Ma reggel

ültem a számítógép előtt s egyszer csak ragyogóan arcomra sütött a nap. Isten kegyelme rámmosolygásának volt az emlékeztetője.

Bár az van mindegyre bennem, hogy mennyire haszontalan vagyok Neki és elfecsérelem a kegyelmét, Ő azt mutatja, hogy Krisztusban mindent megújító kegyelem van. Kegyelem, amely kiárad életembe és lehetővé teszi Isten országának megvalósulását bennem. Lehetővé teszi azt, hogy győzelmes legyek és nem legyőzött.

------------------------------------------

Egy hónapja dolgozom. Végül Isten elé vitele után, elfogadtam az állást, s egy hónapja űzöm. Szeretem. Jó cég. Jó a hangulat, a kollegák, a fizetés, a cég viszonyulása az alkalmazottakhoz, a németórák, a színvonalas környezet s a konyha. Persze, hogy vannak kevésbé ragyogó oldalai is, és az évek alatt biztos előjönnek kellemetlenebb dolgok, most mégis úgy érzem, hogy jó helyen vagyok.

Köszönöm a bátorításokat és imákat ezen a téren; az Úr jól kimunkálta.

Ingázom Marosvásárhelyig. Ez olyan 3 órát vesz fel naponta, s eléggé kifárasztott, mivel nem tudtam eleget aludni miatta, s a munkán kívüli életem is összezsugorodott. Ezért egy olcsó lakást kerestem Vásárhelyen annak gondolatával, hogy heti 3 éjszakát ott aludjak. Úgy néz ki, hogy hétfőtől beköltözöm.

------------------------------------------

A gyerekekkel készülünk karácsonyra. Szoktunk kántálni, meg a gyülekezetben kis jelenetet bemutatni és énekelni. Ha valakinek szívén van, imában hordhatja ezeket az alkalmakat. Örülnénk, ha az Úr elérné úgy a gyerek- mint a felnőttszíveket és mind több embert megragadhatna az az érthetetlen szeretet, amely lejött a Golgotán átokká lenni bűneinkért.

Álláskeresés

Már nem tudom hányadjára kezdődik a "nagybetűs Élet". Előszőr nyolcadik végén mondták ezt. Azóta nem sokszor - talán még a líceum végén -, de azért minden nagy átmenetnél éreztem, hogy valami komolyabb fázis kezdődik.

Nademostmár tényleg. Már négy hete - tizenkilenc éve előszőr - nem vagyok diák. Sőt, amellett munkanélküli is vagyok.

Hamar lejárt ez a mesteri, pedig nagyon sok izgalommal járt. Ma meg is jött a postán az eredmény: átmentem.

Tudom, hogy be szoktam számolni időnként az eltelt periódusról, de most ennek a bejegyzésnek nem az a célja. Kis betekintőt nyújt a Picasa oldalam utolsó öt albumja az elmúlt hónapok eseményeibe. Olyanok történtek, mint utolsó írországi kalandom, nyári munka, mesteri befejezése, három tábor, meg egy csomó minden más.

Na de a lényeg az, hogy állást keresek. Azt szokták mondani, hogy az élet három legnagyobb döntése közül az egyik a szakma. De nem gondoltam volna, hogy ennyi nyugtalanság vár rám a megfelelő munkahely megtalálásában. A bajom az, hogy nehéz döntenem. Két lehetőségem van most éppen, mert két helyre küldtem CV-t. De amelyiket jobban szeretném, annak az az akadálya, hogy megint külföldre kéne menjek talán egy évre is. És ez kicsit megkavarta az elképzeléseimet.

A jó benne az, hogy az Úr vezetni akar. Bár ez sokszor sötétséget és igen kellemetlen nyugtalanságot jelent, de alakulnak, tisztulnak a dolgok.
Végső soron az a nagy kérdés - ha nyitott a szívem megérteni az Úr akaratát -, hogy vállalom-e az engedelmességet akkor is, ha fáj, ha letiporja álmaimat és rabszolgaként visz az Úr után.
Sokat beszéltem én az átadott életről, feltétlen engedelmességről, az Úrnak és nem a földieknek való élésről, de most itt van nekem is egy szokásosnál nagyobb próba. Maradni, ha kell... és menni, ha kell. Jó vicc volt, amikor kértem a Hallelujából a 310-es éneket vasárnap, s csak aztán láttam alaposabban, hogy mit is mond a szövege.

Jaj, mi lesz még, amikor jön a párválasztás!

John

Bemutatom nektek Johnt. Magas, kb. 120 kilós, 45 év körüli körüli férfi. Nyugodtan beállhatna testőrnek vagy kidobónak. Vízszerelő. Angliában nőtt fel, 17 éve Írországban lakik. Hívő, házas ember, négy gyereke van: a legidősebb 15 éves, a legfiatalabb 4.

Amiért különösen figyelemre méltó számunkra ő, az az, hogy nemrég elszakadt a feleségétől. Amikor visszajöttem a hónap elején Írországba, akkor történt a dolog. Azóta külön lakásban él, 17 év után, egyedül. Ritka látvány egy ilyen megtört lélek, főleg, hogy mindig egy félelmetes teremtés volt.

Az első bibliaórán szinte végig sírt halkan. Azóta minden alkalmon szívettépő látvány ez a mélységesen szenvedő ember, aki nem tudja, hogy jöjjön ki ebből a halál árnyékának a völgyéből. Komolyan veszi az Igét, komolyan kérdez, komolyan szenved. Ha valaki találkozik vele, nem lehet nem szívből imádkozni ezért a keserves helyzetért. Személyesen azt mondhatom, hogy ilyen nagy próbán nem mentem át soha, s nem is tudom elképzelni a nyomorúságának mértékét, de azt látom, hogy rettenetes.

Ma a bibliaóra után beszélgettem vele, s egy mondata volt az oka ennek a bejegyzésemnek. Elmondta, hogyan zokogott egyedüllétében, azt is, hogy milyen kilátástalan a helyzete, és, hogy nem tudja, mi lesz a vége az egésznek, bár nagyon vágyik újra együtt lenni családjával. De mindezek után az volt a következtetése, hogy "this is the best thing that ever happened to me".

Itt van ez az ember, akinek szakad szét a szíve, hogy nyilvános helyeken sem tudja visszafojtani könnyeit, s tudja, elismeri, elfogadja - hálásan -, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha történt vele, mert az Úr igazítja és rendbehozza dolgait Magával.

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy."
"Jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!"
"És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

Tíz év

A mai napon van Felix Mendelssohn születési évfordulója, s Mozambikban a Hősök napja. Na de, ami minket most jobban érdekel az az, hogy ezelőtt 25 évvel egy kicsiny kis falucskában (jó, na, egy városi szülészeten) megszülettem én. De amiről most írni akarok, az még ennél is fontosabb. Éspedig arról, hogy mostanában azt mondhatom, hogy nagyjából tíz éve élek az Úrral. Ha egy igazán pontos dátumot kéne mondjak, talán 1999. augusztus 8-at mondanék, amikor emlékszem, hogy mélyésges békesség és boldogság töltött el annak megértéséből, hogy Isten engem személyesen szeret, amiért Fiát is halálra adta. Így kaptam meg bűneim bocsánatát, kegyelemből, s azóta mondhatom azt, hogy igazából élek, szellemileg is, nemcsak testben.

Kedves tíz év volt ez, szakmai téren való élményektől emberi kapcsolatokig mindent beleértve.

Ami Krisztus bennem való életét illeti, bár sokat megismertetett magából velem, mindenképp sokkal több kellett volna legyen, mert sok harcot elnyúztam és sokminden megtartottam, amit sokkal hamarabb meg kellett volna tagadjak. De újra meg újra meg kell döbbenjek azon, hogy mennire kegyelmes és jó az Úr. Minden után még mindig olyan nagy a türelme és szeretete, s még mindig felemel, tovább visz, én meg felébredhetek s betölthet mennyei gyönyörűséggel az Ő jelenléte.