hétfő, szeptember 05, 2005

...

Itt van a szó a szivemen, de nem tudom kimondani. Szeretnék panaszkodni, sírni, de nem jön ki könny szememből, ordítani, de nem lehet, nincs kinek, s ha volna is, nem akarok. Jól van ez így, ahogy van, és a "nem" az mindig csak legyen határozott és akkor majd valahogy csak átvészeljük a zuhatagot, s majd, amikor felderül a napsugár vízcseppes leveleimen, örömmel szívom azt magamba.