éreztem magam kedd reggel.
Nem voltak még sokan a munkában, s Ahmad kollegám hátrajött, hogy beszélgessen velem.
Kimentem vele a konyhába, s egy pohár víz mellett társalogtunk a kanapén.
Egyszercsak éreztem azt az érzést, amikor Isten mondja, hogy "Na, Oszkár, itt az alkalom, hogy beszélj neki Krisztusról".
Érdekes módon, nem tétováztam annyit, mint máskor, hanem imádkoztam bölcsességért, s megkérdeztem tőle, hogy hisz-e Istenben.
Aztán elmondta, hogy ő muzlim, s az itteni mecsetbe jár minden pénteken.
Én azután elmondtam neki azt, hogy Istenhez csak Krisztuson keresztül lehet közeledni, s elmondtam neki röviden az evangéliumot.
De azt hiszem, sosem éreztem magam ilyen tehetetlennek, s ilyen nehéznek azt, hogy megérintsek valakit, vagy tisztán és számára megfelelően mondjam el Isten üzenetét.
Nagyon furcsa érzés volt.
Tudom azt bár, hogy Isten az, aki munkálkodik a szívekben, s akinek a Szelleme kell meggyőzze őt, s nem én. Ezért imádkozom érte, s megnyugszom abban, hogy Isten végzi a munkáját.
1 megjegyzés:
Ismerem ezt az erzest...
Megjegyzés küldése