Még mindig

nem értem. Olyan csodálatos az Úr jósága és olyan nagyon kegyelmes. Nekem, nyomorult bűnösnek megengedi azt, hogy megértsem akaratát, s Vele járjak.

Én is csak ezeket a szavakat mondhatom:

Istenem, szeretnék csendben lenni,
csendben a szívem legmélyéig,
sem nagyon, sem kicsit nem kérdezni,
nem mondani sem igent, sem nemet,
csak csendet, csendet, csendet...

Szabadság

Nagy dolog megérteni a szabadságot. Én még nem értettem meg igazán.
A mai Krisztus Mindenek Felett áhitat beszél erről.

Soká értjük meg, hogy aki nem úgy lát mint mi, az nem okvetlenül téved. Én csak egy ideje kezdtem tisztábban látni ezt.
Átmentem életemben ilyen fázisokon, amikor törvényeskedtem s küzdöttem erősen ilyen dolgokkal, mert tényleg azt hittem, hogy úgy jó. Még jó, hogy valamennyire azért mindig nyitott voltam a nyomós érvekre.

S akkor így jutok oda, hogy megértem, hogy egy szabadság van: Krisztus szabadsága. S akkor kivilágosodik: mi az az igazság, amihez ragaszkodni kell tágítás nélkül s amiben egyetlen járható út van; és mi az, amit nem érdemes feszegetni, amiben Krisztus szabadságot adott az Ő népének.
Így történik az, hogy másképpen értékelek más hívőket (persze, nem fogadok el mindent, s például karizmatikusokkal nem vállalnék közösséget, s a világgal való megalkuvást nem fogadom el) a szabadság keretein belül.

Jó, hogy amíg kinövöm a szélsőségekben való gondolkodást, az Úr táplál és gondoz, s megállhatom a helyem a kapott bölcsességgel.