Ma reggel

Megint olyan szép napsütés volt, de mire én elindultam munkába, elkezdett esni az eső.
Gondoltam, hogy na... eddig legtöbbször sikerült kikerülni, mostmár nem várhatom el a végsőkig.
De ahogy kezdett erősebben cseperegni, egyszercsak gyengülni kezdett. Bementem egy tető alá, s szinte el is állt az eső. Aztán elindultam, megint megeredt kicsit, aztán megint nagyon elgyengült. Aztán időközben elkezdtem hálát adni Istennek, hogy eddig kikerültem, s hogy gyengül az eső, s lehet, hogy nem ázok meg (nem kellemes vizes nadrágban ülni és dolgozni), s többmindenért hálátadtam.
Mire befejeztem néhány fontosabb dolog elsorolását, rájöttem, hogy bármi is lenne... nekem elég Isten kegyelme, hiszen Ő az én örökségem, s ez mindennél többet jelent.
Akkor ezért adtam hálát, hogy még ha nem is mennének jól a dolgok, enyém az Ő kegyelme, ami mindig elég.
Errefel abban a pillanatban kisütött a nap.