Már több, mint 2 éve elmentem itthonról Kolozsvárra. Úgy mentem, mint aki lelkes volt mindazért, ami volt itthon, amit itt kaptam, amivé itt váltam, s úgy számoltam, hogy ha bevégzem az egyetemet, visszajövök ide. Ugyanakkor - mint mindenkinek - nekem is világos volt az, hogy el fogok idegenedni, hogy el fogok távolodni, hogy egy más világ vesz majd körül engem, egy más világ fog engem a maga hasonlatosságára átformálni.
Úgy is lett. Át is formált. Sok minden el is veszett belőlem, sok minden, ami isteni volt, sok minden, ami nem kellett volna elvesszen (az is igaz, hogy sok áldást is kaptam, és sok minden a jó irányba alakult, mind jobban barátkozok a kolozsváriakkal is, és mind jobban kapom meg az ottani gyülekezetben a helyemet, de sok minden rosszul alakult). Fájdalmas ez, s akarom, hogy ez ne legyen így, de mind nehezebb ellene harcolni. Már kezdek számolni a jövővel, amit nem kéne tegyek, kezdek aggódni, ami nem Istentől van, s próbálom kiszámítani a jövőmet, pedig ezt nem tehetem.
Tudom, hogy Kolozsváron lesz a legnagyob esélyem állást kapni, s ha Segesvárra akarok visszajönni, akkor a nehezebbet választom. De akarom Uramat követni, hisz Ő ezt akarja tőlem. Más élet könnyebb lesz, de nyomorúságos. Ha Őt követem, ha az Ő országát keresem, Ő megígérte, hogy mindenről gondoskodik. Belekapaszkodok ebbe, s hálás vagyok, hogy még van bizalmam Isten ígéretében.
Tegnap este hazajöttem. Az autóban végig az az érzésem volt, hogy milyen nyomor vesz körül. Milyen letörő minden, ami van az életemben, s nem találok egy nyugalmat, egy kis menedéket. A kolozsvári élet nem nyújtja azt, amire vágyok. Valahogy nem tudok semiképpen sem úgy meglenni ott, ahogy kell. Itthon meg - úgy éreztem - nem vár más, itt is a bajok, itt is a gondok a kommunikációval, itt is sok nehéz dolog, ami mindegyre csak terhel.
De mint mindig, amikor Hozzá mentem, az este is megnyugtatott engem Atyám, ami a körülményeket illeti, s a reggeli csendesség után napok óta nem érzett nyugalommal és örömmel mentem gyülekezetbe.
Ott, amikor a kenyértörés után álltunk, és sorban adtunk hálát Istennek, ott álltam én is, érezve azt, amit sokszor szoktam itt érezni, s amit úgy látszik, hogy több, mint két év kolozsvári élet és sok nehéz teher - ami ezzel a ténnyel járt - nem tudott megváltoztatni: éreztem, hogy itthon vagyok. Itthon. Ott, ahová Isten helyezett, ahol Isten azzá formált, ami az Ő akarata volt, ahol megtaláltam helyemet, s ahol Isten úgy tudott megáldani, mint eddig még sehol a világon. Itthon vagyok.
Tegnap este jöttem, ma délután megyek vissza. Futtában láttam mind azt a kedves személyt, aki ehhez az "itthon"-hoz tartozik, de elég volt ahhoz, hogy megérezzem, hogy megvan a helyem. Bárhová is megyek, bármennyi időre, még ha valóban el is távolodok, mégis meg van a helyem. Meg van a helyem. Tudom, hova tartozom, tudom, hova jöhetek, tudom, hol várnak, tudom, hol van meg az a közösség, ami valóban isteni. Ez nagy dolog. Ez egy életet meghatározó áldás. Hálás vagyok ezért.
vasárnap, december 11, 2005
kedd, november 08, 2005
Discipleship...remélem, mindenki ért angolul
Discipleship is not limited to what you can understand – it must transcend all comprehension. Plunge into the deep waters beyond your own understanding, and I will help you to comprehend.
Bewilderment is the true comprehension. Not to know where you are going is the true knowledge. In this way Abraham went forth from his father, not knowing where he was going. That is the way of the cross. You cannot find it in yourself, so you must let me lead you as though you were a blind man.
Not the work which you choose, not the suffering you devise, but the road which is contrary to all that you choose or contrive or desire – that is the road you must take. It is to this path that I call you, and in this sense that you must be my disciple.
Source: Martin Luther (1483-1546), quoted in Dietrich Bonhoeffer, "The Cost of Discipleship.
szombat, november 05, 2005
Tégy foglyoddá, Uram
Tégy foglyoddá, Uram, akkor szabad leszek.
Késztess megadnom önmagm, győzelmet úgy veszek.
Ha küzdve küszködöm, akkor leroskadok,
De ha karod lesz börtönöm, akkor erős vagyok.
...
Majd úgy uralkodik, s nyer lelkem égi trónt,
Ha néked hódol a porig, ha mindenről lemond.
Vész és vihar között, úgy áll végig híven,
Ha kebleden jól kikötött s mindvégig ott pihen.
Késztess megadnom önmagm, győzelmet úgy veszek.
Ha küzdve küszködöm, akkor leroskadok,
De ha karod lesz börtönöm, akkor erős vagyok.
...
Majd úgy uralkodik, s nyer lelkem égi trónt,
Ha néked hódol a porig, ha mindenről lemond.
Vész és vihar között, úgy áll végig híven,
Ha kebleden jól kikötött s mindvégig ott pihen.
szerda, november 02, 2005
hmm........
"Nem!" mondtam ezelőtt több, mint egy évvel (akkor írtam a következő verset), s most is ezt mondom. Határozottan. Mindannak, ami az én akaratom, s Isten akaratával ellenkezik.
Nem. Így jó.
Így fáj. Így áldott.
Így hoz dicsőséget Istennek.
Így lesz a gyümölcs áldás.
S vetem hitemet Beléje, akiben bízva a végsőkig mehetek, s sosem csalódok.
Nem. Így jó.
Így fáj. Így áldott.
Így hoz dicsőséget Istennek.
Így lesz a gyümölcs áldás.
S vetem hitemet Beléje, akiben bízva a végsőkig mehetek, s sosem csalódok.
hétfő, szeptember 05, 2005
...
Itt van a szó a szivemen, de nem tudom kimondani. Szeretnék panaszkodni, sírni, de nem jön ki könny szememből, ordítani, de nem lehet, nincs kinek, s ha volna is, nem akarok. Jól van ez így, ahogy van, és a "nem" az mindig csak legyen határozott és akkor majd valahogy csak átvészeljük a zuhatagot, s majd, amikor felderül a napsugár vízcseppes leveleimen, örömmel szívom azt magamba.
péntek, május 06, 2005
Milyen szép az ég!
Ma felmentem a házunk lapos előszobája tetejre napozni és olvasni egy fél órát - órát.
Ott ültem, feküdtem, s olvastam az okos neander-völgyiekről, akik maguktól rájöttek arra, hogy van egy Alkotó, és mindaz igaz, amit a Biblia ír. Amikor a modern emberrel találkoztak, és elolvasták a Bibliát, hittek benne, természetesen. Csak nem tudták, minek tulajdonítsák a modern ember logikátlan gondolkodását, ahogy mindent, ami létrejött a véletlennek tulajdonít, s nem hisz az Alkotó Istenben. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a homo sapiens, a modern ember egy degenerált változata a neander-völgyieknek, kisebb a koponyája is és valószínűleg, nincs kifejlődve eléggé az agya az olyan logikus gondolkozáshoz, mint a neander-völgyieké, bár a modern ember képes volt a tudomány és a technika terén akkora vívmányokat létesíteni.(A könyv címe: Aki gondolkodik, annak hinnie kell).
Ezután elálmosodtam, s hátrafeküdtem pihenni. Ott feküdtem, nem mindig csuktam be a szemem, csodáltam a gyönyörű eget. Olyan szép volt, a gyönyörű színeiben úgy tündökölt, hogy csak ámultam. Azok a kék árnyalatok a különféle fehér és szürke (jöttek ilyenek is) felhőkkel keverve a szemnek nagyon kellemes képet alakított.
Ott, amikor néztem a kék eget két fehér felhő között, eszembe jutott, hogy az Úr Jézus onnan jön el, az égből, a felhőkből, és ott, a felhőkben fog megjutalmazni. Olyan öröm töltött el, mélységes öröm és béke. Vajon ma lesz? - gondoltam magamban. És néztem figyelmesebben, vajon nem jön most? Több ideig tartott ez, s közben, meg utána nem tehettem mást, mint hálát adtam érte, mélységes örömmel és békével. Hálát adtam, hogy várhatom Őt, hogy Ő adott örök életet. Imádtam és magasztaltam az Urat, és tudtam ezt igazán szívből tenni. Várva és imádva Őt, Aki megváltott, Aki mindent megbocsátott, Aki gyermekévé fogadott, s örökre Magáévá tett, Aki el fog jönni utánam.
Nem is lehet most sem más mint öröm, imádat és magasztalás a szivemben Iránta.
"Annak pedig, a ki véghetetlen bõséggel mindeneket megcselekedhetik,(...)
Annak légyen dicsõség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségrõl nemzetségre örökkön örökké. Ámen." Efézus 3,20-21
"Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!" Jelenések 22,20
Ott ültem, feküdtem, s olvastam az okos neander-völgyiekről, akik maguktól rájöttek arra, hogy van egy Alkotó, és mindaz igaz, amit a Biblia ír. Amikor a modern emberrel találkoztak, és elolvasták a Bibliát, hittek benne, természetesen. Csak nem tudták, minek tulajdonítsák a modern ember logikátlan gondolkodását, ahogy mindent, ami létrejött a véletlennek tulajdonít, s nem hisz az Alkotó Istenben. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a homo sapiens, a modern ember egy degenerált változata a neander-völgyieknek, kisebb a koponyája is és valószínűleg, nincs kifejlődve eléggé az agya az olyan logikus gondolkozáshoz, mint a neander-völgyieké, bár a modern ember képes volt a tudomány és a technika terén akkora vívmányokat létesíteni.(A könyv címe: Aki gondolkodik, annak hinnie kell).
Ezután elálmosodtam, s hátrafeküdtem pihenni. Ott feküdtem, nem mindig csuktam be a szemem, csodáltam a gyönyörű eget. Olyan szép volt, a gyönyörű színeiben úgy tündökölt, hogy csak ámultam. Azok a kék árnyalatok a különféle fehér és szürke (jöttek ilyenek is) felhőkkel keverve a szemnek nagyon kellemes képet alakított.
Ott, amikor néztem a kék eget két fehér felhő között, eszembe jutott, hogy az Úr Jézus onnan jön el, az égből, a felhőkből, és ott, a felhőkben fog megjutalmazni. Olyan öröm töltött el, mélységes öröm és béke. Vajon ma lesz? - gondoltam magamban. És néztem figyelmesebben, vajon nem jön most? Több ideig tartott ez, s közben, meg utána nem tehettem mást, mint hálát adtam érte, mélységes örömmel és békével. Hálát adtam, hogy várhatom Őt, hogy Ő adott örök életet. Imádtam és magasztaltam az Urat, és tudtam ezt igazán szívből tenni. Várva és imádva Őt, Aki megváltott, Aki mindent megbocsátott, Aki gyermekévé fogadott, s örökre Magáévá tett, Aki el fog jönni utánam.
Nem is lehet most sem más mint öröm, imádat és magasztalás a szivemben Iránta.
"Annak pedig, a ki véghetetlen bõséggel mindeneket megcselekedhetik,(...)
Annak légyen dicsõség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségrõl nemzetségre örökkön örökké. Ámen." Efézus 3,20-21
"Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!" Jelenések 22,20
szerda, április 13, 2005
"mindent Isten dicsőségére tegyetek!"
"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek." 1Korintus 10,31
"Ha meg akarod tudni, hogy valamilyen időtöltésed helyes-e, kövesd ezt a szabályt: ami gyöngíti értelmedet, ami eltompítja érzékeny lelkiismeretedet, ami megrontja Istennel való kapcsolatodat, vagy elveszi a szellemi dolgok fölötti örömödet, és bármi, aminek következtében tested jut uralomra a szellemed fölött: mindaz bűn."
(Susanna Wesley, John Wesley édesanyja)
Ez az igevers az idézettel együtt más odalból világít meg sok mindent, amivel foglalkozok, amit teszek s azt hiszem, mindenki tanulhat ebből.
Sokszor, amikor valamit meg akarok tenni, de szivem mélyén tudom, hogy nem jó, akkor azt keresem, hogy mi a rossz benne? És ha nincs benne kimondottan rossz, akkor megteszem, pedig lehet(legtöbb esetben megtörténik), hogy valami beékelődik Isten és közém.
A nyilvánvalóan megengedett dolgoknál nem így van - imádság, bibliatanulmányozás, gyülekezetbe menés, bizonyságtétel, mindennapi munkánk.
De sok minden van, amiben nincs semmi rossz, de jó sem. És éppen ezért rengeteg rossz van benne.
Például egy versenyfutó felvehet egy zsák krumplit a hátára, de úgy biztos, hogy nem lesz a nyertes. Valahogy így van a szellemi élettel is.
Ha nem Isten dicsőségére irányul az, amit teszek, akkor már engedetlen vagyok annak, amit Isten az Ő Igéjében megmondott nekem(1Korintus 10,31).
Komoly elhatározásra és átadásra, Isten kegyelmére való támaszkodásra van szükségem, hogy Isten dicsőségére éljek. Jó az 1Korintus 10,31 együtt a Susanna Wesley-től való idézettel, irányadónak.
Mindig kell kérjem Istent, hogy az, amit tenni készülök, Őt dicsőítse. És ha ez nem lehetséges, akkor világos a választás.
(gondolataim William MacDonald, Ösvényem világossága, Április 13-i áhitatából vannak)
"Ha meg akarod tudni, hogy valamilyen időtöltésed helyes-e, kövesd ezt a szabályt: ami gyöngíti értelmedet, ami eltompítja érzékeny lelkiismeretedet, ami megrontja Istennel való kapcsolatodat, vagy elveszi a szellemi dolgok fölötti örömödet, és bármi, aminek következtében tested jut uralomra a szellemed fölött: mindaz bűn."
(Susanna Wesley, John Wesley édesanyja)
Ez az igevers az idézettel együtt más odalból világít meg sok mindent, amivel foglalkozok, amit teszek s azt hiszem, mindenki tanulhat ebből.
Sokszor, amikor valamit meg akarok tenni, de szivem mélyén tudom, hogy nem jó, akkor azt keresem, hogy mi a rossz benne? És ha nincs benne kimondottan rossz, akkor megteszem, pedig lehet(legtöbb esetben megtörténik), hogy valami beékelődik Isten és közém.
A nyilvánvalóan megengedett dolgoknál nem így van - imádság, bibliatanulmányozás, gyülekezetbe menés, bizonyságtétel, mindennapi munkánk.
De sok minden van, amiben nincs semmi rossz, de jó sem. És éppen ezért rengeteg rossz van benne.
Például egy versenyfutó felvehet egy zsák krumplit a hátára, de úgy biztos, hogy nem lesz a nyertes. Valahogy így van a szellemi élettel is.
Ha nem Isten dicsőségére irányul az, amit teszek, akkor már engedetlen vagyok annak, amit Isten az Ő Igéjében megmondott nekem(1Korintus 10,31).
Komoly elhatározásra és átadásra, Isten kegyelmére való támaszkodásra van szükségem, hogy Isten dicsőségére éljek. Jó az 1Korintus 10,31 együtt a Susanna Wesley-től való idézettel, irányadónak.
Mindig kell kérjem Istent, hogy az, amit tenni készülök, Őt dicsőítse. És ha ez nem lehetséges, akkor világos a választás.
(gondolataim William MacDonald, Ösvényem világossága, Április 13-i áhitatából vannak)
szombat, április 09, 2005
It would be awful for us without God
What will be necessary for us is to be strong in prayer. Oh that we could all feel we can do nothing without the Holy Spirit and, in that feeling, fall in lowliness before God with a broken heart, beseeching Him to show us His face... It would be awful for us without God.
(Evan Roberts, Wales-i misszionárius)
Igen. Valóban borzalmas nekem Isten nélkül, s ehhez hozzátartozik mindaz, amiben nem Vele vagyok. Mindaz az idő, amit nem vele töltök. Mindaz az irány és törekvés, ami nem feléje irányul. Minden olyan dolog, amiben magamra tekintek, vagy emberileg gondolkozok, saját erőmre támaszkodok, büszke vagyok, vagy megfeledkezek Atyámról. Mindaz, amiben nem vagyok az Ő rabszolgája. Mindaz borzalmas, ahol célt tévesztek, és életem nem abba az irányba halad, amerre Isten akarja vezetni.
Szükségem van nekem rád, Uram. Valóban rettenetes nekem Isten nékül.
"Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem." Zsoltár 73: 23-24.28
(Evan Roberts, Wales-i misszionárius)
Igen. Valóban borzalmas nekem Isten nélkül, s ehhez hozzátartozik mindaz, amiben nem Vele vagyok. Mindaz az idő, amit nem vele töltök. Mindaz az irány és törekvés, ami nem feléje irányul. Minden olyan dolog, amiben magamra tekintek, vagy emberileg gondolkozok, saját erőmre támaszkodok, büszke vagyok, vagy megfeledkezek Atyámról. Mindaz, amiben nem vagyok az Ő rabszolgája. Mindaz borzalmas, ahol célt tévesztek, és életem nem abba az irányba halad, amerre Isten akarja vezetni.
Szükségem van nekem rád, Uram. Valóban rettenetes nekem Isten nékül.
"Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem." Zsoltár 73: 23-24.28
"...a Felkent Jézus rabszolgája..."
Ez az idézet a Róma 1,1-ből van, a Csia Lajos fordítás szerint.
Most ezt leírom, s majd Jenő azt mondja, hogy már hallotta ezt...kétszer. Nem baj. A szivemen, s a gondolataimban van.
"egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott." 2Korintus 5:15
Ezt jelenti élni Krisztussal. Rabszolgának lenni. Hogy mit jelent ez?
Nincs saját akaratom, nincsenek saját terveim, nincs saját álmom, minden tulajdonom, lényemmel együtt az Övé, aki engem megvásárolt az Ő vérén.
A különbség az igazi rabszolgától az, hogy nem egy önkényes Uram van, hanem az én Uram Krisztusban mindent nekem adott és nekem ad. "Ha valaki elveszti az ő életét énértem, örök életre találja meg azt".
Ő az én Atyám, aki szeret, s aki azt akarja, hogy az Övé legyek, s így éljem az igazi életet, legyek boldog és áldott, az ő jutalma és dicsősége legyen az enyém.
A feltétel, hogy átadom magam mindenestül, feltétel nélkül Neki, rabszolgaként.
A jutalom: maga Isten.
Akarok ilyen rabszolga lenni?
Most ezt leírom, s majd Jenő azt mondja, hogy már hallotta ezt...kétszer. Nem baj. A szivemen, s a gondolataimban van.
"egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott." 2Korintus 5:15
Ezt jelenti élni Krisztussal. Rabszolgának lenni. Hogy mit jelent ez?
Nincs saját akaratom, nincsenek saját terveim, nincs saját álmom, minden tulajdonom, lényemmel együtt az Övé, aki engem megvásárolt az Ő vérén.
A különbség az igazi rabszolgától az, hogy nem egy önkényes Uram van, hanem az én Uram Krisztusban mindent nekem adott és nekem ad. "Ha valaki elveszti az ő életét énértem, örök életre találja meg azt".
Ő az én Atyám, aki szeret, s aki azt akarja, hogy az Övé legyek, s így éljem az igazi életet, legyek boldog és áldott, az ő jutalma és dicsősége legyen az enyém.
A feltétel, hogy átadom magam mindenestül, feltétel nélkül Neki, rabszolgaként.
A jutalom: maga Isten.
Akarok ilyen rabszolga lenni?
péntek, február 25, 2005
Vigasz - bárkinek, aki elfogadja
Li Fu Jen siratása
(Han Vu császár)
Selyemruhája többé nem zizeg.
Márványlépcsőjét por lepi. Nem él.
Üres szobája csöndes és hideg.
Künn ajtajánál száradó levél.
Ki csöndesíti el a bús szivet,
mely egyre vágyik és remél?
-----------------------------------
Zsoltár 16,8-9.11
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felöl van, meg nem rendülök.
Azért örül az én szivem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
(Han Vu császár)
Selyemruhája többé nem zizeg.
Márványlépcsőjét por lepi. Nem él.
Üres szobája csöndes és hideg.
Künn ajtajánál száradó levél.
Ki csöndesíti el a bús szivet,
mely egyre vágyik és remél?
-----------------------------------
Zsoltár 16,8-9.11
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felöl van, meg nem rendülök.
Azért örül az én szivem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
kedd, február 01, 2005
A Living Person Is Present
"But without faith it is impossible to please him: for he that cometh to God
must believe that he is, and that he is a rewarder of them that diligently
seek him." - Hebrews 11:6
A loving Personality dominates the Bible, walking among the trees of the
garden and breathing fragrance over every scene. Always a living Person is
present, speaking, pleading, loving, working and manifesting Himself
whenever and wherever His people have the receptivity necessary to receive
the manifestation......
But why do the very ransomed children of God themselves know so little
of that habitual, conscious communion with God which Scripture offers? The
answer is because of our chronic unbelief. Faith enables our spiritual
sense to function. Where faith is defective the result will be inward
insensibility and numbness toward spiritual things. This is the condition
of vast numbers of Christians today. No proof is necessary to support that
statement. We have but to converse with the first Christian we meet or
enter the first church we find open to acquire all the proof we need.
A spiritual kingdom lies all about us, enclosing us, embracing us,
altogether within reach of our inner selves, waiting for us to recognize it.
God Himself is here waiting on our response to His presence. This eternal
world will come alive to us the moment we begin to reckon upon its reality.
A. W. Tozer
2/1/05 Tozer on The Almighty God
must believe that he is, and that he is a rewarder of them that diligently
seek him." - Hebrews 11:6
A loving Personality dominates the Bible, walking among the trees of the
garden and breathing fragrance over every scene. Always a living Person is
present, speaking, pleading, loving, working and manifesting Himself
whenever and wherever His people have the receptivity necessary to receive
the manifestation......
But why do the very ransomed children of God themselves know so little
of that habitual, conscious communion with God which Scripture offers? The
answer is because of our chronic unbelief. Faith enables our spiritual
sense to function. Where faith is defective the result will be inward
insensibility and numbness toward spiritual things. This is the condition
of vast numbers of Christians today. No proof is necessary to support that
statement. We have but to converse with the first Christian we meet or
enter the first church we find open to acquire all the proof we need.
A spiritual kingdom lies all about us, enclosing us, embracing us,
altogether within reach of our inner selves, waiting for us to recognize it.
God Himself is here waiting on our response to His presence. This eternal
world will come alive to us the moment we begin to reckon upon its reality.
A. W. Tozer
2/1/05 Tozer on The Almighty God
péntek, január 07, 2005
Gyertyafényünk
Van egy fontos küldetésünk,
Jézus adta ezt nékünk.
A lángot nem letakarva kell élnünk,
Mert így az emberek elott sötét marad éltünk.
Világítson gyertyafényünk!
Az Úr sokszor indít minket
Az Ő szolgája is vet.
Isten kegyelmébol életet menthet,
És az O akaratát kell tennünk,
Világítson gyertyafényünk!
És mi is az Ő akarata?
Hogy mindenkinek legyen örök boldogsága.
Ez az akarata még ma.
És lehet nem lesz holnap már lehetoségünk,
Világítson gyertyafényünk!
De bizony van nehéz idő,
Mikor a hitetlen megvető.
Ne csüggedjünk, ott van Ő,
Befejezi helyettünk,
Világítson gyertyafényünk!
A legnagyobb bizonyság viszont nem a szó,
Igazán Őt hirdetni tettekkel jó.
Csak ezután szívbe maró a szó,
S ezért Jézus végzi bennünk,
Világítson gyertyafényünk
Tanuljunk a hibákból,
És kérjük Atyánktól,
Hogy a lángot tisztítsa meg a piszoktól,
És legyen élő és kívánatos hitünk,
Most már igazán világítson gyertyafényünk!
L.T.
Jézus adta ezt nékünk.
A lángot nem letakarva kell élnünk,
Mert így az emberek elott sötét marad éltünk.
Világítson gyertyafényünk!
Az Úr sokszor indít minket
Az Ő szolgája is vet.
Isten kegyelmébol életet menthet,
És az O akaratát kell tennünk,
Világítson gyertyafényünk!
És mi is az Ő akarata?
Hogy mindenkinek legyen örök boldogsága.
Ez az akarata még ma.
És lehet nem lesz holnap már lehetoségünk,
Világítson gyertyafényünk!
De bizony van nehéz idő,
Mikor a hitetlen megvető.
Ne csüggedjünk, ott van Ő,
Befejezi helyettünk,
Világítson gyertyafényünk!
A legnagyobb bizonyság viszont nem a szó,
Igazán Őt hirdetni tettekkel jó.
Csak ezután szívbe maró a szó,
S ezért Jézus végzi bennünk,
Világítson gyertyafényünk
Tanuljunk a hibákból,
És kérjük Atyánktól,
Hogy a lángot tisztítsa meg a piszoktól,
És legyen élő és kívánatos hitünk,
Most már igazán világítson gyertyafényünk!
L.T.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)