Galway

Na, megérkeztem!

Az utazás csütörtökön szuper volt, megéltem első repülési élményemet. Szuper volt a világot fentről látni, a felhőket a napsütésben nem alulról bámulni, hanem felettük repülni.
(Igaz, majdnem lekéstük a második repülőt Londonból, de végül beértünk szó szerint utolsó percben)

A megérkezés szép volt, a Bed & Breakfast szuper, s a város elbűvölő! Első nap szép idő volt, s már akkor szerelmes lettem ebbe a városba.

Az elkövetkező napokban megismerkedtem az itteni óceánmelletti időjárással: ahol a szél minden irányból fúj, az eső nem csak fentről, hanem oldalból is esik, s esernyővel tetőtől talpig megázik az ember, s ahol a romániai esernyők első nap tönkre mennek.
De nem baj, mert a nap is süt néha, akkor is ha dominál az eső, szél (ma reggel hó is hullott). S azt veszem észre, hogy az emberek esőben is sokszor ernyő nélül járnak, s mégsem néznek ki elázottnak, mint mi. A biciklizés is normális az esőben. Lehet, másképpen kell hozzáállni az időjáráshoz, s vagy biciklit venni, vagy megszokni a félórás (vagy hosszabb) gyaloglásokat.

Pénteken délelőtt meglátogattunk két lakást, ami elég kiábrándító volt. Délután találtunk egyet, amire egyből igent mondtunk, s be is költöztünk szombaton. Nagyon kedves és kellemes kis ház.
Bevásároltunk, berendezkedtünk, s lassan otthon is érzem magam ott, s a kis szobámban, a kék-fehér-zöld ágyneműmmel.

A tegnap (vasárnap) egy gyülekezetben is voltam, ami felemelő és áldott volt.

Ma meg megkaptam a laptopomat, s az intézkedések között várom a dolgok alakulását, hogy kezdjem meg a munkát.

Addig is hiányoznak az otthoniak, de a sok rohanás között nincs sok időm gondolkozni rajta. S amúgyis azt tapasztalom, hogy Úr széppé teszi dolgaimat a behatásoktól függetlenül.