Filmek, filmek, filmek

Filmek. Nagy téma ez nekem. Mit gondolok róluk, hogyan viszonyulok hozzájuk, mit teszek?
Hát a véleményem az, hogy hívő embernek nem jók. Az Úr Jézus mondta, hogy mi köze világosságnak sötétséghez, mi köze hívőnek hitetlenhez? Ami a filmekben megtestesül az mind a világ. Mind a hitetlen, istentelen világ életszemlélete, világnézete, kívánságai, céljai, erkölcsi felfogása, stb. Mindezek tanítanak engem, minket, akik nézzük valamire. S amire tanítanak, s amit belénk építenek, belénk írnak észrevétlenül, az átformálja gondolkodásunkat, céljainkat az életben, elvárásainkat, viszonyulásunkat a dolgokhoz. Nem a tiszta bibliai látást és életszemléletet adják nekem, hanem eltorzítják és homályossá teszik az értelmemet, ami józan, éber, és az Úr Szellemétől vezérelt kéne legyen. S így a világi, földiekhez ragaszkodó, a szem és a test kívánságai kielégítésére törekvő, földi érvényesülésre vágyó életfelfogás alakul ki bennem. S ha nem az Úrnál van a szívem és minden, amit életemmel tenni szeretnék, akkor téves útra térek, s kérdés, hogy a célt hogyan érem el? Ez a véleményem a filmekről, hasonlóan gondolkozok a világi zenéről.
Ezeket mondva, magamat is elítélem, aki még nézek filmeket, s bár nem úgy, mint régebb, de még mindig megteszem időnként. De talán így lassan fog kikerülni életemből ez is. Még meghallgatok én is egy-egy világi zenét, s megnézek egy-egy filmet, de ha szokásommá válik, s nagy teret engedek ezeknek, akkor az Úr uralma fog kisebb lenni bennem. S ha lassan mind kevesebbet tűrök meg, mind jobban kivetem úgy a világi zenét, mint a filmeket, akkor az Úr kegyelmével, erejével, áldásával szabad leszek ezektől is.
S most a kérdés az számomra, hogy mit teszek én, aki így gondolkozok ezekről?
S mit tesz minden más hívő ezzel?

Az Úr ígéretére támaszkodva, hogy "én veled leszek", akarom csak Benne találni minden gyönyörűségemet és életem örömét, s erőt erre is. S akkor mind kevésbé lesz szükségem arra, hogy a testiekben is keressek örömet. Most még gyenge vagyok, és nem tudom teljesen elszigetelni ezektől magamat. De mind jobban. És ha betölt az Úr, akkor Ő lesz minden örömem.

Miért van a tél?

Amikor megjött a tél néhány napja, elgondolkoztam azon, hogy miért is van a tél?

És szeretném, hogy leírjátok gondolataitokat erről.

Azt nem kétlem, hogy Isten, aki a telet megalkotta, tudta, hogy miért teszi, és a legbölcsebben is tette. Ez biztos, hogy mindent, amit tesz, tökéletes.
De szebb volna még jobban megérteni Istent, nem? Még többet meglátni az Ő csodálatos tervezéséből.

Amikor erre gondoltam, az első dolog az volt, hogy ha nem lenne tél itt, akkor a déli féltekén nem lenne nyár. Ha itt nem lenne hideg, ott nem lenne meleg. S így milyen szép, s mindeki jól jár, mindenkinek változatos, mindenkinek gyönyörűséges.
Persze, emelett Isten ajándéka a tél. Mennyi személyt láttam annyira örülni a télnek, gyermekeket, de nem csak, hanem diákokat, felnőtteket. Milyen szép a tél ugye? Milyen szép az a hideg csend, ami időnként benne van. Meg az a hideg friss levegő. Ha nem lenne hideg, akkor nem értékelnénk a meleget. Talán ez is a tél.

Még egy dolog eszembe jutott. Ellisabeth Elliot-tól olvastam talán a Magányosság-ban erről. Olyan csodálatosan jelképezi Isten munkáját a tél. Halál nélkül nincs élet. Ez a rend: halál, élet. Jön az ősz, elhullnak a gyümölcsfa magjai, télen a földben vannak, a halálban, tavasszal kicsiráznak, felnőnek, évek múltán gyümölcsöt teremnek. Évről évre újra meg újra meghalva, és így életet nyerve. Ha én nem halok meg, ha nem adok oda mindent Istennek, ha nem mondok le mindenről, akkor nem élhetek. Akkor Ő nem adhat életet. De ha enyém lesz az önmegtagadás hideg téli halála, a maga csendjében, nyugalmában, magányában, akkor úgy fog a tavasz is kivirágozni életemben. A Krisztus élete fog bennem virágozni és gyümölcsöt teremni. És erre már nem jön halál.

Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, az megtartja azt.
Lukács 9:23-24

Lefekvés

Amióta Kolozsvárra jöttem, rendszerint hajnalban feküdtem le, tanultam, vagy interneteztem, s ez nagyon megviselt. Mindig fáradt voltam, mindig gyenge, álmos, képtelen arra a teljesítményre, amire lettem volna másképp.
Minden napra érvényes volt, hogy tegnap is ma feküdtem le, s ma is holnap fekszek le. De a tegnap ez másképp volt.
Tegnap sikerült lefeküdni fél tizenegykor (22:30). S reggel tízig aludtam. Ez tizenegy és fél óra. S most olyan jól érzem magam :)

Meghívók osztogatása

Csütörtökön és szombaton lesz evangélizáció a "Casa de Cultura a Studentilor"-ban (vajon, hogy van ez magyarul?). Jön egy amerikai evangélista, Richard Green, aki Dél-Afrikából ered, amerikai most, s néhány évtizede evangélizál szerte a világon. Tegnap (vasárnap) délelőtt volt nálunk a gyüliben. A román testvérgyüli ifijével itt, Kolozsváron, együtt plakátokat ragasztottunk szerte a városban szombaton, hirdetve a csütörtöki és a szombati evangélizációkat. S kaptunk kis meghívókat is, hogy osszuk szét azokat is.
Persze, hogy tudtam, hogy én az egyetemen kéne szétosszam, de éppen ott a legkisebb a bátorságom, ahol fiatalok vannak, ahol ismernek, ahol megvethetnek emiatt mégjobban (igaz, nem volt részem nagy megvetésben részükről). S tegnaptól esős idő is van, ezért gondoltam, hogy nincs nagy esélyem, hogy az utcákon osztogassak.
Izgultam sokat emiatt, hogy oda fogok állni az egyetem főbejáratához, s fogom osztani a meghívókat. De tegnap este az Úr azt mondta nekem, hogy "Ne félj, mert én veled vagyok". Mi is kéne nekem több ennél? Mi is nagyobb dolog, mint Istennel, a Mindenhatóval lenni, s Ő velem? S ez megnyugtatott. Bátorított. Reggel pedig azt olvastam a Galata 6-ból, hogy "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak." S ez végképp bátorságot és erőt adott.
S felkelve korábban, úgy mentem suliba, hogy ott voltam 8 előtt 25 perccel, s ott álltam 8:10-ig, s oszottam a meghívókat. S Isten adott erőt hozzá, kegyelmet, bátorságot, örömöt. Áldott legyen az Ő neve!

20 20 20

Érdekes tudni. Azt mondják, hogy ahhoz, hogy egészségesek maradjanak a szemeink sok számítógépezés ellenére, figyelembe kell vennünk a 20-20-20 szabályt.
Mivel a szemünk, ha sok ideig egy közeli tárgyat nézünk (például a monitort) kiszárad, mivel kevesebbet pillogtatunk. Ilyenkor homályosan látunk és irritálódik a szemünk. S ezért 20 percenként nézzünk el 20 másodpercig 20 láb (6m) távolságra, így több könny termelődik és az szemizmok is lazítanak.

Érdekes, hogy én is már amikor késő éjjel még számítógépezek, akkor homályosan kezdek látni. S olyan jól esik egy 20 másodperces szünetet tartani.
Fontos a szemem...na, megyek is...

Érdekes dolgok

történnek mostanában. Gyorsan telik az idő, mégis lassan. Hamar leperegnek az események, a napok, a hetek, a hónapok, mégis nehezen. Van, amit volt, s megint van, van, ami nem volt, s most lett. Van, ami jó, hogy van, van, ami rossz. Van, amit jól csináltam, van, amit elhibáztam. Ilyen ellentétekkel élem az életemet, s gondolom, nem is vagyok egyedül, de mostanában heves a harc ezekben a dolgokban. Van, amit jön, hogy megtegyek, de a válasz nem kell legyen, s van, amit meg kell küzdjek, hogy megtehessem. Ilyen az életem mostanában. Máskor is ilyen az életem, meg azt hiszem, általában a hívő élet, de most jobban érzem ennek a terhét.
De azt mondja a 20. Zsoltár 9. igeverse: "mi pedig felkelünk és megállunk".
Igen. meg fogok állni, mert az Úr támogat. Nem saját erőmből, nem egyedül, csak Vele. De meg fogok állni. És célba érek. Az Ő dicsőségébe. Dicsőség Uramnak!