Ez a cime egy Wired cikknek, amit ma a konyhaban olvastam, mikoris kimentem tanulmanyozni egy tudomanyos dolgozatot.
Egy 46 eves emberrol szol, aki normalis jo allasat felvaltotta arra, hogy ultramaraton szalado legyen.
A teljesitmenyei koze ilyenek tartoznak: 50 maraton (ami 41 km) 50 nap alatt; 350 merfold (563 km) leszaladasa megallas nelkul (80 ora alatt).
Hatalmasan elcsodalkoztam ezen. Kicsit elgondolkoztatott, hogy mennyire kenyelmesek lettunk, s mennyire foldhoz s szekhez ragaszt a mindennapi aktivitasunk.
"Somewhere along the line, we seem to have confused comfort with happiness," mondja o.
Valahogy ki kene tepni magam ebbol a kenyelmes szferabol, s megtanulni nagyon megfegyelmezni s szolgava tenni a testemet... foleg, hogy nekem isteni segitsegem van hozza, ha akarom... es sok boldogsag a jutalma!
7 megjegyzés:
ahogy csevegtetek a script-elesrol, valahogy errol szol a kenyelem. mar latom is ahogy feltorik a bioritmusodat... irnak ra egy script-et es maris megtudja tenni azt amit, te mint mezei felhasznalo nem tudsz veghezvinni a kenyelmes akaratunk jovoltabol. s lass csodat, az egyszeru emberbol hirtelen kihozzak a maximumot... super human-a varazsolnak. ;)
semmi celzas nincs, csak lepingaltam, hogy mikent latom a scriptelest azokrol a dolgokrol amiket csak arra alkottak, hogy x muveletet "tudjon" veghezvinni.
amugyis, egy tulsulyos emberrel nem tudod megcsinalni, hogy maratonozzon... hacsak, nem csereled ki a belso cuccait ;)
Én nem értem, mi abban a jó, ha az ember kiadja a lelkét is, hogy egy huzamban leszaladja azt a távot. Miért nem jó két részletben leszaladni? Kinek tesz ezzel jót és hasznosat? Szerintem feltűnésből tesz ilyet az ember, ha senki se tudna róla, biztos nem kínozná magát. Mint ahogy azt se értettem soha, hogy valaki mindenáron meg akar hódítani egy csúcsot, ha belehal, akkor is. Mindent önmagáért kell szeretni. Azért mászok hegyet, és olyan magas pontig, amíg még kibírom és élvezem. És Istent se azért szeretem, hogy majd nagy jutalmat kapjak (ez már nem őszinte szeretet szerintem), hanem önmagáért.
(De az is igaz, hogy elég kényelmes és lusta vagyok az ilyen maratoni erőfeszítésekhez...ezért mindent bevetek, hogy igazoljam és megvédjem magam:)
Kiddos... reszben igazad van. De peldaul a kameraknal szerintem azert csinalnak egyszerubb szoftot, mert nem felel meg minden felhasznalonak, hogy scripteljen. S nem is eri meg nekik, hisz csak kevesen hasznaljak. S akinek kell profi funkcio, vegyen dragabb gepet. Tehat szerintem marketing van ott, s nem az, hogy nem kene tulterhelni.
S ennel a maratonos dolognal csak arra gondoltam, hogy ha belevetjuk az akaratunkat, akkor tudunk megtenni sokkal nagyobb dolgokat, mint gondolnank.
Marta... en sem ertem :)
Vagyis na... szerintem is feltunesbol teszi, s azert, hogy valami hatalmasat vigyen veghez, s bebizonyitsa maganak, s masnak is, hogy kepes ra.
De en a dolgokat onmagukert is szeretem, de a cel eleresenek tudataert is.
Peldaul, amikor a szessziokban tanultam, mint az orult: azert tanultam, hogy kapjak tizest, s nem, hogy elvezzem a tanulast. Van egy ilyen oldala is.
De amit ki akartam emelni az, hogy olyan jo lenne (s lehetseges!) legyozni a kenyelmet es lustasagot, s ugy elni eletunket, ugy uralni testunket. Nem maratonrol van itt szo... hanem a hozzaallasrol...
marketing? hm... ez ervenyes az emberekre is? mert ugyebar vannak gyengebbek, erosebbek... egyre furabb ez a perfekcionizmus fantasy.
aki gyengebbet akar az kerjen pl. egy woody allen-t s aki erosebbet az egy arnold-ot? :))
:P
Hat a mediaban ervenyes az emberekre is... sajnos...
Én is szoktam célokért küzdeni...de mostanában arra gondolok, hogy maga a küzdelem, vagy az odáig vezető út teszi ki életünk legnagyobb részét, tehát jó lenne azt is élvezni, szeretni, nem csak kibírni, várni, hogy végre túl legyünk rajta. Persze, ez nem mindig lehetséges.
Igazad van, Marta! :)
En is igy gondolom ezt.
Megjegyzés küldése