Frissített műholdfelvételek

Hát ez szuper! Segesvárnak és környékének frissítették a Google Earth / Google Maps műholdképeit, s most már szép végig lehet tanulmányozni még a falvak utcáit is, a völgyeket, dombokat, tavakat, mindent.
Hát nem csodás?

Itt van Segesvárnak a fényképe. A minőség nem olyan, mint a nagyvárosi, fontos helyeknek, de kezdetnek remek.


[UPDATE]
Telepítettem a Google Earth-et, s ott megvannak 3D-ben a domborzatok, s minden pontnak a magassága. Sőt, az egész Harghita megvan, s itt az egész környék.

Megint kirándultunk

De mostmár Andorékkal. Kirándultunk, hintáztunk, tájat néztünk. Elcsodálkoztam azon, hogy milyen szép a városom a házfeletti kertünkből.

Amúgy ez egy képmutató bejegyzés (Márta szóhasználatával élve).

Apa és lánya.


Szép Segesvár.


Terhes asszony mászik fel a dombra...


...Egyre nehezebben...


Az apja nyakában.


Nyafog a cuszlija után (mert elvettem :P)


Az én nyakamban...


Kukucsiiii!



Családi kép.


Én és a városom.

Ma délután apummal

kirándultunk. Elmentünk a város végi domboldalon levő földünkre, ahol nem voltunk körülbelül hat éve. Ennek az oka az, hogy amikor a város visszaadta azt a földrészt, ami régi családi tulajdon volt, a szomszéd természetesen magáénak tartotta, s nagyon rosszul nézett ránk. Egy-két évben szedtünk szilvát, s többet nem mentünk arrafele. Néhány hete a szomszéd meghalt, s üzent a felesége, hogy mehetünk arra. Mentünk is.

A föld parlagon van hagyva, lekaszálatlanul, bebozótosodva. Már az őzek is bejöttek, kettő éppen előttünk ugrált végig; az egyik vissza is nézett, hogy köszönjön.

A kirándulás meg nagyon jól esett. Olyan eredeti volt. Meleg, napsütéses, őszi délután, gyönyörű kék ég, barnás-zöldes táj, kis piros bogyókkal díszítve a kék illetve barna hátteret. Kár, hogy a fényképezőm eleme le volt merülve. De legalább gyönyörködtem a tájban. S jó volt apummal is így együtt lenni.

Csipkebogyót szedtünk, s a végén felmásztunk egy magas dombra. Onnan szemléltük a szép Segesváron végigvonuló szép Kükülllő völgyét, s a város különböző épületeit, negyedeit, völgyeit. Kirándulásunk legmagasabb pontján meg leültünk egy tölgyfa alá a meleg földre, s onnan vártuk meg, amíg a nap lement a domb mögé.

Paulo Coelho

"A világirodalom szélesíti a látókörünket", mondta Jim Elliot, amivel egyetértve szoktam én is élni ezzel a lehetőséggel (a keresztyén könyvek mellett), merthát egy nagyon kellemes dolog számomra az olvasás, és segít leszokni a filmekről.

Sokat hallottam mostanában Paulo Coelhoról, hogy minden könyve világsiker, meg ilyenek. A hétvégén el is mentem Miskolcon egy könyvesboltba, hogy vegyek meg egy regényt tőle. Meg is vettem a híres Alkimistát, amit többször láttam már említve.
Hazafele a vonatban elő is vettem, gondolva, hogy ez egy érdekes három és fél óra lesz, ennek a regénynek köszönhetően.

Jó kedvvel fogtam neki, mert olyan szép derűs kép volt az elején, világoskékes keménykötésű borítóval. A történet nagyon kellemesen kezdődött. Egy pásztorfiú életéről volt szó, érdekes történetekkel egybeszőve.
Aztán kezdtek feltűnni az ilyen kifejezések, hogy "Személyes Történet" meg "Világlélek", meg aztán az álomlátó nő, meg a rejtelmes Melkisédek, aki többféle formában megjelenik az embereknek, amikor meg kell valósítsák a "Személyes Történetüket", másszóval a sorsukat, amihez az egész Világegyetem hozzásegít. Aztán eszemben volt, hogy a szerző az elején leírta, hogy volt kapcsolata a valódi alkímiával, meg ilyesmikkel.
Megálltam az olvasással, s annak ellenére, hogy úgy gondoltam, megteszem, mégsem dobtam el a könyvet az úton hazafelé.

Itthon kicsit utánanéztem az interneten, ki is ez a Coelho. Aztán kezdtek összeilleni a dolgok.
Hol is kezdjem? Valahogy ezeken ment keresztül a bácsi: hippizmus, alkímia, keleti vallások, miszticizmus, Aleister Crowley (a huszadik század egyik legborzasztóbb okkult tanítója, mágusa) által befolyásolt társaságot indított el ő maga, meg most a végén katolikus lett, s a katolikus pogány-keresztyén elég borzasztó egyveleggel most még keveri a mágiát, misztizicmust, mindenféle ördögi és okkult dolgokat. És ezekből állnak a könyvei.

Ha valaki nem fogná fel: ezek mind borzasztóan sötét, ördögi, okkult dolgok, amik nagyon veszélyes hatással lehetnek az emberre. Nem csak, hogy nem kedvesek Isten előtt, de veszélyes utat nyithatnak affelé, amivel - enyhén fogalmazva - nem hiszem, hogy valaha szeretnénk kapcsolatot teremteni. Nem játék ez.
Azt hiszem, nagyon fontos gondolni arra, amit Pál mond a Tesszalonikabelieknek, hogy mindent tegyenek próbára és csak a jót tartsák meg.

Azóta a szemétből csak most vettem ki, hogy megnézzek egy-két kifejezést (amit itt használtam), de vissza is tettem.