Törekedjünk tökéletességre

(Zsid 6:1)

Tozer-t hallgattam ma vásárlás közben, a Deeper Spiritual Life sorozat negyedik részét, s általa az Úr nagyon szívemhez szólt.
Arról beszélt, hogy a biblikus, normális keresztyén életben milyen kötődéseink vannak Krisztushoz és az Atyához. Hármat részletezett most különösen, éspedig az akarati, értelmi és érzelmi kötődést.

Amit az érzelmi kötődésről beszélt, az most pont nekem volt szánva. A valódi kapcsolat az Úr Jézussal azt eredményezi, hogy teljes szívből szeretem Őt. Nem úgy, hogy eltűröm az életemben, vagy hogy semlegesen jelen van, hanem úgy, hogy Ő a mindenem, hogy Ő a legkedvesebb nekem.
Többek közt két dolgot eredményez ez:
1. Nincs semmi drágább nekem Nála. Nem akarok semmit, amit Ő nem akar. Nincs kívánságom azon kivül, ami az Ő akarata. Nincs vágyam és törekvésem azon felül, amiről megértettem, hogy Ő helyezte elém.
2. Nem félek semmitől. Nem érhet semmi, amit Ő ne tudna. Nincs ragaszkodásom, amit nem veszíthetek el. Nem szeretek semmit úgy, hogy ne veszíthessem el, hiszen Ő az enyém, s Ő mindenre elég. Nem is veszíthetek el semmit anélkül, hogy azt ne Ő engedné vagy venné el tőlem. Bármit is veszíŧenék el, nem tesz kárt bennem, mert az Úrhoz vagyok kötve.

A tetőfoka az, hogy ez nem egy eszményi állapot, hanem ez a normális keresztyén élet, a normális kapcsolat az Úrral. A Biblia nem ismer mást, s Krisztus sem elégszik meg ennél kevesebbel.