Csütörtökön és szombaton lesz evangélizáció a "Casa de Cultura a Studentilor"-ban (vajon, hogy van ez magyarul?). Jön egy amerikai evangélista, Richard Green, aki Dél-Afrikából ered, amerikai most, s néhány évtizede evangélizál szerte a világon. Tegnap (vasárnap) délelőtt volt nálunk a gyüliben. A román testvérgyüli ifijével itt, Kolozsváron, együtt plakátokat ragasztottunk szerte a városban szombaton, hirdetve a csütörtöki és a szombati evangélizációkat. S kaptunk kis meghívókat is, hogy osszuk szét azokat is.
Persze, hogy tudtam, hogy én az egyetemen kéne szétosszam, de éppen ott a legkisebb a bátorságom, ahol fiatalok vannak, ahol ismernek, ahol megvethetnek emiatt mégjobban (igaz, nem volt részem nagy megvetésben részükről). S tegnaptól esős idő is van, ezért gondoltam, hogy nincs nagy esélyem, hogy az utcákon osztogassak.
Izgultam sokat emiatt, hogy oda fogok állni az egyetem főbejáratához, s fogom osztani a meghívókat. De tegnap este az Úr azt mondta nekem, hogy "Ne félj, mert én veled vagyok". Mi is kéne nekem több ennél? Mi is nagyobb dolog, mint Istennel, a Mindenhatóval lenni, s Ő velem? S ez megnyugtatott. Bátorított. Reggel pedig azt olvastam a Galata 6-ból, hogy "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak." S ez végképp bátorságot és erőt adott.
S felkelve korábban, úgy mentem suliba, hogy ott voltam 8 előtt 25 perccel, s ott álltam 8:10-ig, s oszottam a meghívókat. S Isten adott erőt hozzá, kegyelmet, bátorságot, örömöt. Áldott legyen az Ő neve!
2 megjegyzés:
egyetemisták művelődési háza - gondolom :P
Ja...lehet...köszi :)
Megjegyzés küldése