Csirkeszív- és zúzapaprikás

A tegnap az Oncos-ban voltam, s láttam, hogy elég olcsó a csirkeszív és zúza, s vettem egy félkilós csomagot. Felhívtam anyumat, hogy hogy kell elkészíteni. Azt mondta, hogy paprikást csináljak. Aztán paprikást csináltam.
Olyan finom lett, hogy nem jön, hogy elhiggyem.

Ha valaki kér, szóljatok!

Nem értem...

Ilyenkor, amikor lenyűgöz Isten jelenlétének boldogsága és öröme, miután 30-40 percet Igével is imával töltöttem, egyszerűen nem értem, hogy miért vagyok képes odaáldozni az Urat életemben más dolgokért.
Nem értem, hogy vagyok képes elmulasztani reggeli csendességeket az álmosság vagy a sűrgős dolgok miatt. Nem értem, hogy miért vagyok képes hódolni olyan dolgoknak, amik nem kedvesek az Úr előtt, s amikkel távol maradok tőle. Nem értem, hogy tud sokszor a tanulás úgy lekötni, hogy nem szánok Rá időt. Nem értem, hogy tudok nagy dolgokban a magam akaratának engedni, s távolodni az Úrtól. Nem értem, hogy miért nem megyek be szokszor-sokszor a Szentek Szentjébe imádságban és igeolvasásban. Nem értem, hogy miért nem szeretem annyira őt, hogy mindig mindent odaadhassak.

És azt sem értem, hogy az Úr mért olyan, amilyen. Nem értem, hogy miután eltelik még egy nap, amikor bűneimmel és hűtlen szívemmel szomorítottam őt, mégis amikor felkelek, s félénken letérdelek imádkozni, akkor Ő azt mondja, hogy nagyon szeret. Hogy minden bűnömet a keresztre szegezte, s bátran jöhetek (sőt, jöjjek) elébe. S amikor megteszem, akkor ismét lenyűgöz azzal, hogy milyen csodálatos! Nem értem...