csütörtök, december 17, 2009

Annyi idő után

nyugalom! :)

Egyik cikkem meglett, a másik nem, de haladtam sokat a mesteris dolgozatommal, úgyhogy most kicsit megnyugodhatok.
Jöhet mostmár mindaz, ami a munkán kivül van, s mostmár rá is tudok figyelni jobban.

Mellesleg mostanában az Úr mind azt mondja, hogy át kell adnom magam, meg kell tisztítanom életem, Királlyá kell tennem Őt és készen várnom eljövetelét.

kedd, december 15, 2009

Az első



lábnyomom az új hóban.

péntek, december 04, 2009

Milyen is itthon?



Úgy látszik, újra Segesváron vagyok 2-3 hónapig.
De nem is tudom, hogy milyen itthon lenni.

Nagyon jól esik ez a környezet, meg a gyüli, család, barátok, meg minden.

De úgy érzem, hogy egyáltalán nincs nyugalmam, s mind csak egy csomó dolgom van, a december 22-i határidő közeledtével és még a többi tennivalóval.

Néha megnyugszom, hogy minden jól van és az Úr tud róla. De máskor meg mind az van előttem, hogy mennyi a munka és milyen lassan haladok vele.

szerda, november 18, 2009

Internet nélkül


Elég nehéz elképzelni egy pásztort legeltetni juhok nélkül, vagy asztalost fa nélkül dolgozni, vagy úszót víz nélkül végezni úszógyakorlatait.
Ilyesmi volt nálunk ma az intézményben. Árvíz volt az éjjel. Így volt ma az internetes technológiákra szakosodott kutatóintézmény internet és telefon nélkül.

Egy mélységes nyugalom és csend uralkodott a levegőben. Az emberekből hiányzott valami, ami a normális élet ritmusát elősegíti. A titkárnők hazamentek még délelőtt, az emberek nagyrésze eltűnt ebéd után. A könyvespolc előtt valami teljesen új történt: egy-egy ember megállt előtte, levett egy könyvet és olvasta.

Eléggé lelassult az élet, de én legalább tudtam a munkámat végezni, mert éppen nem volt szükségem az internetre, csak kevés alkalommal. De azért éreztem a lelkemben, hogy hiányzik valami, s igen gyakran előjött az, hogy valami itt nagyon nincs a megszokott kerékvágásban. Nem is a legjobb dolog ez a kerékvágás, de ma az intézményből valahogy nagyon hiányzott.

Ilyen volt ma internet nélkül.

szombat, október 10, 2009

Törekedjünk tökéletességre


(Zsid 6:1)

Tozer-t hallgattam ma vásárlás közben, a Deeper Spiritual Life sorozat negyedik részét, s általa az Úr nagyon szívemhez szólt.
Arról beszélt, hogy a biblikus, normális keresztyén életben milyen kötődéseink vannak Krisztushoz és az Atyához. Hármat részletezett most különösen, éspedig az akarati, értelmi és érzelmi kötődést.

Amit az érzelmi kötődésről beszélt, az most pont nekem volt szánva. A valódi kapcsolat az Úr Jézussal azt eredményezi, hogy teljes szívből szeretem Őt. Nem úgy, hogy eltűröm az életemben, vagy hogy semlegesen jelen van, hanem úgy, hogy Ő a mindenem, hogy Ő a legkedvesebb nekem.
Többek közt két dolgot eredményez ez:
1. Nincs semmi drágább nekem Nála. Nem akarok semmit, amit Ő nem akar. Nincs kívánságom azon kivül, ami az Ő akarata. Nincs vágyam és törekvésem azon felül, amiről megértettem, hogy Ő helyezte elém.
2. Nem félek semmitől. Nem érhet semmi, amit Ő ne tudna. Nincs ragaszkodásom, amit nem veszíthetek el. Nem szeretek semmit úgy, hogy ne veszíthessem el, hiszen Ő az enyém, s Ő mindenre elég. Nem is veszíthetek el semmit anélkül, hogy azt ne Ő engedné vagy venné el tőlem. Bármit is veszíŧenék el, nem tesz kárt bennem, mert az Úrhoz vagyok kötve.

A tetőfoka az, hogy ez nem egy eszményi állapot, hanem ez a normális keresztyén élet, a normális kapcsolat az Úrral. A Biblia nem ismer mást, s Krisztus sem elégszik meg ennél kevesebbel.

kedd, szeptember 08, 2009

Nyár


Megvolt. Áldott volt. Hálás vagyok érte.

A két nyári hónapot otthon töltöttem, s ahányszor visszagondolok, mindig egy kellemes, békés érzés tölt el, s hálás vagyok a sok imádság meghallgatásáért.

A két hónapból három hét szabadságom volt, s mind a hármat táborozással töltöttem. Ezekből kettőt éppen mi szerveztünk, s hónapokkal előtte tervezgettük, meghívtunk barátokat, imádkoztunk érte. Az Úr meg nagyon kegyelmesen vezetett benne és árasztotta ránk kegyelmét.

Az első - az ifjúsági tábor - Balánbányán volt. Lehet, hogy azért, mert sokat voltam távol, meg azért is, mert két éves szünet után mentünk újra oda fel, de azért biztos, mert páratlanul sok időt tölthettem az Úrral: elvárásaimat felülmúlta ez a tábor. A bibliórák, a társaság, a röpizések, a hegyi táj és a csúcsok megmászása mind-mind Urunk gondviselésére és féltő szeretetére mutatott.

Balánbánya 2009


A Parajdon töltött hét gyerektábor volt. Már úgy gondoltam, hogy itt nem is lesz túl sok elfoglaltságom, meg nem is lesz túl érdekes. Hát itt nagyot tévedtem, mert tele volt ismét izgalmas eseményekkel, sőtmitöbb Istenünk áldásaival.
Úgy éreztük a végén, hogy nagy kegyelmet kaptunk erre a táborra, s a gyerekek részéről is voltak olyan hangok, hogy akár még egy hónapot is maradnának.

Parajd 2009


Ezen kivül nagyon nagyon jó volt otthon lenni, a gyülekezetben, a segesvári testvérek között,
Keresztúron, meg ott a környéken. A két kolozsvári látogatásom is igen jól esett,
ahol drága barátaimat láthattam.

---------------------------------

Most meg ismét itt vagyok, Írországban. Új lakásba költöztem, a munkámat meg folytatom keményen, s próbálom megérteni azt, hogy az élet Krisztusról szól.

"Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig."

csütörtök, június 11, 2009

Szép idő



volt mostanában. Gyönyörű szép idő.
A május 30 - június 1 hosszabbított hétvégén (szabad hétfőnk volt) rendesen beállt itt a nyár, s nyolc napig 25-28 fokos melegek voltak, ami itt szinte sosincs.
Hogy milyen csodálatos volt ez, nem is kell mondjam. Naponta lubickoltunk az óceánban, ebédszünetben elsétáltunk a folyóhoz, átúsztunk a kastélyhoz, s vissza, s örültünk nagyon a melegnek. Sok hálaadást szült ez ezekben a napokban.

Sokat voltunk a kikötőben, mert a Volvo Ocean Race itt volt három hétig, s különféle érdekességeket láthattunk, többek közt "airshow"-t, majd egy hajóversenyt.

Galway Volvo Ocean Race


Jókat úsztunk a tengerben és a folyóban. A víz olyan hideg volt, hogy otthon ilyen vízben nem úsztam volna, de itt illő volt. Mindig ki kellett rohanjak előszőr, majd el kezdett égni a bőröm, majd két-három perc után kellemes volt az úszás.
Ja, és leégtem nagyon, ami itt Galwayban tiszta kiváltság, még ha háromszor is hámlott le az orrom, s hatalmas csík látszik a karomon, ahonnan felfelé fehér.

Beach and River visits


Hétfőn Billy elhívott vele, s a fiaival a hegyekbe (mindig vágytam Connemara-ba) "bouldering"-re. Ez azt jelenti, hogy a patak medrén másztunk fel a hegyre, a köveken. Találtunk is egy kis - elég mély - medencét a patakban, s abban úszkáltunk. Már csak ezért megérte felmenni.

Connemara Bouldering


Este annyira ki voltam merülve, hogy nyolckor lefeküdtem, s megébredtem reggel ötkor. Ha már ébren voltam, gondoltam, nézzem meg a rég áhított napfelkeltét a Circular Road-ról. Ki is mentem, s éppen olyan gyönyörű volt, amilyennek képzeltem. Viszont ami utána jött, az több volt.
Lementem az enyhén ködös folyópartra, ahol néma hajnali csend volt. Amikor elkezdett feljönni a melegedő nap, s rásütni a bokrokra, meg a folyóra, a madaraknak ez kész ünnep volt: elekzdtek úszni, fürdözni, repdesni, körözni, énekelni - nagyon hűségesen mutatták ki hálájukat a reggeli napsütésért. Jól esett ebben a környezetben csendességet tartani, s hálás lenni érte az Úrnak.

Galway Sunrise


szombat, május 09, 2009

Még mindig

nem értem. Olyan csodálatos az Úr jósága és olyan nagyon kegyelmes. Nekem, nyomorult bűnösnek megengedi azt, hogy megértsem akaratát, s Vele járjak.

Én is csak ezeket a szavakat mondhatom:

Istenem, szeretnék csendben lenni,
csendben a szívem legmélyéig,
sem nagyon, sem kicsit nem kérdezni,
nem mondani sem igent, sem nemet,
csak csendet, csendet, csendet...

szerda, május 06, 2009

Szabadság

Nagy dolog megérteni a szabadságot. Én még nem értettem meg igazán.
A mai Krisztus Mindenek Felett áhitat beszél erről.

Soká értjük meg, hogy aki nem úgy lát mint mi, az nem okvetlenül téved. Én csak egy ideje kezdtem tisztábban látni ezt.
Átmentem életemben ilyen fázisokon, amikor törvényeskedtem s küzdöttem erősen ilyen dolgokkal, mert tényleg azt hittem, hogy úgy jó. Még jó, hogy valamennyire azért mindig nyitott voltam a nyomós érvekre.

S akkor így jutok oda, hogy megértem, hogy egy szabadság van: Krisztus szabadsága. S akkor kivilágosodik: mi az az igazság, amihez ragaszkodni kell tágítás nélkül s amiben egyetlen járható út van; és mi az, amit nem érdemes feszegetni, amiben Krisztus szabadságot adott az Ő népének.
Így történik az, hogy másképpen értékelek más hívőket (persze, nem fogadok el mindent, s például karizmatikusokkal nem vállalnék közösséget, s a világgal való megalkuvást nem fogadom el) a szabadság keretein belül.

Jó, hogy amíg kinövöm a szélsőségekben való gondolkodást, az Úr táplál és gondoz, s megállhatom a helyem a kapott bölcsességgel.

hétfő, április 20, 2009

Gyalázom Istent?

Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek"
Ezt mondja Chambers a mai áhitatban, és igaza van. Nem Isten gyalázása az, ha annyi drága ígéret, annyi szeretet és kegyelem megmutatása után nem tudom elhinni, hőgy Ő kezében tart és ha az Ő útján járok az a legáldottabb a számomra?
Nem fog cserben hagyni, nem fog átverni, nem fogja megváltoztatni a szavát.
Ezért csupán egyetlen értelmes út van: feladni saját akaratomat, kényelmemet, hitetlenségemet és látásban való járásomat és rábízni magam hittel Arra, aki nem csak változatlan, de mindenható és ismer engem személyesen és értelmet felülmúlóan szeret.

péntek, április 17, 2009

Nem érdemes, hogy az embernek barátai legyenek

(párbeszédem Tamással, picit kisimítva)

(09:45:19 PM) aoszkar: mit csinálsz?
(09:48:11 PM) aoszkar: biztos Skypozol azzal a titokzatos csajjal
(09:48:15 PM) aoszkar: s engem számba se veszel
(09:48:16 PM) aoszkar: szép
(09:48:30 PM) aoszkar: ezt történik, amikor azt hiszed valakiről, hogy igazi barát
(09:48:40 PM) aoszkar: nem érdemes így közel kerülni az emberekhez
(09:48:47 PM) aoszkar: azt hiszed, hogy szeretnek, s akkor így cserbenhagynak
(09:48:51 PM) aoszkar: szomorú az élet
(09:48:58 PM) aoszkar: de kösz, hogy legalább tudom, hogy többet ne legyenek barátaim
(09:49:12 PM) tomytamas: wow
(09:49:28 PM) tomytamas: milyen meghato
(09:49:33 PM) aoszkar: de tényleg, teeee!!
(09:49:37 PM) aoszkar: számba se veszel
(09:49:54 PM) aoszkar: vagy játszasz [s nem tudsz beszélni]?
(09:50:05 PM) tomytamas: aha

csütörtök, március 26, 2009

Közel az Úr

Most láttam, hogy az utolsó előtti bejegyzésemnek is ez a címe. De talán annyira közel van, hogy még ez sem túl sok erre gondolni.

Mostanában mindegyre foglalkoztat az, hogy jön vissza az úr. Nagyon sok ige, nagyon sok jel, nagyon sok belső meggyőződés arra nézve, hogy igen-igen közel van.

Érdekes módon, a napokban mind többször előjöttek ilyen dolgok: ha meghalok, vagy nem leszek többet itt, hova forduljanak a családtagjaim, milyen bankban tartom a pénzem, milyen telefonszámon keressék a biztosítót, ha külföldön történik ilyesmi velem, meg ilyenek.

Aztán néhány napja, olyan kínos módon jelentkezik gyakran az a tudat, hogy szeretteim, barátaim, rokonaim, ismerőseim, akik nem ismerik az Urat, el fognak kárhozni. Eszembe jut anyum, a tesóm, s fájó szívvel könyörgök megtérésükért...bemegyek az iskolába, s elképzelem a diákjaimat, ahogy a pokolban szenvednek... átmegyek unokanagybátyámékhoz, s eszembe jut, ahogy éveken át vallotta az ateizmustát s ezért örök kárhozat vár rá... majd előjönnek rokonaim, barátaim, s tudom, hogy ha meg nem térnek hamarosan, örökre elvesztik a lehetőséget... Ilyenkor kicsit meginog bennem az a vágy, hogy "Jövel, Uram Jézus". Ahogy Pál mondta: nem is tudom, hogy mi is a jobb; vágyni arra a legcsodálatosabb dologra, hogy most Vele legyek, vagy kívánni, hogy még késlekedjen, hogy sokan megtérhessenek.

Irgalmazzon nekünk az Úr!

csütörtök, február 26, 2009

Na... hallom az ultrahangot

Állítólag csak fiatalok hallhatják. Tudom azt, hogy az öregedéssel mind csökken a hallott frekvenciák felső határa, de nem tudom, hogy ez pontosan mennyire magas.

Mindenesetre:

Train Horn

Created by Train Horn

hétfő, február 09, 2009

Közel az Úr


Ma este apummal beszélgettem, s elgondolkoztunk azon, hogy tényleg nagyon közel van az Úr eljövetele. Úgy gondolom, hogy én már nem fogok megöregedni. És nagyon örömteli erre gondolni.

Ma az Énekek Éénekéből olvastam azt, hogy mennyire szép a menyasszony és a vőlegény mennyire szereti azt, és csodálatos volt arra gondolni, hogy Krisztus így szeret minket. Ugyanakkor az a vágyam, hogy tényleg "szeplő nélkül való" és sok gyümölcsöt termő legyek én, legyen gyülekezetünk, legyen minden hívő akkor, amikor visszajön Ő. Azt mondja Júdás levelében, hogy Ő az, aki maga elé állíthat feddhetetlenségben, nagy örömmel. Ezért csak Övé a dicsőség!

Addig is hálás vagyok, hogy várhatom vissza örömmel, s reménykedve gondolhatok visszajövetelének napjára.
Jövel, Uram Jézus!

kedd, január 27, 2009

Szép magyar nyelvünk


Az imént valaki - aki szeretne névtelen maradni, merthát ha Stirlitzhez hasonlóan felderítik, akkor váratlan következményei lehetnek... de ha valakit nagyon érdekel, akkor a neve gimel betűből áll, s bár a nevének eredetét képző személy neve azt jelenti, hogy nem magasztos, s nem is volt az, az illető személy nagyon ügyes, semmivel sem hasonlítva ahhoz a nem túl szép halálra jutott személyhez... szóval: - mutatott egy költeményt, ami nagyszerűen szemlélteti nyelvünk gazdagságát, mert csupán a "haladás" igének a rokonértelműá szavaival írt egy hosszú verset.
Ide írtam, hogy ne foglalja itt a helyet.

szerda, január 21, 2009

Meghallgatott ima


A tegnap este nem tartottam csendességet, ma reggel eléggé felületes és elsietett volt, ma délben pedig nem vonultam félre az Úrral, mert egész nap rohantam. Szomorúak az ilyen napok.

Ma este, amikor gyalogoltam haza, bár egy áldott bibliaóra után volt, mégis éreztem, hogy olyan jól esne leülni s az Úrral lenni.
El is mondtam az Úrnak, szégyellve magam, hogy úgy elhanyagoltam Őt. Kértem, hogy hadd tölthessek ma este egy időt vele. S meghallgatott!

Vacsora után leültem dolgozni, s úgy egy-másfél óra után nagyon éreztem már azt, hogy kéne menjek, mintha már rendesen fájt volna. S mentem. Amikor letérdeltem, éreztem azt a csodálatos érzést, hogy az Úr tárt karokkal várt és fogad az Ő jelenlétébe, s akarja, hogy elmondjam gondolataimat neki, imádkozzak szeretteimért, vágyva olvassam az Igét, s egyszerűen élvezzem és örvendjek annak, hogy az Övé vagyok, s hogy élete árán most közösségem lehet Vele. És mindezt megtéve, olyan békesség és öröm töltött el. Nagyon jó volt az Igét olvasni és egyszerűen örvendeni az Úrnak és imádni Őt.

vasárnap, január 11, 2009

Az "igazságtalan és kegyetlen" Izrael

Találtam egy jó írást a valódi helyzetről Izraellel és Palesztinával kapcsolatban.
Ide írtam a linkjét az írásnak és a rajta alapuló videónak.