Paulo Coelho

"A világirodalom szélesíti a látókörünket", mondta Jim Elliot, amivel egyetértve szoktam én is élni ezzel a lehetőséggel (a keresztyén könyvek mellett), merthát egy nagyon kellemes dolog számomra az olvasás, és segít leszokni a filmekről.

Sokat hallottam mostanában Paulo Coelhoról, hogy minden könyve világsiker, meg ilyenek. A hétvégén el is mentem Miskolcon egy könyvesboltba, hogy vegyek meg egy regényt tőle. Meg is vettem a híres Alkimistát, amit többször láttam már említve.
Hazafele a vonatban elő is vettem, gondolva, hogy ez egy érdekes három és fél óra lesz, ennek a regénynek köszönhetően.

Jó kedvvel fogtam neki, mert olyan szép derűs kép volt az elején, világoskékes keménykötésű borítóval. A történet nagyon kellemesen kezdődött. Egy pásztorfiú életéről volt szó, érdekes történetekkel egybeszőve.
Aztán kezdtek feltűnni az ilyen kifejezések, hogy "Személyes Történet" meg "Világlélek", meg aztán az álomlátó nő, meg a rejtelmes Melkisédek, aki többféle formában megjelenik az embereknek, amikor meg kell valósítsák a "Személyes Történetüket", másszóval a sorsukat, amihez az egész Világegyetem hozzásegít. Aztán eszemben volt, hogy a szerző az elején leírta, hogy volt kapcsolata a valódi alkímiával, meg ilyesmikkel.
Megálltam az olvasással, s annak ellenére, hogy úgy gondoltam, megteszem, mégsem dobtam el a könyvet az úton hazafelé.

Itthon kicsit utánanéztem az interneten, ki is ez a Coelho. Aztán kezdtek összeilleni a dolgok.
Hol is kezdjem? Valahogy ezeken ment keresztül a bácsi: hippizmus, alkímia, keleti vallások, miszticizmus, Aleister Crowley (a huszadik század egyik legborzasztóbb okkult tanítója, mágusa) által befolyásolt társaságot indított el ő maga, meg most a végén katolikus lett, s a katolikus pogány-keresztyén elég borzasztó egyveleggel most még keveri a mágiát, misztizicmust, mindenféle ördögi és okkult dolgokat. És ezekből állnak a könyvei.

Ha valaki nem fogná fel: ezek mind borzasztóan sötét, ördögi, okkult dolgok, amik nagyon veszélyes hatással lehetnek az emberre. Nem csak, hogy nem kedvesek Isten előtt, de veszélyes utat nyithatnak affelé, amivel - enyhén fogalmazva - nem hiszem, hogy valaha szeretnénk kapcsolatot teremteni. Nem játék ez.
Azt hiszem, nagyon fontos gondolni arra, amit Pál mond a Tesszalonikabelieknek, hogy mindent tegyenek próbára és csak a jót tartsák meg.

Azóta a szemétből csak most vettem ki, hogy megnézzek egy-két kifejezést (amit itt használtam), de vissza is tettem.