Kezdem

egyedül és a barátaimtól elszigetelve érezni magam...
De nem túl veszélyes még, s amúgyis azonnal megyek haza egy hétre.

De ami mégjobb az, hogy mostanában kezdtem jobban megtanulni azt, hogy az Úr az én örökségem, s Ő tényleg elég nekem, s tényleg betölt "örömmel és békességgel" és "a reménységem is túláradóan bőséges" benne.
S ezek nem csak az Ige ideális szavai, hanem élem ezt Urammal, aki méltő minden dicséretre és magasztalásra!