Az anekdóta

Egyszer egy vidéken nagy szárazság lett. Hónapokig nem esett az eső.
Az emberek kétségbe voltak esve, hiszen kiszáradtak a vetemények, a búza, megszáradt a fű, hulltak el az állatok, s az emberek is halltak már szomjan, mert sehol sem lehetett vizet találni. Bizonyosak voltak benne, hogy néhány napon belül bekövetkezik a tömeges pusztulás.

Eszükbe jutott ekkor, hogy a közelben, egyik hegyoldalon lakik egy bölcs ember. Mindig jó tanácsokat kaptak tőle, s úgy gondolták, hogy utolsó reményként hozzáfordulnak, hátha valamiben tud segíteni nekik.

El is mentek hozzája, s ő öket kedvesen fogadta kérdezve, hogy mi az, amit óhajtanak. Elmondták a gondjukat, a nagy szárazság biztos halálítéletét és kérték, hogy ha valamiben segíthet, ha valami jótanáccsal szolgálhat, akkor sűrgősen tegye meg.

- Hozzatok ide nekem minden vizet, mondta ő.
Errefel hazamentek, kiki a falujába, s minden tálat, minden korsót, minden csepp vizet kiürítettek egy közös korsóba, ami még talán néhány napig hosszabította volna élettartamukat, s elvitték a bölcs embernek.

A bölcs ember kihozott egy tálat, beleöntötte a korsó vizet, amitől majdnem tele lett, s mindenki állt és várt.
Ő levette az ingét - amit biztos hónapok óta használt már, hiszen ruha sem volt sok, s víz sem, amiben megmossa - s beletette a vízbe, s egy darab szappannal elkezdte mosni.
Mindenki nagyon elcsodálkozott s felháborodott, majdnem odarohantak, hogy halálfiává tegyék, de ő határozottan végezte a dolgát, s türelemre intette őket.

Így folytatta a dolgát még néhány percig, szépen kimosta az ingét, jól kitisztálta, majd kicsavarta, s felakasztotta a kötélre, ami egy faoszlop és a kunyhója között volt.
Errefel hatalmas szél kerekedett és sötét felhők takarták be az egész vidéket percek alatt. Erre ő:
- Na tessék! Ahányszor ruhát szárítok, mindig eső lesz!