Mostanában

kezd a normalitás visszajönni. Hálás vagyok, hogy lassan már nem kell annyit ugráljak és szaladgáljak, hanem lecsendesedhetek.

Befejeztük lassan a rendezést a meszelés után, vettem egy íróasztalt és berendeztem a szobám, megtettem nagyjából mind az intézkedéseket, amiket meg kellett most tegyek (Kolozsváron és Segesváron), s már volt egy órám is a líceumban és mostmár az is rendszeressé válik.
Meg is szoktam nagyjából az időm beosztását, reggeli csendességgel, reggelivel s aztán munkával.
Keresztúrra is megyek szerdánként, s a szokásos aktivitásokat megteszem.

Már csak szaladni kéne reggelente s a zongoraórákat megbeszélni a tanárnővel. S még egy iratot megszerezni Kolozsvárról.
S fizetést kapni.

Újból itthon

Na megvolt a tábor. Áldott volt, szép volt, bántuk, hogy 8 nap után elváltunk egymástól.
Remélem, hogy maradandót és örökkévalót fog teremni ez a hét mindenkiben...