Örvendj, világ!

Karácsony előtt készítettem az énekeket, s gondoltam, megpróbálom ezt négyszólamban:

Csirkeszív- és zúzapaprikás

A tegnap az Oncos-ban voltam, s láttam, hogy elég olcsó a csirkeszív és zúza, s vettem egy félkilós csomagot. Felhívtam anyumat, hogy hogy kell elkészíteni. Azt mondta, hogy paprikást csináljak. Aztán paprikást csináltam.
Olyan finom lett, hogy nem jön, hogy elhiggyem.

Ha valaki kér, szóljatok!

Nem értem...

Ilyenkor, amikor lenyűgöz Isten jelenlétének boldogsága és öröme, miután 30-40 percet Igével is imával töltöttem, egyszerűen nem értem, hogy miért vagyok képes odaáldozni az Urat életemben más dolgokért.
Nem értem, hogy vagyok képes elmulasztani reggeli csendességeket az álmosság vagy a sűrgős dolgok miatt. Nem értem, hogy miért vagyok képes hódolni olyan dolgoknak, amik nem kedvesek az Úr előtt, s amikkel távol maradok tőle. Nem értem, hogy tud sokszor a tanulás úgy lekötni, hogy nem szánok Rá időt. Nem értem, hogy tudok nagy dolgokban a magam akaratának engedni, s távolodni az Úrtól. Nem értem, hogy miért nem megyek be szokszor-sokszor a Szentek Szentjébe imádságban és igeolvasásban. Nem értem, hogy miért nem szeretem annyira őt, hogy mindig mindent odaadhassak.

És azt sem értem, hogy az Úr mért olyan, amilyen. Nem értem, hogy miután eltelik még egy nap, amikor bűneimmel és hűtlen szívemmel szomorítottam őt, mégis amikor felkelek, s félénken letérdelek imádkozni, akkor Ő azt mondja, hogy nagyon szeret. Hogy minden bűnömet a keresztre szegezte, s bátran jöhetek (sőt, jöjjek) elébe. S amikor megteszem, akkor ismét lenyűgöz azzal, hogy milyen csodálatos! Nem értem...

Megint repültem

Ezelőtt úgy öt évvel azt álmodtam, hogy autóversenyben veszek részt az utcámban, s a körül.

Egyszer csak az jutott eszembe, hogy "te!, én most álmodok. Mi lenne, ha felmennék oda a temető felé, a dombra, ahol nagymamám lakik, s megpróbálnék repülni, mint ahogy a tesóm és apum mesélték, hogy milyen jó, amikor álmodba repülsz?"
Hát azt is tettem. Felmentem oda, s elkezdtem szaladni lefelé (álmomban nem voltak ott a bokrok, sem a kerítés, s a sírkövek sem - mégiscsak azért álom, mert nem valóság). Egyszer csak nekirugaszkodtam és felugrottam, s kezdtem esni lefele, de néhány centire a föld felett haladtam. Kezdtem a kezemmel s a lábammal hajtani (mint a békaúszásban), s egyszer csak felszálltam! Átrepültem a vasút felett, végig hajtva magam (kicsit megakadt egyik lában egy drótban is), ott egy háztetőn meglöktem magam mégegyszer, s nagy erőfeszítés és hajtás közben visszarepültem az utcára. Csodálatos élmény volt.

Namostmár. Most csütörtök éjjel történt valami hasonló, amiért, ahányszor eszembe jut, olyan örömmel adok hálát.
Este 8-kor feküdtem, s azon éjjel sokat álmodtam. Álmodtam egy spanyolországi uncsimról is, meg másokról is, amiket már elfelejtettem.
De többek közt egy adott pillanatban, talán hajnalban, gondolom, mert sötét volt, de azért a felhők elég világosak, megint eszembe jutott, hogy most én álmodok, s milyen jó lenne, ha repülnék megint.
Ekkor a talajról felugrottam, s kezdtem hajtani magam. Most annak ellenére, hogy nem is kellett lendületet vegyek már nem tíz méter magasságba emelkedtem, mint a múltkor, hanem egyenesen fel a felhők közé! Alig hajtottam, s csak úgy repdestem.
HIHETETLEN ÉLMÉNY volt! Repülni, száguldani, le-fel, jobbra-balra, szabadon mint a madár! Olyan csodálatos volt, hogy most is egy ujjongást érzek a lelkemben, amikor rágondolok.

Kár, hogy reggelre elfelejtettem. De azért délután eszembe jutott, hogy "te, mintha ma éjjel repültem volna. Téééényleg, tee!!! Jaj, milyen szuper volt!" S éreztem azt a boldog érzést a lelkemben.

Milyen szerencsés is vagyok

Azon gondolkoztam ma, hogy mennyire szerencsés is az életem.
Mindenem meg van. Egészséges vagyok, rettenetes anyagi gondok sincsenek, családom, barátaim vannak, sulim megy jól, stb.
Kár, hogy a normálisnak tűnő dolgok ritkán tűnnek fel, hogy hálát is adjak értük. Mint például ma az, hogy látok, meg hallok. Nagyon nagy dolognak tűnt, mikor belegondoltam, mi lenne vaknak vagy süketnek lenni... vagy mindakettőnek...

Mennyi hálaadás lenne életemben, ha kezdeném számonvenni a dolgokat és tudatosítani, hogy amik vannak, éppen úgy meglehetne, hogy ne legyenek. Ezek nem csupán egyszerűen vannak... hanem Isten kegyelméből megáldott velük.

Megavultak csontjaim

"Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében." Zsoltár 32,3

Nem művészieskedni akart, vagy csodálatos metaforákat és irodalmi túlzásokat használni szándékozott Dávid, amikor megírta ezt a ssoltárt, akkor is, ha pompás stílússal dicsekedhetik ez a rész is.
Olyan igaz és szívmélységig ható szavak ezek, s olyan élénken és élethűen kifejezik mit jelent az, amikor a bűn elválaszt Istentől.

Ez jutott eszembe az előbb, mielőtt megvallottam egy bűnt Istennek. Ezt éreztem én is. Éreztem, ahogy ellágyul a testem, elmegy az erőm, a csontjaim veljeig hat annak fájdalma, hogy bűnöztem. Reménytelenség, kétségbeesés és kilátástalanság könnyei jelentek meg a szememen.
De ahogy a zsoltár nem áll meg itt, hanem folytatódik a kegyelemmel, úgy én is Krisztus áldozata árán Istenhez mentem, s pillanatok alatt a bűnbocsánatnak és a kegyelemnek békessége és öröme árasztott el.

S az én szívem is tele van most ennek a kegyelemnek az örömével, azzal, hogy Isten háta mögé vetette bűnöm, s ahogy ez a zsoltár folytatódik, a bűnbocsánat felett még védelemről is gondoskodik, megőrzésről a próbában, bölcsességet ad, vezet, kegyelemmel vesz körül, örömet és vígasságot ad. Ilyen a mi Istenünk.

Úgyhogy aki csak megismerte a kegyelmet:

"Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!"

Ismét...

...Kolozsváron.

Már ötödik éve, hogy így kezdem az őszt. De ezzel az alkalommal éreztem legtermészetesebbnek a találkozást az itteni drága barátaimmal. Nem volt már visszatartás, se nem kellett különösebb idő az összeszokásra. Csak úgy normálisan megint velük vagyuk.
Ez jó.

Új szobám van. Egyedül vagyok. Kicsit elszigetelve érzem magam, s magányosnak sokszor, de szerencsére itt vannak a szomszédszobákban a többiek is, úgyhogy végsősoron nem vagyok egyedül. De bensőséges dolgoról mostanában senkivel sem beszéltem. S az Úr sem nagyon tudta még a magányosságomat jól felhasználni.
Ez nem jó.

A suli kezdett megkezdődni. Elég jó. Elég jó volt látni a sulitársakat, s új, sajnos csökkent lelkesedéssel nekiindulni az új és egyben utolsó tanfélévemnek. Remélem, minden jól lesz.
Ez elég jó.

Ma vagány volt a napom. Gyüliben voltam, meg majd Öcsiéknél ebédelni, meg az öregotthonban Úrvacsorázni három nénivel, s úgy éreztem, hogy bár nem volt éppen olyan nagy vágy ma gyülibe menni (hihetetlenül álmosan keltem a reggel), az Úr nagy-nagy kegyelemmel közeledett hozzám, s áldott meg a gyüliken, beszélgetésekben, imádságaimban egész nap.
Ez nagyon jó!

A gyozelem hangszine: az orom

“Barmikor ha dicseretet mondunk es halat adunk az Urnak, a megprobaltatasok fole kerulunk. Semmi sem tud a kisertesek, a korulmenyek es a nehez idok fole emelni minket annal jobban, mint az orom, a halaadas es a dicsoites. Ez a megfelelo hangszine a gyozelemnek; ez nyilvanul meg a gyoztesekben.
[…]
Ha a gyozelmunk csupan annyi hogy elszenvedjuk a haborgatast, akkor ez emberi munka. Az emberi munka csak elfolytast eredmenyez, ami viszont az Urtol jon, az oromben es dicsoitesben nyilvanul meg.”

Watchman Nee (A gyozedelmes elet c. konyvbol)

Kodolas a nemzetsegi tablazatokban?

Igen, kiddos?

3. felvonas

Megerkeztunk harmadik felvonasunkhoz is (vagy a negyedikhez? otodikhez talan? mindegy... kovetkezo felvonas).
A szereplok a regiek, nehany kivetelevel, mivel nehany regi kimaradt, s nehany uj lepett helyukbe.
A tema ugyanaz, a helyzetek hasonloak, csak a reszletesek masak.
DE: Frissen ter vissza ugyanazzal az erovel, lelki kalandokkal es biztositja sok ideig a hatasait.
Dolj hatra es elvezd!

Olvasóim

Két személyről tudok, aki blogomat olvassa. Régebb voltak többen is, de talán amiatt, hogy ritkán post-oltam, lecsökkent a számuk.
Érdemes kettőért blogot írni? Vagy azért a néhai vendégért, aki nagy ritkán ide betalál?

Igen. Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes... így is megmarad egy-két szál barátság. Ez is erősíti a kapcsolatokat. Segít megérteni egymást... Meglátni többet annál, amit én-mi látunk.

Nem is olyan biztos...

III.

Nem is olyan biztos, hogy véget lel... legalábbis nem olyan drasztikusan, végzetesen, sötéten, szétrúgva, szétvágva, vérezve, lekopasztva...
Élet van, nem fájdalmas továbbélés... nem alacsonyrendű formája a létnek, hanem valódi élet, amely fejlődik, táplálkozik. Kicsit erőtelen élet, kissé csökevényesedett élet, sokszor beteges élet, de élet...

Munkahelyi kilátás

ígértem már, hogy teszem majd fel egy képet a munkahelyi kilátásról.
Sajnos, véletlenül letöröltem a képeimet, de van egy, amit a telefonnal készítettem, bár nem jó minőségű, de kis ízelítőt ad róla.
S mivel kiddos is annyiszor mind kérdezte már, hogy hol az a kép, gondoltam, hogy mindenképpen fel kell tegyem, ha ennyit késtem is a költözés, tábor, kirándulás, halogatás miatt :)

Szóval így lel véget...

I.
Vajúdott, indult, torzult, alakult, fejlődött, virágzott, kínlódott, áttört, öröm volt, fájdalom volt, áldás volt, átok volt, kihajtott, lemetszettük, kihajtott, elástuk, a hajtás elszáradt - ment tovább, eltorzult, helyreállt, öröm volt, bánat volt, gyümölcsöt termett, majd száradozott, gyümölcsét ették, gyümölcsét elejtettem, szétrugtam, összeraktam, odacsaptam, összeszedtem, elemeztem, elemeztük, vizsgáltuk, döntöttünk, haladott, fejlődött, visszafejlődött, megállt, előre-hátra ment, gondozva volt, átértelmeződött, elmélyült, mélységes lett, magas lett, összegabalyodott, kellemetlen volt, kellemetlen lett, lemetszettem, lekopasztottuk, lefűrészeltük, szétvágtuk, vérzett, vajúdott, meghalt...

II.
Sötét földdarab most magányosan áll, árnyékban, szárazon, fának csak nyoma látszik... egy-két száraz ág.... mellette-rajta egy-két halvány zöld hajtás, ami csökevényesedésre vagy halálra van ítélve... A zöld hajtások nem a remény jelei, hanem a fájdalmas továbbélésé... Nem is élés az, hanem a létezésnek egy alacsonyrendű formája...

Itthon

Ma reggel vagányul keltem.
Arra ébredtem rá, hogy ha lejár az egyetem, majd hamarosan megtehetem azt, hogy hazajöjjek.
Sokkal olcsóbban kapok itt lakást, olcsóbb itt az élet is.
Ja, s ami ezeknél fontosabb, hogy itthon vagyok itt. Itthon, ahogy sehol a világon nem éreztem magam.
A fizetésem kevesebb lesz, de elegendő lesz a megélhetésre, s ha az Úr hív ide, akkor mindenről gondoskodik Ő.

Nagy békességet és örömöt kaptam most ebben, hogy minden út nyitott számomra, s bárhová hívna az Úr, bizalommal mehetek, mert Ő az, aki előttem megy, mindent jól elvégez, s ahová Ő helyez, ott megvan az otthonom Vele.

Munkahely

Hát lejárt a munka - egy hónap.
Szép volt. Rendesen kívánkoztam munkába menni.
A projektemet megszerettem, a körülmény szuper volt. S jól is végződött minden.

Most meg két hónap vakációóóó!!!!

Házasság

Mesélte Jenő bácsi, hogy mielőtt megnősült, Magda néni apja, azt mondta neki, hogy ha a lánya lesz a felesége, ha nem, mondja meg neki, hogy a házasságban ő nem lesz első, hanem harmadik lesz.
S ezt megmondta neki Jenő bácsi: hogy az első az Úr, a második az Úr munkája, s a harmadik a felesége. És így sosem hátráltatta, hanem igazi segítőtásra lett.
Én is ezt fogom majd mondani a lánynak, akinek udvarolni fogok.
Nekem is ilyen kell.

Széken Jenő bácsival

A tegnap voltunk széken Jenő bácsival. Hihetetlen ez a Jenő bácsi.

Nem elég, hogy elhív ebédre hozzájuk, aztán hagy engem vezetni Székre és vissza, az úton ellát a gyülekezeti élettel és tanításokkal kapcsolatos tapasztalatoktól kezdve komoly és alapos házassági és párválasztási tanácsokig, majd visszamegyünk Kolozsvárra a gyülekezetbe, megkér, hogy én adjam át az üvdözletet Székről, és végig kedves és szerető velem szemben, s igazán áldott és szép volt a vele eltöltött idő,
hanem ezeket még betetézi azzal, hogy - bár mondom neki többször, hogy igazán én tartozok köszönettel - ő vagy öt külön alkalommal megköszöni, hogy voltam vele.

Hát ez a Jenő bácsi.....

Szép kilátás

Nagyon szép a kilátás az irodából, ahol most dolgozom. Még a harmadok szabályát is betartja:
az ablakok is már úgy vannak felosztva, hogy alul 1/3 : felül 2/3.
S akkor az alsó 1/3-ban dobmokat látok, erdőt, szép tájat (egy út is van, meg autók, meg valami nagy épületek is imitt-amott, de legalább van kilátás), s a fenti 2/3-ban meg eget :D

Munkahely

Ma költöztünk el az új székhelyünkre, szép, modern, vagány épület.
Elég fárasztó a költözés. Tegnap délután kezdtük, s még most is mind az folyik.
Íroasztalok, szekrények, fotelek, székek, számítógépek, iratok, kábelek, nyomtatók, áramkörök, szerkezetek, dobozok, könyvek, füzetek, s még sok sok minden más, ami egy cégnél létezik, elkezdve karácsonyfadíszektől kávészűrőig minden be lett téve dobozokba, vagy egyenesen az autókba vagy a teherautóba, s átszállítottuk az új épületbe.
Itt meg reggeltől délutánig hordtuk fel a dolgokat, rendeztük be, s most végre megvan az íróasztalom helye is:kellemes helység, nagyon szép kilátás (a Fellegvár, a Törökvágás és a Hólya erdő látszik innen), aránylag csend is van, na meg persze a munkatársak is kalapemelést érdemelnek.
Annyi az egész gond, hogy messze van, a zilahi kijáratnál Kolozsvárból, dehát majd veszek talán motorbiciklit, vagy valahogy megoldjuk.

A főnököm is rendes ember. A takarításban is részt vett, ha kellett a padlót törölte, vagy éppen kaparta fel a parkettről a festéknyomokat. Hasonlóan a többiek is, elég jól együttmunkálkodtunk, viccelődtünk is, jól megvagyunk mi itt.

A projektem nem a világ legjobbja, dehát elég vagány dolog ezt is megérteni, s jól csinálni, s amúgy mostmár kezd alakulni is, úgyhogy minden rendben.

Hálás vagyok mindezért Istennek, mert látom, hogy tényleg áldása vesz körül ebben is.

Mostmár csak dolgozni kell!

Idő

Amióta dolgozom, úgy érzem, hogy olyan kevés az időm.

Reggel felkelek, mikor-hogy sikerül, 7-8-9-kor. Eszek, csendességet tartok (általában), s megyek munkába.
Itt dolgozom. Aztán megyek enni a diákétterembe. Aztán vissza. Aztán 4-5-6-7-kor haza. Ha nincs gyüli, meg nem hívtak meg sehová, akkor van egy kis időm, de erre még nem került sor.
Aztán lefekszem 11-12-kor. Reggel fáradtan kelek, s kezdődik az egész előlről.

Munka

Immár negyedik napom a munkában, napi nyolc órával. Elég fárasztó, s pillanatnyilag unalmas is,
mert nem akarj a projektem kijönni, s nem tudom, hogy már mit is csináljak.
Dehát ilyen az élet.
Megyünk előre küzdve és bízva. S minden az Úr kezében van, s nagyon jól is lesz.

Tanítványság...

Megint előttem van az Úrtól az, hogy csak két válasz van: igen, vagy nem. Nincs középút...

Sesszió

Érdekes, hogy ebben a félévben mennyire elegem lett a tanulásból. Igaz, hogy dolgoztam is egy kicsit (heti 10 órát), meg nagyon nehéz projektjeim voltak, de azért nem gondoltam, hogy odajutok, hogy az első két nehéz vizsgámra nem tudok tanulni. Hát ez van...

Most próbálom összeszedni magam, hogy rendesen tanuljak a következőre.
Remélem, hogy lesz is valami belőle.

Meine Zeit steht in deinen Händen.

Meine Zeit steht in deinen Händen.
Nun kann ich ruhig sein, ruhig sein in dir.
Du gibst Geborgenheit, du kannst alles wenden.
Gib mir ein festes Herz, mach es fest in dir.
Sorgen quälen und werden mir zu groß.
Mutlos frag ich, was wird morgen sein?
Doch du liebst mich, du lässt mich nicht los.
Vater, du wirst bei mir sein.
Hast und Eile, Zeitnot und Betrieb
nehmen mich gefangen, jagen mich.
Herr, ich rufe: Komm und mach mich frei!
Führe du mich Schritt für Schritt.
Es gibt Tage, die bleiben ohne Sinn.
Hilflos seh ich, wie die Zeit verrinnt.
Stunden, Tage, Jahre gehen hin,
und ich frag, wo sie geblieben sind.

Húsvét

Végre elértem oda, miután az Úrral járok 8 éve, hogy valamit jelent nekem is a húsvét.
Átéltem azt, hogy egy dicső feltámadás reménységére emlékeztem, meg annak megértését is, hogy Krisztus elevenné akar tenni, akar Ő maga élni bennem, s egy élő életet adni.
Nagyon jó és áldott volt ez számomra, azzal a négy húsvéti gyülekezeti alkalommal, amin voltam eddig.

Annyi a szomorú benne, hogy nem él még eléggé ez bennem.
Meg az, hogy amikor én is megélem, hogy mi is a húsvét, akkor azt látom, hogy már hívők is nyuszikát meg színestojást ünnepelnek.
Valóban aranyos és szép a nyuszika is, meg a színes tojás is.
De ebben a világban, amikor megfeledkeztek Krisztusról és azokat az ünnepeket, amelyek pont Rá emlékeztetnének, elferdítik, megcsúfolják Télapóval, húsvéti nyuszival, meg tojással, öntözéssel, stb., sokan a hívők közül is ezt teszik.
Ahelyett, hogy legalább mi képviseljük az Igazságot, még mi is a világ istentelen értékeit ünnepeljük. Vajon, hogy érezi magát Krisztus, Aki Önmagát teljesen odaáldozta értünk?

De ki vagyok én, hogy mást megítéljek, aki annyi mindenben magam is megszomorítom Uramat. De azért ha valaki mégis megfogadja szavaimat, akkor az az Úrra néz, s nem rám.