netdisaster.com

Ezzel fel lehet szívni az egész szöveget a blogomról :D

Amúgy ki lehet próbálni más katasztrófákat s bármilyen internetes címet...

Caring for a Baby 101

Na, készülödő vagy jelenlegi kismamák és kispapák, itt van egy fontos és tanulásgos képes tanácsadó, hogy hogyan szabad illetve nem szabad bánni egy kisgyerekkel.

Egyre növekvő

szorongást érzek szívemben az írországi elmenetelemmel kapcsolatban, különösen a lakótársaimra, lakókörülményemre nézve.

Barátaimat viszontlátom, gyülekezetet megint, a családot mindig fogom látni (ameddig az ÚR engedi), de ezt a lakóközösséget, ahol most vagyok, azt a 6 drága embert, akivel lakom egy szinten, s a másik 11 drága embert, aki a földszinten lakik... végleg elveszítem.

Egyet-kettőt közülük talán úrjalátok, esetleg többüket is valami különlegesebb alkalmon, de úgy fáj most érezni, hogy elmegyek abból a házból ÖRÖKRE.

Nem tudok majd reggel együtt enni velük, vagy amikor belefáradtam a tanulásba, vagy az egyedüllétbe, átmenni Alinhoz, vagy a lányokhoz, vagy lemenni látogatóba, s felvidulni. Nem lesz kivel az ebédlőbe kivigyük a matracainkat, s ott alugyunk a fiúkkal mind, vagy nem lesz kinek az ajtaját elbarikádozzam a fotellel, vagy az asztallal, hogy meglepődjenek, amikor éjjel a fürdőbe mennek, vagy amikor felkelnek. Nem lesz aki ujjongással fogadjon, amikor megérkezem, vagy aki könyörögjön, hogy ne három, hanem csak két napot maradjak itthon, hogy lehessek velük.

Vagy lesz?
Mindenestre nehéz lesz megszokni nélkülük. Nehéz lesz egyedül lenni.
Habár azt tudom - s ez a szívemben volt a szorongás között is -, hogy Isten mindig meg fog áldani, s életemet derűssé teszi, ha hagyom.

De akkor is félek a búcsúzástól és szorong a szivem...