Péntek, szombat, hétfő, kedd

Nagy stressz áradt rám pénteken, amikor megtudtam, hogy egy héten belül mennyi minden kész kell legyen, hisz lesz egy nemzetközi konferencia, ahol be kell mutassák a projektet, amit átvettem márciusban, s dolgoztam rajta.

"Natessék!" gondoltam most, hogy minden, amire alapozott a projektem, megváltozott, tehát nem megy semmi. Aztán a mentorom (Sebastian) el van tűnve két hete. Úgyhogy kétségbeesés, kilátástalanság és stressz!

De össze szedtem magam és nekifogtam, s kezdett menni.
Aztán csodák csodája, jött Sebastian és segített ő is, meg dolgozott ő is rajta.

Aztán hihetetlen, hogy milyen jól ment a munka ezen a négy napon!
Mostanában nagyon imádkoztam, hogy legyen áldott a munkám.
S mostmár majdnem teljesen kész van, s még csak a keddi ebészünetnél vagyunk!

Ha jól számolom

(ahogy Márta számolja, hogy hányat kell még aludni az EB-ig :)) ) még négy és fél hét van a hazamenetelemig, s következésképpen öt hét az államvizsgáig.

Lassan alakul a dolgozatom, hamarosan befejezem, úgy tűnik. A projektemet is még ki kell szépen finomítani, s akkor állhatok oda a vizsgálóbízottság elé.

Kicsit félek attól, hogy kell tanulni is rá. Merthát időm sincs sok, de eléggé feleslegesnek is gondolom, hiszen legrosszabb esetben is csak egyetlen kérdést tesznek majd fel az egész anyagból, miután bemutattam a munkámat. Tulajdonképpen négy-öt tantárgyat kéne átolvassak, mert a vizsgálóbizottság tagjai (akik négyen vannak) átalában saját tantárgyukból kérdeznek.
De a tanszékvezető azt mondja, hogy általános műveltség (kell legyen) az már nekünk, amit tíz év múlva is tudnunk kell... Tehát most nem kell mittudoménmennyit tanulni... Vajon tanuljak?

Kezdem

egyedül és a barátaimtól elszigetelve érezni magam...
De nem túl veszélyes még, s amúgyis azonnal megyek haza egy hétre.

De ami mégjobb az, hogy mostanában kezdtem jobban megtanulni azt, hogy az Úr az én örökségem, s Ő tényleg elég nekem, s tényleg betölt "örömmel és békességgel" és "a reménységem is túláradóan bőséges" benne.
S ezek nem csak az Ige ideális szavai, hanem élem ezt Urammal, aki méltő minden dicséretre és magasztalásra!

Úszómedence, szauna és jacuzzi

(Ja és gőzfürdő. Csak nem akartam négyszavas címet.)

Voltam Castlebarban s Westportban a hétvégén, a Studnickáéknál és Géválthéknál. Nagyon jól telt.
Ismét szép és jó volt minden. Vagy még mindig.

A csúcs viszont az volt, amit a címbe írtam. Nagyon jól esett végre úszni egy kicsit, s szaunázni, meg ilyenek. Ja, s életemben előszőr jacuzziztam. Vagány volt.

Na, de nagyon jó volt együtt lenni magyar hívő barátokkal, beszélgetni bibliai témákról Miki bácsival, gyerekekkel játszani, gyülibe menni velük.

A buszt viszont megint majdnem lekéstem. De nagy izgalom s körömrágás között ismét idejében odaértünk.

Úgy látszik

hogy bizonyos dolgokat egyszerűen nem tudok megszokni.

Vagy csak többi idő kell egyeseknek, mint másoknak?
Lehet, hogy ami mélyebben van, attól nehezebben szabadulok.
Vagy túl erősen ragaszkodok hozzá?

Talán mégis az az oka, hogy nagyon mélyen van....

Egyszerűség

Érdekes az, hogy a nyugati országok arra tanítottak meg engem, hogy lehet egyszerűbben is élni.

Az emberek, bár az átlagfizetés hétszerese Írországban, mint Romániában és a az árak csak kétszer-háromszor akkorák, mégis sokkal egyszerűbben élnek.
Nagyon sokan járnak Ford Fiesta-val, s hasonló kisebb autókkal, megelégszenek egyszerűbb házakkal, ruhákkal, élettel.

Nagyon tetszik ez nekem, hogy amiért valakinek van pénze, attól nem kell BMW-vel (vagy hasonlóval) járjon, vagy palotája legyen.
Luxuskocsikat nagyon keveset láttam Galwayben. Nagyon kevés Mercedes, BMW, Audi, Porsche van. Még új Passat-ot s Ford Mondeo-t is alig lehet látni.

Óriási házakat sem nagyon láttam. Az emberek nagyon sokan megelégszenek normális házakkal, s nem tornyosulnak a villák úgy, mint Romániában.

A vásárlásnál is, az emberek keresik az olcsóbb, akciós árú dolgokat, nem feltétlenül a legdrágább holmikra vadásznak.

Megvannak a kivételek természetesen, de a tapasztalatom ugyanaz, ami Magyarországon volt.
Általában azt látom, hogy az emberek praktikusak, s megelégszenek a kevesebbel, ha az kielégíti a szükségleteket.


---------------------------


Az Ige is azt mondja, hogy "nagy dolog a megelégedés istenfélelemmel". Még ha nincs is meg minden szükséges. Hát biztos nagy dolog!

Nyár!

Itt jónéhány napja nyár van! :D

Szépidő, napsütés, meleg. Eddig még nem volt ilyen szép idő.

Ki is ültem egyik nap egy erdős parkba, s olvastam ott négy órát. Le is égtem kicsit. Jól esett nagyon.

Kicsit attól félek, amit a drága írek mondanak, hogy tavaly áprilisben volt nekik az egész nyár. Aztán meg kész.

Remélem, hogy most hosszabb lesz, s júliusban le tudok majd ugrani a Blackrock-ról az óceánba!

De addig is nagy élvezettel magamba szívom a szépidőt s örvendek neki.

Bébi tüskésrája

Ez vajon a szeme, vagy az orrlyukai?

No Pants Day

A wikipédiának ez a cikke elmondja nekünk, hogy létezik egy ünnep, amit "Nadrág Nélküli Nap"-nak neveznek, s amit május első péntekén ünneplünk. Vagyis ma.

Nos, egyik munkatársam írt erről egy emailt a cég levelezőlistájára, s errefel megyek vizet inni, s látom, hogy hárman bugyiban ülnek az íróasztal előtt.

Szóval ilyen is van.

Csupa dal

Ma elolvastam ezt, s utána vágyam kerekedett kimenni megcsodálni a természetet a szépidőben.
Nagyon felemelő volt s megtelt a lelkem örömmel azzal a belső tudattal együtt, hogy mindez Isten dicsőségét és szeretetét tükrözi.
Minden ragyogott a déli napsütésben, az ég kék volt, mint az ég, rajta néhány hófehér bárányfelhővel; a fák és bokrok tele voltak zöld levelekkel; közben egy kellemes szél fúvott a délután csendjében.
Én meg csak nem győztem csodálni és mosolyogni a gyönyörűségeknek.