Miért van a tél?

Amikor megjött a tél néhány napja, elgondolkoztam azon, hogy miért is van a tél?

És szeretném, hogy leírjátok gondolataitokat erről.

Azt nem kétlem, hogy Isten, aki a telet megalkotta, tudta, hogy miért teszi, és a legbölcsebben is tette. Ez biztos, hogy mindent, amit tesz, tökéletes.
De szebb volna még jobban megérteni Istent, nem? Még többet meglátni az Ő csodálatos tervezéséből.

Amikor erre gondoltam, az első dolog az volt, hogy ha nem lenne tél itt, akkor a déli féltekén nem lenne nyár. Ha itt nem lenne hideg, ott nem lenne meleg. S így milyen szép, s mindeki jól jár, mindenkinek változatos, mindenkinek gyönyörűséges.
Persze, emelett Isten ajándéka a tél. Mennyi személyt láttam annyira örülni a télnek, gyermekeket, de nem csak, hanem diákokat, felnőtteket. Milyen szép a tél ugye? Milyen szép az a hideg csend, ami időnként benne van. Meg az a hideg friss levegő. Ha nem lenne hideg, akkor nem értékelnénk a meleget. Talán ez is a tél.

Még egy dolog eszembe jutott. Ellisabeth Elliot-tól olvastam talán a Magányosság-ban erről. Olyan csodálatosan jelképezi Isten munkáját a tél. Halál nélkül nincs élet. Ez a rend: halál, élet. Jön az ősz, elhullnak a gyümölcsfa magjai, télen a földben vannak, a halálban, tavasszal kicsiráznak, felnőnek, évek múltán gyümölcsöt teremnek. Évről évre újra meg újra meghalva, és így életet nyerve. Ha én nem halok meg, ha nem adok oda mindent Istennek, ha nem mondok le mindenről, akkor nem élhetek. Akkor Ő nem adhat életet. De ha enyém lesz az önmegtagadás hideg téli halála, a maga csendjében, nyugalmában, magányában, akkor úgy fog a tavasz is kivirágozni életemben. A Krisztus élete fog bennem virágozni és gyümölcsöt teremni. És erre már nem jön halál.

Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, az megtartja azt.
Lukács 9:23-24