szombat, május 09, 2009

Még mindig

nem értem. Olyan csodálatos az Úr jósága és olyan nagyon kegyelmes. Nekem, nyomorult bűnösnek megengedi azt, hogy megértsem akaratát, s Vele járjak.

Én is csak ezeket a szavakat mondhatom:

Istenem, szeretnék csendben lenni,
csendben a szívem legmélyéig,
sem nagyon, sem kicsit nem kérdezni,
nem mondani sem igent, sem nemet,
csak csendet, csendet, csendet...

4 megjegyzés:

9iraf írta...

en szeretem ezt a verset.

Laszlo írta...

Én is :)

Héj, van blogod!

9iraf írta...

Igen, nem gondoltam hogy ez is meg fog tortenni.
De meg mindig nem szeretem a blogokat. Csak egyet egyet.

Laszlo írta...

:))

Éppen azért csodálkoztam.

Na de nem is kell mindeniket szeretni, nem?