Ma reggel

ültem a számítógép előtt s egyszer csak ragyogóan arcomra sütött a nap. Isten kegyelme rámmosolygásának volt az emlékeztetője.

Bár az van mindegyre bennem, hogy mennyire haszontalan vagyok Neki és elfecsérelem a kegyelmét, Ő azt mutatja, hogy Krisztusban mindent megújító kegyelem van. Kegyelem, amely kiárad életembe és lehetővé teszi Isten országának megvalósulását bennem. Lehetővé teszi azt, hogy győzelmes legyek és nem legyőzött.

------------------------------------------

Egy hónapja dolgozom. Végül Isten elé vitele után, elfogadtam az állást, s egy hónapja űzöm. Szeretem. Jó cég. Jó a hangulat, a kollegák, a fizetés, a cég viszonyulása az alkalmazottakhoz, a németórák, a színvonalas környezet s a konyha. Persze, hogy vannak kevésbé ragyogó oldalai is, és az évek alatt biztos előjönnek kellemetlenebb dolgok, most mégis úgy érzem, hogy jó helyen vagyok.

Köszönöm a bátorításokat és imákat ezen a téren; az Úr jól kimunkálta.

Ingázom Marosvásárhelyig. Ez olyan 3 órát vesz fel naponta, s eléggé kifárasztott, mivel nem tudtam eleget aludni miatta, s a munkán kívüli életem is összezsugorodott. Ezért egy olcsó lakást kerestem Vásárhelyen annak gondolatával, hogy heti 3 éjszakát ott aludjak. Úgy néz ki, hogy hétfőtől beköltözöm.

------------------------------------------

A gyerekekkel készülünk karácsonyra. Szoktunk kántálni, meg a gyülekezetben kis jelenetet bemutatni és énekelni. Ha valakinek szívén van, imában hordhatja ezeket az alkalmakat. Örülnénk, ha az Úr elérné úgy a gyerek- mint a felnőttszíveket és mind több embert megragadhatna az az érthetetlen szeretet, amely lejött a Golgotán átokká lenni bűneinkért.

Álláskeresés

Már nem tudom hányadjára kezdődik a "nagybetűs Élet". Előszőr nyolcadik végén mondták ezt. Azóta nem sokszor - talán még a líceum végén -, de azért minden nagy átmenetnél éreztem, hogy valami komolyabb fázis kezdődik.

Nademostmár tényleg. Már négy hete - tizenkilenc éve előszőr - nem vagyok diák. Sőt, amellett munkanélküli is vagyok.

Hamar lejárt ez a mesteri, pedig nagyon sok izgalommal járt. Ma meg is jött a postán az eredmény: átmentem.

Tudom, hogy be szoktam számolni időnként az eltelt periódusról, de most ennek a bejegyzésnek nem az a célja. Kis betekintőt nyújt a Picasa oldalam utolsó öt albumja az elmúlt hónapok eseményeibe. Olyanok történtek, mint utolsó írországi kalandom, nyári munka, mesteri befejezése, három tábor, meg egy csomó minden más.

Na de a lényeg az, hogy állást keresek. Azt szokták mondani, hogy az élet három legnagyobb döntése közül az egyik a szakma. De nem gondoltam volna, hogy ennyi nyugtalanság vár rám a megfelelő munkahely megtalálásában. A bajom az, hogy nehéz döntenem. Két lehetőségem van most éppen, mert két helyre küldtem CV-t. De amelyiket jobban szeretném, annak az az akadálya, hogy megint külföldre kéne menjek talán egy évre is. És ez kicsit megkavarta az elképzeléseimet.

A jó benne az, hogy az Úr vezetni akar. Bár ez sokszor sötétséget és igen kellemetlen nyugtalanságot jelent, de alakulnak, tisztulnak a dolgok.
Végső soron az a nagy kérdés - ha nyitott a szívem megérteni az Úr akaratát -, hogy vállalom-e az engedelmességet akkor is, ha fáj, ha letiporja álmaimat és rabszolgaként visz az Úr után.
Sokat beszéltem én az átadott életről, feltétlen engedelmességről, az Úrnak és nem a földieknek való élésről, de most itt van nekem is egy szokásosnál nagyobb próba. Maradni, ha kell... és menni, ha kell. Jó vicc volt, amikor kértem a Hallelujából a 310-es éneket vasárnap, s csak aztán láttam alaposabban, hogy mit is mond a szövege.

Jaj, mi lesz még, amikor jön a párválasztás!

John

Bemutatom nektek Johnt. Magas, kb. 120 kilós, 45 év körüli körüli férfi. Nyugodtan beállhatna testőrnek vagy kidobónak. Vízszerelő. Angliában nőtt fel, 17 éve Írországban lakik. Hívő, házas ember, négy gyereke van: a legidősebb 15 éves, a legfiatalabb 4.

Amiért különösen figyelemre méltó számunkra ő, az az, hogy nemrég elszakadt a feleségétől. Amikor visszajöttem a hónap elején Írországba, akkor történt a dolog. Azóta külön lakásban él, 17 év után, egyedül. Ritka látvány egy ilyen megtört lélek, főleg, hogy mindig egy félelmetes teremtés volt.

Az első bibliaórán szinte végig sírt halkan. Azóta minden alkalmon szívettépő látvány ez a mélységesen szenvedő ember, aki nem tudja, hogy jöjjön ki ebből a halál árnyékának a völgyéből. Komolyan veszi az Igét, komolyan kérdez, komolyan szenved. Ha valaki találkozik vele, nem lehet nem szívből imádkozni ezért a keserves helyzetért. Személyesen azt mondhatom, hogy ilyen nagy próbán nem mentem át soha, s nem is tudom elképzelni a nyomorúságának mértékét, de azt látom, hogy rettenetes.

Ma a bibliaóra után beszélgettem vele, s egy mondata volt az oka ennek a bejegyzésemnek. Elmondta, hogyan zokogott egyedüllétében, azt is, hogy milyen kilátástalan a helyzete, és, hogy nem tudja, mi lesz a vége az egésznek, bár nagyon vágyik újra együtt lenni családjával. De mindezek után az volt a következtetése, hogy "this is the best thing that ever happened to me".

Itt van ez az ember, akinek szakad szét a szíve, hogy nyilvános helyeken sem tudja visszafojtani könnyeit, s tudja, elismeri, elfogadja - hálásan -, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha történt vele, mert az Úr igazítja és rendbehozza dolgait Magával.

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy."
"Jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!"
"És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

Tíz év

A mai napon van Felix Mendelssohn születési évfordulója, s Mozambikban a Hősök napja. Na de, ami minket most jobban érdekel az az, hogy ezelőtt 25 évvel egy kicsiny kis falucskában (jó, na, egy városi szülészeten) megszülettem én. De amiről most írni akarok, az még ennél is fontosabb. Éspedig arról, hogy mostanában azt mondhatom, hogy nagyjából tíz éve élek az Úrral. Ha egy igazán pontos dátumot kéne mondjak, talán 1999. augusztus 8-at mondanék, amikor emlékszem, hogy mélyésges békesség és boldogság töltött el annak megértéséből, hogy Isten engem személyesen szeret, amiért Fiát is halálra adta. Így kaptam meg bűneim bocsánatát, kegyelemből, s azóta mondhatom azt, hogy igazából élek, szellemileg is, nemcsak testben.

Kedves tíz év volt ez, szakmai téren való élményektől emberi kapcsolatokig mindent beleértve.

Ami Krisztus bennem való életét illeti, bár sokat megismertetett magából velem, mindenképp sokkal több kellett volna legyen, mert sok harcot elnyúztam és sokminden megtartottam, amit sokkal hamarabb meg kellett volna tagadjak. De újra meg újra meg kell döbbenjek azon, hogy mennire kegyelmes és jó az Úr. Minden után még mindig olyan nagy a türelme és szeretete, s még mindig felemel, tovább visz, én meg felébredhetek s betölthet mennyei gyönyörűséggel az Ő jelenléte.

Annyi idő után

nyugalom! :)

Egyik cikkem meglett, a másik nem, de haladtam sokat a mesteris dolgozatommal, úgyhogy most kicsit megnyugodhatok.
Jöhet mostmár mindaz, ami a munkán kivül van, s mostmár rá is tudok figyelni jobban.

Mellesleg mostanában az Úr mind azt mondja, hogy át kell adnom magam, meg kell tisztítanom életem, Királlyá kell tennem Őt és készen várnom eljövetelét.

Az első

lábnyomom az új hóban.

Milyen is itthon?

Úgy látszik, újra Segesváron vagyok 2-3 hónapig.
De nem is tudom, hogy milyen itthon lenni.

Nagyon jól esik ez a környezet, meg a gyüli, család, barátok, meg minden.

De úgy érzem, hogy egyáltalán nincs nyugalmam, s mind csak egy csomó dolgom van, a december 22-i határidő közeledtével és még a többi tennivalóval.

Néha megnyugszom, hogy minden jól van és az Úr tud róla. De máskor meg mind az van előttem, hogy mennyi a munka és milyen lassan haladok vele.

Internet nélkül

Elég nehéz elképzelni egy pásztort legeltetni juhok nélkül, vagy asztalost fa nélkül dolgozni, vagy úszót víz nélkül végezni úszógyakorlatait.
Ilyesmi volt nálunk ma az intézményben. Árvíz volt az éjjel. Így volt ma az internetes technológiákra szakosodott kutatóintézmény internet és telefon nélkül.

Egy mélységes nyugalom és csend uralkodott a levegőben. Az emberekből hiányzott valami, ami a normális élet ritmusát elősegíti. A titkárnők hazamentek még délelőtt, az emberek nagyrésze eltűnt ebéd után. A könyvespolc előtt valami teljesen új történt: egy-egy ember megállt előtte, levett egy könyvet és olvasta.

Eléggé lelassult az élet, de én legalább tudtam a munkámat végezni, mert éppen nem volt szükségem az internetre, csak kevés alkalommal. De azért éreztem a lelkemben, hogy hiányzik valami, s igen gyakran előjött az, hogy valami itt nagyon nincs a megszokott kerékvágásban. Nem is a legjobb dolog ez a kerékvágás, de ma az intézményből valahogy nagyon hiányzott.

Ilyen volt ma internet nélkül.

Törekedjünk tökéletességre

(Zsid 6:1)

Tozer-t hallgattam ma vásárlás közben, a Deeper Spiritual Life sorozat negyedik részét, s általa az Úr nagyon szívemhez szólt.
Arról beszélt, hogy a biblikus, normális keresztyén életben milyen kötődéseink vannak Krisztushoz és az Atyához. Hármat részletezett most különösen, éspedig az akarati, értelmi és érzelmi kötődést.

Amit az érzelmi kötődésről beszélt, az most pont nekem volt szánva. A valódi kapcsolat az Úr Jézussal azt eredményezi, hogy teljes szívből szeretem Őt. Nem úgy, hogy eltűröm az életemben, vagy hogy semlegesen jelen van, hanem úgy, hogy Ő a mindenem, hogy Ő a legkedvesebb nekem.
Többek közt két dolgot eredményez ez:
1. Nincs semmi drágább nekem Nála. Nem akarok semmit, amit Ő nem akar. Nincs kívánságom azon kivül, ami az Ő akarata. Nincs vágyam és törekvésem azon felül, amiről megértettem, hogy Ő helyezte elém.
2. Nem félek semmitől. Nem érhet semmi, amit Ő ne tudna. Nincs ragaszkodásom, amit nem veszíthetek el. Nem szeretek semmit úgy, hogy ne veszíthessem el, hiszen Ő az enyém, s Ő mindenre elég. Nem is veszíthetek el semmit anélkül, hogy azt ne Ő engedné vagy venné el tőlem. Bármit is veszíŧenék el, nem tesz kárt bennem, mert az Úrhoz vagyok kötve.

A tetőfoka az, hogy ez nem egy eszményi állapot, hanem ez a normális keresztyén élet, a normális kapcsolat az Úrral. A Biblia nem ismer mást, s Krisztus sem elégszik meg ennél kevesebbel.

Nyár

Megvolt. Áldott volt. Hálás vagyok érte.

A két nyári hónapot otthon töltöttem, s ahányszor visszagondolok, mindig egy kellemes, békés érzés tölt el, s hálás vagyok a sok imádság meghallgatásáért.

A két hónapból három hét szabadságom volt, s mind a hármat táborozással töltöttem. Ezekből kettőt éppen mi szerveztünk, s hónapokkal előtte tervezgettük, meghívtunk barátokat, imádkoztunk érte. Az Úr meg nagyon kegyelmesen vezetett benne és árasztotta ránk kegyelmét.

Az első - az ifjúsági tábor - Balánbányán volt. Lehet, hogy azért, mert sokat voltam távol, meg azért is, mert két éves szünet után mentünk újra oda fel, de azért biztos, mert páratlanul sok időt tölthettem az Úrral: elvárásaimat felülmúlta ez a tábor. A bibliórák, a társaság, a röpizések, a hegyi táj és a csúcsok megmászása mind-mind Urunk gondviselésére és féltő szeretetére mutatott.

Balánbánya 2009

A Parajdon töltött hét gyerektábor volt. Már úgy gondoltam, hogy itt nem is lesz túl sok elfoglaltságom, meg nem is lesz túl érdekes. Hát itt nagyot tévedtem, mert tele volt ismét izgalmas eseményekkel, sőtmitöbb Istenünk áldásaival.
Úgy éreztük a végén, hogy nagy kegyelmet kaptunk erre a táborra, s a gyerekek részéről is voltak olyan hangok, hogy akár még egy hónapot is maradnának.

Parajd 2009

Ezen kivül nagyon nagyon jó volt otthon lenni, a gyülekezetben, a segesvári testvérek között,
Keresztúron, meg ott a környéken. A két kolozsvári látogatásom is igen jól esett,
ahol drága barátaimat láthattam.

---------------------------------

Most meg ismét itt vagyok, Írországban. Új lakásba költöztem, a munkámat meg folytatom keményen, s próbálom megérteni azt, hogy az élet Krisztusról szól.

"Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig."