péntek, augusztus 18, 2006

"Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert [...] a láthatatlanok örökkévalók"

Azon gondolkoztam, amin nem sokat gondolkozunk, mi, keresztyének, akik hitből kellene éljünk.
Ez az élet csupán azért van, hogy az örökkévalóságot eldöntse. És minden, ami életemben van, minden döntés, minden lépés, minden cselekedet csupán annyiban ér valamit, amennyiben az örökkévalóságban való életemet gazdagabbá, dicsőségesebbé teszi. Jó erre gondolni. Jó így is nézni azt, hogy Isten teljes odaszánást kíván tőlünk. Merthát nemcsak kívánja, hanem meg is jutalmazza csodálatosan. Jó volna alapozni erre, és sokat gondolni döntésekben, próbákban, szenvedésekben.
Péter levele - amely a szenvedésben levő keresztyéneknek szól - sokszor említi a dicsőséget. Jó az embernek tekinteni arra, hogy ha valamiben megteszi az Úr akaratát, akkor annak jutalma lesz az örökkévalóságban. És ha nem vállalja a tanítványságot, akkor meg szegény lesz ott.
Bárcsak lennék ott én is minél gazdagabb. Bárcsak mind többet adnék oda az Úrnak életemből. "Az igaz ember pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem."

6 megjegyzés:

csillag írta...

Nemreg voltam egy misszios uton es megtapasztaltam azt, hogy "Az igaz ember hitbol el"...Mikor latjuk, hogy a hitunk nem hiabavalo, akkor megszilardul a kapcsolatunk az Atyaval es konnyebb lesz a lathatatlan dolgokra tehinteni.

Laszlo írta...

Aha...igaz...nem gondoltam erre most.
De hogyan látom azt meg hogyha élem a mindennapjaimat? Azt hiszem, hogy az Istennel való járásból meglátszik. Vagy hogyha hitből kezdek élni, akkor megértem, hogy nem hiábavaló. Csak az a helyzet, amit észrevettem magamnál, hogy nagyon hamar elfelejtem ezt, s ha egy pillanatig leveszem az Úrról a tekintetem, akkor már elromolnak a dolgok.

csillag írta...

A blog arra valo, hogy leird a tapasztalataidat:) Elfelejtunk dolgokat, de ha ujraolvassuk a blog-ot vagy a naplonkat, akkor eszunkbe jutnak azok a pillanatok, amikor lattuk azt, hogy hitunk nem hiabavalo. Es akkor novekedik a hitunk.

Laszlo írta...

Jó....:)
Csak nem olvasom el saját blogomat naponta.
S nem is írok le ide annyi mindent...

Névtelen írta...

Csak beléptem, h megnézzem, h írtál-e vm újat, s mivel nem írtál, elolvastam mégegyszer a régit... És eszembe jutott róla egy gondolat (vagy kettő), amit nemrég olvastam. (az élet értelmével kapcsolatban, meg a szenvedésekkel)... Leírom: "Mindig újra vizsgáld meg magadat, mi az életed célja. Az ember elrendelt célja nem a boldogság, nem is az egészség, hanem a szentség. [...] A szentség: hogy lábad tiszta úton járjon, nyelved ne szóljon tisztátalanul, értelmed tiszta gondolkozású legyen..." O. Chambers (K.m.f. - szept. 1)

Laszlo írta...

...úgy van...köszönöm...