lehet az enyém, de az, amit az Úr személye és közelsége magába foglal és rám áraszt, kibeszélhetetlen.
Miért lehet örök biztonságom nekem, bűnös embernek? Miért csodálhatom Isten szépségét temérdek hűtlenségem után? Miért kaphatok erőt sokszor saját hibámból rámnehezedő terhekben? Miért kapok nyugalmat, amikor jövőmben nehéz és súlyos dolgokkal nézek szembe, s miért láthatok benne reményt és dicsőséget? Miért szárnyalhat lelkem a boldogságtól, amikor térdenállva Előtte állok?
Miatta. Más válaszom nincs. Mert Ő így akarta, érthetetlen kegyelméből, ha életét kellett is oda adja, hogy átokká legyen.
Mert Ő az enyém, s én Övé vagyok, s ha "Őrá néz szemem, úgy megvan mindenem". Ha csodálhatom Őt, ott van szívemben az örökkévalóság dicsősége. Ha Ő hordoz, minden erőm megvan, s amikor Ő vigasztalhat, a legnagyobb teher sem hatolhat mélyre.
"Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál." (Zsoltár 71:22-23)
