"Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében." Zsoltár 32,3
Nem művészieskedni akart, vagy csodálatos metaforákat és irodalmi túlzásokat használni szándékozott Dávid, amikor megírta ezt a ssoltárt, akkor is, ha pompás stílússal dicsekedhetik ez a rész is.
Olyan igaz és szívmélységig ható szavak ezek, s olyan élénken és élethűen kifejezik mit jelent az, amikor a bűn elválaszt Istentől.
Ez jutott eszembe az előbb, mielőtt megvallottam egy bűnt Istennek. Ezt éreztem én is. Éreztem, ahogy ellágyul a testem, elmegy az erőm, a csontjaim veljeig hat annak fájdalma, hogy bűnöztem. Reménytelenség, kétségbeesés és kilátástalanság könnyei jelentek meg a szememen.
De ahogy a zsoltár nem áll meg itt, hanem folytatódik a kegyelemmel, úgy én is Krisztus áldozata árán Istenhez mentem, s pillanatok alatt a bűnbocsánatnak és a kegyelemnek békessége és öröme árasztott el.
S az én szívem is tele van most ennek a kegyelemnek az örömével, azzal, hogy Isten háta mögé vetette bűnöm, s ahogy ez a zsoltár folytatódik, a bűnbocsánat felett még védelemről is gondoskodik, megőrzésről a próbában, bölcsességet ad, vezet, kegyelemmel vesz körül, örömet és vígasságot ad. Ilyen a mi Istenünk.
Úgyhogy aki csak megismerte a kegyelmet:
"Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!" |
3 megjegyzés:
Kicsit visszaolvasva a blogodban is ugyanezt a tisztaságot látom, mint a mai bejegyzésedben. Ez számomra is szép példa, én néha túl lazán veszem a dolgokat, meg ilyenek...Maradj mindig ilyen, te Oszkár...:) Szia, Oszkár!
Rég nem mondott valaki ilyen szépet nekem(főleg, hogy még tudom, hogy a nevem is tetszik :P). Szükségem volt erre ma este. Köszönöm!
ÉS mindenképpen legyen hála Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékáért.
És te is maradj mindig olyan aranyos és kedves és vicces, Márta :)
az ilyen bloggokat mindig jo olvasni...
:)
anonymus 2
:)
Megjegyzés küldése