Nem adott örökséget

"A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az Úr, Izráelnek Istene az ő örökségök." (Józsué 13,33)

Manapság sokat harcolunk az anyagiakért. Úgy tűnik, mind jobban elfelejtjük azt, hogy "semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit". S aztán hajszoljuk a pénzt, a gazdagságot, megelégedést, örömet remélve benne.
De nem találunk. Sajnos az embernek sokszor évtizedek kellenek, amíg ezt felismeri, ha egyáltalán eljut oda. Pedig a válasz itt a szemünk előtt (olvassátok el például az 1Timóteus 6:6-10-et).

Olyan csodálatosan fejezi ki ez az igevers azt, hogy felette állunk annak, amit ez a földi lét kínál nekünk. Az Ószövetségben ez még nagyobb dolog volt, hiszen Isten áldását a földi jólétben látták meg.
"Nem" - mondta Isten. "Ti nem kaptok örökséget. Ti kaptok valamit, ami minden elképzeléseteket fölülmúl, amihez hasonlót a világ gazdagsága nem adhat, s amit el nem vehet senki tőletek. Megkapjátok ebben az életben a túlcsorduló bővölködést és beteljesedést. Én leszek a ti örökségetek."

Olyan jó, hogy az enyém is Ő. Olyan jó, hogy odaáldozta a Fiát, hogy ezt megvalósítsa, s teljes egészében és valóságában itt és most élvezhessem ezt az örökséget.

Az ÚR az én örökségem. Köszönöm!