De mostmár Andorékkal. Kirándultunk, hintáztunk, tájat néztünk. Elcsodálkoztam azon, hogy milyen szép a városom a házfeletti kertünkből.
Amúgy ez egy képmutató bejegyzés (Márta szóhasználatával élve).
Apa és lánya.
Szép Segesvár.
Terhes asszony mászik fel a dombra...
...Egyre nehezebben...
Az apja nyakában.
Nyafog a cuszlija után (mert elvettem :P)
Az én nyakamban...
Kukucsiiii!
Családi kép.
Én és a városom.
11 megjegyzés:
Jól sikerült a képmutatás :D
Örvendek! :)
Jol van Oszkar.Jol all a gyermek a nayakadba.Amugy nekem nem mutatod meg a hazad feletti dombot?
Dehogynem: így fényképben vagy valóságban? Igaz, nem tudom, hogy ki vagy :)
Jol van nekem kepekbe is.Ugysem tudom mikor megyek majd Segesvarra.
Es anonimus.
Na... majd tudatod... s ha úgy lesz, megnézed a dombunkról :)
Ez azt jelenti,hogy akkor kiadom magam.Nem?...:)
Hát ez még mindig attól függ, hogy ki vagy :)
De ha belegondolok, mindegy, hogy ki vagy.
De azért mielőtt megígérek valamit, kell tudjam, hogy kinek teszem :)
Hat en egy olyan szemely vagyok aki neha olvassa a bloggodat.Eleg lesz ennyi?
Hát egyelőre igen :)
De majd, amikor találkozást beszélünk meg, akkor nem :P
Megjegyzés küldése