"mindent Isten dicsőségére tegyetek!"

"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek." 1Korintus 10,31

"Ha meg akarod tudni, hogy valamilyen időtöltésed helyes-e, kövesd ezt a szabályt: ami gyöngíti értelmedet, ami eltompítja érzékeny lelkiismeretedet, ami megrontja Istennel való kapcsolatodat, vagy elveszi a szellemi dolgok fölötti örömödet, és bármi, aminek következtében tested jut uralomra a szellemed fölött: mindaz bűn."
(Susanna Wesley, John Wesley édesanyja)

Ez az igevers az idézettel együtt más odalból világít meg sok mindent, amivel foglalkozok, amit teszek s azt hiszem, mindenki tanulhat ebből.
Sokszor, amikor valamit meg akarok tenni, de szivem mélyén tudom, hogy nem jó, akkor azt keresem, hogy mi a rossz benne? És ha nincs benne kimondottan rossz, akkor megteszem, pedig lehet(legtöbb esetben megtörténik), hogy valami beékelődik Isten és közém.
A nyilvánvalóan megengedett dolgoknál nem így van - imádság, bibliatanulmányozás, gyülekezetbe menés, bizonyságtétel, mindennapi munkánk.
De sok minden van, amiben nincs semmi rossz, de jó sem. És éppen ezért rengeteg rossz van benne.
Például egy versenyfutó felvehet egy zsák krumplit a hátára, de úgy biztos, hogy nem lesz a nyertes. Valahogy így van a szellemi élettel is.
Ha nem Isten dicsőségére irányul az, amit teszek, akkor már engedetlen vagyok annak, amit Isten az Ő Igéjében megmondott nekem(1Korintus 10,31).

Komoly elhatározásra és átadásra, Isten kegyelmére való támaszkodásra van szükségem, hogy Isten dicsőségére éljek. Jó az 1Korintus 10,31 együtt a Susanna Wesley-től való idézettel, irányadónak.
Mindig kell kérjem Istent, hogy az, amit tenni készülök, Őt dicsőítse. És ha ez nem lehetséges, akkor világos a választás.

(gondolataim William MacDonald, Ösvényem világossága, Április 13-i áhitatából vannak)

It would be awful for us without God

What will be necessary for us is to be strong in prayer. Oh that we could all feel we can do nothing without the Holy Spirit and, in that feeling, fall in lowliness before God with a broken heart, beseeching Him to show us His face... It would be awful for us without God.
(Evan Roberts, Wales-i misszionárius)

Igen. Valóban borzalmas nekem Isten nélkül, s ehhez hozzátartozik mindaz, amiben nem Vele vagyok. Mindaz az idő, amit nem vele töltök. Mindaz az irány és törekvés, ami nem feléje irányul. Minden olyan dolog, amiben magamra tekintek, vagy emberileg gondolkozok, saját erőmre támaszkodok, büszke vagyok, vagy megfeledkezek Atyámról. Mindaz, amiben nem vagyok az Ő rabszolgája. Mindaz borzalmas, ahol célt tévesztek, és életem nem abba az irányba halad, amerre Isten akarja vezetni.

Szükségem van nekem rád, Uram. Valóban rettenetes nekem Isten nékül.

"Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem." Zsoltár 73: 23-24.28

"...a Felkent Jézus rabszolgája..."

Ez az idézet a Róma 1,1-ből van, a Csia Lajos fordítás szerint.

Most ezt leírom, s majd Jenő azt mondja, hogy már hallotta ezt...kétszer. Nem baj. A szivemen, s a gondolataimban van.
"egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott." 2Korintus 5:15
Ezt jelenti élni Krisztussal. Rabszolgának lenni. Hogy mit jelent ez?
Nincs saját akaratom, nincsenek saját terveim, nincs saját álmom, minden tulajdonom, lényemmel együtt az Övé, aki engem megvásárolt az Ő vérén.
A különbség az igazi rabszolgától az, hogy nem egy önkényes Uram van, hanem az én Uram Krisztusban mindent nekem adott és nekem ad. "Ha valaki elveszti az ő életét énértem, örök életre találja meg azt".
Ő az én Atyám, aki szeret, s aki azt akarja, hogy az Övé legyek, s így éljem az igazi életet, legyek boldog és áldott, az ő jutalma és dicsősége legyen az enyém.
A feltétel, hogy átadom magam mindenestül, feltétel nélkül Neki, rabszolgaként.
A jutalom: maga Isten.

Akarok ilyen rabszolga lenni?