Szép idő

volt mostanában. Gyönyörű szép idő.
A május 30 - június 1 hosszabbított hétvégén (szabad hétfőnk volt) rendesen beállt itt a nyár, s nyolc napig 25-28 fokos melegek voltak, ami itt szinte sosincs.
Hogy milyen csodálatos volt ez, nem is kell mondjam. Naponta lubickoltunk az óceánban, ebédszünetben elsétáltunk a folyóhoz, átúsztunk a kastélyhoz, s vissza, s örültünk nagyon a melegnek. Sok hálaadást szült ez ezekben a napokban.

Sokat voltunk a kikötőben, mert a Volvo Ocean Race itt volt három hétig, s különféle érdekességeket láthattunk, többek közt "airshow"-t, majd egy hajóversenyt.

Galway Volvo Ocean Race

Jókat úsztunk a tengerben és a folyóban. A víz olyan hideg volt, hogy otthon ilyen vízben nem úsztam volna, de itt illő volt. Mindig ki kellett rohanjak előszőr, majd el kezdett égni a bőröm, majd két-három perc után kellemes volt az úszás.
Ja, és leégtem nagyon, ami itt Galwayban tiszta kiváltság, még ha háromszor is hámlott le az orrom, s hatalmas csík látszik a karomon, ahonnan felfelé fehér.

Beach and River visits

Hétfőn Billy elhívott vele, s a fiaival a hegyekbe (mindig vágytam Connemara-ba) "bouldering"-re. Ez azt jelenti, hogy a patak medrén másztunk fel a hegyre, a köveken. Találtunk is egy kis - elég mély - medencét a patakban, s abban úszkáltunk. Már csak ezért megérte felmenni.

Connemara Bouldering

Este annyira ki voltam merülve, hogy nyolckor lefeküdtem, s megébredtem reggel ötkor. Ha már ébren voltam, gondoltam, nézzem meg a rég áhított napfelkeltét a Circular Road-ról. Ki is mentem, s éppen olyan gyönyörű volt, amilyennek képzeltem. Viszont ami utána jött, az több volt.
Lementem az enyhén ködös folyópartra, ahol néma hajnali csend volt. Amikor elkezdett feljönni a melegedő nap, s rásütni a bokrokra, meg a folyóra, a madaraknak ez kész ünnep volt: elekzdtek úszni, fürdözni, repdesni, körözni, énekelni - nagyon hűségesen mutatták ki hálájukat a reggeli napsütésért. Jól esett ebben a környezetben csendességet tartani, s hálás lenni érte az Úrnak.

Galway Sunrise