Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek"
Ezt mondja Chambers a mai áhitatban, és igaza van. Nem Isten gyalázása az, ha annyi drága ígéret, annyi szeretet és kegyelem megmutatása után nem tudom elhinni, hőgy Ő kezében tart és ha az Ő útján járok az a legáldottabb a számomra?
Nem fog cserben hagyni, nem fog átverni, nem fogja megváltoztatni a szavát.
Ezért csupán egyetlen értelmes út van: feladni saját akaratomat, kényelmemet, hitetlenségemet és látásban való járásomat és rábízni magam hittel Arra, aki nem csak változatlan, de mindenható és ismer engem személyesen és értelmet felülmúlóan szeret.
5 megjegyzés:
Amen.
Igen,Oszkar.Ugy kellene,hogy ne aggodalmaskodjunk.
Talan meg ebben nem ertuk el a Kituno-t.
Nem csak kellene, hanem kell.
húúú, ez most nagyon talált. Épp hétfőn történt valami, ami azóta is aggódást és kétségbeesést vált ki bennem. Hinnem kell, hogy Isten kontrollál mindent...
:)
Hát örülök neki!
Fontos, hogy eljussunk a belső meggyőződésig, ne csak az elméleti tudatosításig... Ott a békesség.
Megjegyzés küldése