Megint búcsúztam. Hat hónap nagyon áldott idő után, sok áldás, élmény, barátság után eljött az elválás ideje. Nehéz volt, mint mindig, elszakadni azoktól, akik/amik szivemhez nőttek. Dehát onnan is elrepültem.
Most itthon vagyok, Segesváron. Úgy tűnik, hogy elég hosszú időre. Van ugyanis egy kétéves szerződésem, ami szerint kutatás általi mesterit végzek, tehát itthonról fogok dolgozni.
A segesvári fogadtatás meg igen-igen meleg és kedves volt úgy az itthoniak, mint a gyülekezetiek részéről. Jól esett, hogy a viszontlátás vágya és öröme kölcsönös volt. A szobámban is frissen van meszelve, szép üres, berendezkedhetek kedvem szerint. Jó itthon lenni.
Már csak egy búcsúzás marad: Kolozsvár. Ezért fáj a szívem két hónapja. Túl sok ott a nagyon drága személy, akikkel éveken át nőttünk össze, s akiktől nem lehet csak úgy megválni, mint a hathónapos barátoktól.
De Isten kezéből vettem mindezt, s öröm volt látni, hogy irányítja lépteimet. S tudom, hogy ahová Ő helyezett, ott leszek a legáldottabb, s ott dicsőülhet meg igazán Ő bennem.
Mostmár csak ezt kell engedni Neki.
hétfő, augusztus 25, 2008
Itthon újra
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Üdvözlégy újra itthon/otthon:))))!Bár így sem lettél közelebb hozzánk:))).
Köszönöm meleg köszöntésedet, ha távolról is!
Megjegyzés küldése