Gyalázom Istent?

Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek"
Ezt mondja Chambers a mai áhitatban, és igaza van. Nem Isten gyalázása az, ha annyi drága ígéret, annyi szeretet és kegyelem megmutatása után nem tudom elhinni, hőgy Ő kezében tart és ha az Ő útján járok az a legáldottabb a számomra?
Nem fog cserben hagyni, nem fog átverni, nem fogja megváltoztatni a szavát.
Ezért csupán egyetlen értelmes út van: feladni saját akaratomat, kényelmemet, hitetlenségemet és látásban való járásomat és rábízni magam hittel Arra, aki nem csak változatlan, de mindenható és ismer engem személyesen és értelmet felülmúlóan szeret.

Nem érdemes, hogy az embernek barátai legyenek

(párbeszédem Tamással, picit kisimítva)

(09:45:19 PM) aoszkar: mit csinálsz?
(09:48:11 PM) aoszkar: biztos Skypozol azzal a titokzatos csajjal
(09:48:15 PM) aoszkar: s engem számba se veszel
(09:48:16 PM) aoszkar: szép
(09:48:30 PM) aoszkar: ezt történik, amikor azt hiszed valakiről, hogy igazi barát
(09:48:40 PM) aoszkar: nem érdemes így közel kerülni az emberekhez
(09:48:47 PM) aoszkar: azt hiszed, hogy szeretnek, s akkor így cserbenhagynak
(09:48:51 PM) aoszkar: szomorú az élet
(09:48:58 PM) aoszkar: de kösz, hogy legalább tudom, hogy többet ne legyenek barátaim
(09:49:12 PM) tomytamas: wow
(09:49:28 PM) tomytamas: milyen meghato
(09:49:33 PM) aoszkar: de tényleg, teeee!!
(09:49:37 PM) aoszkar: számba se veszel
(09:49:54 PM) aoszkar: vagy játszasz [s nem tudsz beszélni]?
(09:50:05 PM) tomytamas: aha