleg nagy szenzáció volt az elmúlt években, de mostmár nagyon drágaság is van ott, Europában a harmadik legdrágább ország (legalábbis az ennivalóban:) ).
És a vörösökért nem vagyok úgy oda, de a szeplősökért igen :D (azért ne legyen túl sok szeplő).
Na, de készítek sok-sok fényképet, s majd megmutatom nektek is.
soha se mondd hogy... :)
de ha mondani kell mondd..
Hát mondhatom, hogy vége.
De ez is egy új kezdet, s Isten viszi előre az életem!
hát várd a csodát..:)
Hát mondom, hogy vége lesz.
De hálás vagyok azért, ami volt, s azért, ami előttem áll!
Megjegyzés küldése