A tegnap este nem tartottam csendességet, ma reggel eléggé felületes és elsietett volt, ma délben pedig nem vonultam félre az Úrral, mert egész nap rohantam. Szomorúak az ilyen napok.
Ma este, amikor gyalogoltam haza, bár egy áldott bibliaóra után volt, mégis éreztem, hogy olyan jól esne leülni s az Úrral lenni.
El is mondtam az Úrnak, szégyellve magam, hogy úgy elhanyagoltam Őt. Kértem, hogy hadd tölthessek ma este egy időt vele. S meghallgatott!
Vacsora után leültem dolgozni, s úgy egy-másfél óra után nagyon éreztem már azt, hogy kéne menjek, mintha már rendesen fájt volna. S mentem. Amikor letérdeltem, éreztem azt a csodálatos érzést, hogy az Úr tárt karokkal várt és fogad az Ő jelenlétébe, s akarja, hogy elmondjam gondolataimat neki, imádkozzak szeretteimért, vágyva olvassam az Igét, s egyszerűen élvezzem és örvendjek annak, hogy az Övé vagyok, s hogy élete árán most közösségem lehet Vele. És mindezt megtéve, olyan békesség és öröm töltött el. Nagyon jó volt az Igét olvasni és egyszerűen örvendeni az Úrnak és imádni Őt.
szerda, január 21, 2009
Meghallgatott ima
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Koszonom a bejegyzesed, es azt is amit irtal az ifjusagi imanaplonkba az elejere, mar egy parszor elolvastam :) Batoritas vagy szamomra, testver.
Én is csak annyit mondok, hogy köszönöm a bátorítást :)
Én még nem láttam az imanaplót. Van róla pdf, vag yilyesmi?
En is olvastam az imanaplobol az iromanyokat, tegnap vagy tegnapelott este es mindenik melyen erintett, mert mind ismertem azokat, akik irtak es valahogy ilyen meg nem volt, ezert nagyon kulonleges volt szamomra. :) Buszke voltam ratok, ha szabad ezt igy mondani. :P De Isten kegyelme, tudjuk ezt mind.:)
Meg az is "felemelo" benne, hogy ugyanazert a dologert ugymond egyesultek a gondolatok es az emberek, akik mogottuk alltak. Valahogy tul kevesszer lattam talan azt, hogy egy bizonyos celert a testverek egyesulve tegyenek valamit. Es ugy, hogy mindenik beleadja azt, ami a legjobbja, amit Isten benne elvegezhetett.
Akkor még csak én nem láttam. :)
Túl kevésszer láttad azt, hogy egy bizonyos célért a testvérek egyesülve tegyenek valamit?
Hat ilyen benyomasom ritkabban volt, mint amikor elolvastam azt a negy iromanyt, amit ti irtatok. De nem az volt a celom, hogy most valami kritikat kifejtsek ennek kapcsan. Nem ezt kell megragadni abban, amit irtam...
Tudom, hogy nem az volt. Csak csodálkoztam rajta.
Na de nem tudom mit hogy látsz, vagy mennyire gondoltál ebbe bele... De mindenesetre nagyon elgondolkoztatott...
És ez nem vád a számodra, hogy jaj, milyen kritikát mondtál. Csak elgondolkoztam rajta
Örvendek Oszkár, hogy ilyen őszintén leírtad, ami benned volt és annak is, hogy megosztottad velünk boldog megtapasztalásod.
E pár sorod vággyal töltötte meg a szívem, hogy megtöbb időt szánjak az Úrra, az elcsendesedésre, az imára.
Noémi! Kommenteltél a blogomra! Örvendek neki :)
Jó látni, hogy amikor az Úr megáld valamivel, az másnak is áldás lehet...
Megjegyzés küldése