Érdekes az, hogy a nyugati országok arra tanítottak meg engem, hogy lehet egyszerűbben is élni.
Az emberek, bár az átlagfizetés hétszerese Írországban, mint Romániában és a az árak csak kétszer-háromszor akkorák, mégis sokkal egyszerűbben élnek.
Nagyon sokan járnak Ford Fiesta-val, s hasonló kisebb autókkal, megelégszenek egyszerűbb házakkal, ruhákkal, élettel.
Nagyon tetszik ez nekem, hogy amiért valakinek van pénze, attól nem kell BMW-vel (vagy hasonlóval) járjon, vagy palotája legyen.
Luxuskocsikat nagyon keveset láttam Galwayben. Nagyon kevés Mercedes, BMW, Audi, Porsche van. Még új Passat-ot s Ford Mondeo-t is alig lehet látni.
Óriási házakat sem nagyon láttam. Az emberek nagyon sokan megelégszenek normális házakkal, s nem tornyosulnak a villák úgy, mint Romániában.
A vásárlásnál is, az emberek keresik az olcsóbb, akciós árú dolgokat, nem feltétlenül a legdrágább holmikra vadásznak.
Megvannak a kivételek természetesen, de a tapasztalatom ugyanaz, ami Magyarországon volt.
Általában azt látom, hogy az emberek praktikusak, s megelégszenek a kevesebbel, ha az kielégíti a szükségleteket.
---------------------------
Az Ige is azt mondja, hogy "nagy dolog a megelégedés istenfélelemmel". Még ha nincs is meg minden szükséges. Hát biztos nagy dolog!
szerda, május 07, 2008
Egyszerűség
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
9 megjegyzés:
Nagyon egyetértek ezzel az egyszerűség-dologgal...Én 10 évet éltem Magyarországon, de azért láttam egy olyan tendenciát is, hogy a fiatal párok 20-25 éves kölcsönt vettek fel, hogy jó nagy házat építsenek maguknak, meg új autót vegyenek. Mi ilyenbe nem mertünk volna belevágni. Akkor már inkább csak egy kicsi kölcsönt vettünk fel, és egy kicsi lakást vettünk. Itt Németországban sokan élnek albérletben, nem azonnal a házépítésnek látnak neki. De itt is "szerény"-nek nevezték többen is azt a tényt, hogy "csak" háromszobás lakást béreltünk öttagú családként. Svájcban például nem is bérlehettünk volna ilyen kicsi lakást, mondjuk nem értem, hogy kinek mi köze hozzá.
Szimpatikus nekem ez az Írország nagyon...
:)
Orvendek, hogy praktikusan gondolkozol, s talpraesetten (s hogy egyetertesz velem :P)! Ezt tobbszor eszrevettem (a praktikussagot, marmint).
Es nekem is szimpatikus Irorszag :)
De nem ertem azt, amit Svajcrol irsz. Hogy-hogy nem berelhettetek volna olyan kicsi lakast? Miert?
mert ott biztosan gondoltak arra, hogy hany szobaban lakhat egy x-tagu csalad :)
amugy nemetben nem sok ember engedheti meg maganak, hogy epitsen vagy lakast vasaroljon. egy eletre veszel kolcsont... de ha az elet folyaman valami kozbejosz a bank siman kitesz, szemrebbenes nelkul.
itt most az-az erdekes, hogy az arfolyamok stabilak s megis, 1 liter olaj mar 2 euro, 1 kilo alma meg 1,2 eurotol felfele... szoval valamiben tuttira elso lesz ez az orszag.
te oszkar, nem tudtad, hogy romaniaban az a szlogen a divat: "cine-i ca mine? fac ce vor muschii mei" :))
a nemeteknel meg az-az erdekes, hogy az elet szinvonal ellenere megis felzabalja oket a stress...
Igen, Svájcban meg van határozva, hogy ekkora család minimum mekkora lakásban kell éljen...
Amúgy a stressz mindenütt felzabál, mert dolgozni kell, és ha nem te vagy a főnök, akkor bármilyen országban muszáj felvenned a munka minden stresszes terhét + a főnökét is, aki meg rajtad vezeti le a stresszét. De én csak Magyarországról, meg Svájcról meg Németországról beszélek. Meg azokról, akik példál nem egy nyugis hivatalban dolgozgatnak. De gondolom, hogy Írország ebben is kivétel. (Kell, hogy legyen valahol kivétel.)
Bár az is lehet, hogy ez ilyen európai meg amerikai bolondság, ez a hajtás, amiben részt kell venni, ha akarod, ha nem. Én sokat gondolkozom rajta, hogy lehetne ebből kiszállni. Nade, a stress közben is lehet békességünk, és va is, mert minden napra kirendelődik...és ez nem a körülményektől függ. Bár nálam sokszor attól függ.
Igen, kiddos... elég szomorú, de tudom, hogy ez a divat otthon.
Olyan jó lenne nyugodtan, egyszerűen élni. Akkor kevesebb lenne a stressz, azh ígény, s nagyobb a békesség és megelégedés.
Mondjuk igaz, hogy nehéz az élet, s küzdeni kell elég erősen: de nem mindegy, hogy miért.
Márta, utólag olvastam el, amit te írtál.
Hát az én munkahelyem nagyon nyugis, mert én itt diákként dolgozom egy nem túl nagy projekten, s nem igazán zaklatnak - még a munkaidőm is rugalmas.
De ha valamit el akarsz élni, valamennyire azért kell rohanj a világgal.
De amint mondod - s ez nagyon fontos! - meg kell találni a békességet mindentől függetlenül. S meg is lehet.
Örvendek, hogy "van is" :)
Osszel emlitette ezt a fajta mentalitas kulonbseget az egyik tanarom a vallalkozokkal kapcsolatosan. Miskolci tanar volt, es osszehasonlitotta a magyarorszagi es talan a svajci vagy a holland valalkozok mentalitasat. A holland vagy a svajci, ha jol mukodik a vallalkozasa, akkor nem a luxusos maganeletenek biztositasara, hanem a vallalkozast fejleszto ujabb felszerelesekre, ujabb technikak alkalmazasara kolti a penzet. A magyarorszagiak meg inkabb arra koltenek, hogy kiepitsek medences villaikat. De ugyanez a helyzet Romaniaban is. Biztos vannak kivetelek is, de azert a tobbsegre jellemzo a szemfenyvesztes.
Hát Magyarországon sokkal jobb a helyzet, mint Romániában.
Úgy látszik, hogy minél keletebbre megyünk, annál rosszabb.
Megjegyzés küldése