Amióta dolgozom, úgy érzem, hogy olyan kevés az időm.
Reggel felkelek, mikor-hogy sikerül, 7-8-9-kor. Eszek, csendességet tartok (általában), s megyek munkába.
Itt dolgozom. Aztán megyek enni a diákétterembe. Aztán vissza. Aztán 4-5-6-7-kor haza. Ha nincs gyüli, meg nem hívtak meg sehová, akkor van egy kis időm, de erre még nem került sor.
Aztán lefekszem 11-12-kor. Reggel fáradtan kelek, s kezdődik az egész előlről.
2 megjegyzés:
welcome 2 the mokuskerek :)
erdekes az ido, ugyE?? :)
en mar azt se tudom mit csinaljak ha van idom, unom az egeszet...
meg kene nyomjam a HELP gombomat :)
elvezd az elet nem habos oldalat :)
en reggel azert ebredek faradtan mert unom az elottem levo, ismetlodo proletar forgatagot. pedig meg egy ennyi es mar assak a godromet ;)
kitartas :)
Hát igen....
De ha kipihenem magam (mert a szesszió után azonnal kezdtem a munkát), akkor már jobb is lesz.
Ma már teljesen koffeinmentes napom volt :D
S azt is tudom, hogy a hétköznapokban megtalálhatom Istent s az Ő dicsőségét, s ezen kell fáradozzak.
Úgyhogy, amint mondod: kitartással előre! :)
Megjegyzés küldése