Dublinban

A hétvégén Dublinban voltam a Sheldonéknál. Velük töltöttem az időt és Bakó Marikával.
Gyönyörű volt.

Dublin eddig a legszebb ír város, amit láttam. Nagyon tetszett a nagyvárosi hangulata, ami hiányzott itt Galwayban, s az, hogy mégis hagyományos stílusa van, nincsenek felhőkarcolók, hanem az épületek régiesek s nagyon, de nagyon szépek!
Gyönyörű egy város, s ha itt maradok Írországban dolgozni, vagy ilyesmi, egy időre (ami nem fog metörténni, valószínűleg), akkor mindenképpen Dublinba mennék, annyira megtetszett.
Amúgy Írország lakosságának egy harmada lakik ott. Óriási nagy város! Főleg, hogy az emberek házakban laknak leginkább, s nincs összezsúfolva tömbházakba, hanem nagyon szétterjed.

Bejártuk a környékét, felmentünk egy dombra, ahonnan láttuk a várost, majd a város körüli dombokon-hegyeken mentünk végig az autóval, ami ismét egy elragadtató út volt. Végre megismerkedtem a tipikus ír tájjal: barnás zord dombok-hegyek, tőzeges-sziklás talajjal és alacsony növényzettel. Volt egy-két patak, ami csörgedezett ott a sivár dombokon, s két tavat is láttunk. Lélegzetelállító tájak voltak, s feléledt bennem az, hogy miért szeretem még jobban a hegyeket a tengernél.
S végre láttam a tengert esőben, ami ismét nagyon érdekes látvány volt.

Ezen kivül nagyon jól esett, s igazán bensőséges és áldott volt végre két hónap után testvérgyüliben lenni, kenyeret törni, s ott közösségben lenni a testvérekkel.

Ja, s ezen kivül meg nagyon jól esett jó nagyokat és finomakat enni! (pizzát, steak-et, íres bornyú sültet, stb.)