Na vége.

Köszönöm az aggodalmatokat, s azt, hogy gondoltatok rám. Nem tűntem el végleg.

Az elmúlt hetek nagyon sok stressznek, izgalomnak, s majd kétségbeesésnek is adtak helyet merthát tegnap (június 25-én, szerdán) volt az államvizsgám. De az Úr megőrizte szívemet.
Mint általában, már nagyon vártam a végét, mert egy adott pillanatban elromlott a projektem, nem is tanultam eleget, s nem voltam benne biztos, hogy vajon, most jól lesz-e, vagy sem.

Mint mindig, ugyan, most is minden szép és jó lett.
Megvolt a vizsga nagy gyomoridegek között, s a végén az eredményhirdetés meg szépen rátette a koronát az öt év nagyon kemény erőfeszítésre és sok harcra.
Mint akkor is, most is Isten kegyelme áldott meg.

Egyrészt nagyon bánom, hogy lejárt. Gyönyörű évek voltak, amikre sok évtizeden át nosztalgiával fogok visszatekinteni. Másrészt meg nagy megkönnyebbülés, s jó szépen lezárva tudni ezt a nagy kihívást.

De az élet megy tovább. Jön a következő szakasz. Megyek előre, az Úrral megyek, s törekszem a mennyei dolgokra, s arra, hogy a jó megélhetés keresése kevésbé legyen fontos Isten országánál. S hogy meg is értsem egészen, hogy ez gyakorlatilag hogy is lesz.
S Krisztus érdeme árán Ő sem szégyenli, hogy Istenemnek neveztessen, s kegyelmét bőven kiárasztja. Méltó is minden hálaadásra és dicsőségre!

Milyen szép az ég!

Felülről is.

Kis tétovázással

én is beléptem a játékba.

Mártától másolom:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Ez olyan, mint egy MLM piramis, csak hogy az utolsók nem ajándékoznak meg senkit :P
Vagy meddig tart ez?

S mi lesz, hogy ha több helyre feliratkozok? S ahhoz is, aki hozzám feliratkozott? Szóval nem értem egészen, de azért szívesen adom az ajándékokat... meg fogadom is...

Mondtam-e már

hogy fürödtem a tengerben?

Négy éves korom óta - amikor persze nem tudtam úszni - most merültem bele előszőr a tengerbe.
Nagyon lelkesítő új élmény volt a tengeri hangulat és tengeri fauna-flóra közepette úszni a hullámokon. Érdekes volt, hogy sós a víz, meg ahogy a hullámok finoman fel-le dobáltak és sodortak. Meg hogy kis rákokat láttam, meg algákat, meg kagylókat, meg tengeri homokot.

Másnap ismét elmentem, s akkor már leugrottam a Black Rock-ról. Olyan érzés volt, mint egy olyan eredeti kemény pofoncsapás. Pedig lábra ugrottam.

De azért a tengeri úszás az gyönyörű élmény volt.

Álbuszmegállót az Alzheimereseknek

A transindex ez a mai cikke elmondja, hogy Németországban egy öregotthonon kivül álbuszmegállót szereltek fel, hogy amikor az Alzheimeres öregek el akarnak menni, ott várják a buszt, s ne kószáljanak a városban. Ekkor az alkalmazottak behívják őket egy kávéra, s addig már el is felejtik, hogy el akartak menni.

Ötletes. Szegény öreg bácsik és nénik, nem is emlékeznek, hogy nincs otthonuk, vagy rá öt percre, hogy el akartak menni. Vajon így fognak csinálni velem is 60 év múlva? Nem hiszem, hogy megérem azt :)
Biztos visszajön az Úr addig.