“Barmikor ha dicseretet mondunk es halat adunk az Urnak, a megprobaltatasok fole kerulunk. Semmi sem tud a kisertesek, a korulmenyek es a nehez idok fole emelni minket annal jobban, mint az orom, a halaadas es a dicsoites. Ez a megfelelo hangszine a gyozelemnek; ez nyilvanul meg a gyoztesekben.
[…]
Ha a gyozelmunk csupan annyi hogy elszenvedjuk a haborgatast, akkor ez emberi munka. Az emberi munka csak elfolytast eredmenyez, ami viszont az Urtol jon, az oromben es dicsoitesben nyilvanul meg.”
szerda, szeptember 19, 2007
A gyozelem hangszine: az orom
hétfő, szeptember 17, 2007
3. felvonas
Megerkeztunk harmadik felvonasunkhoz is (vagy a negyedikhez? otodikhez talan? mindegy... kovetkezo felvonas).
A szereplok a regiek, nehany kivetelevel, mivel nehany regi kimaradt, s nehany uj lepett helyukbe.
A tema ugyanaz, a helyzetek hasonloak, csak a reszletesek masak.
DE: Frissen ter vissza ugyanazzal az erovel, lelki kalandokkal es biztositja sok ideig a hatasait.
Dolj hatra es elvezd!
A szereplok a regiek, nehany kivetelevel, mivel nehany regi kimaradt, s nehany uj lepett helyukbe.
A tema ugyanaz, a helyzetek hasonloak, csak a reszletesek masak.
DE: Frissen ter vissza ugyanazzal az erovel, lelki kalandokkal es biztositja sok ideig a hatasait.
Dolj hatra es elvezd!
szerda, szeptember 05, 2007
Olvasóim
Két személyről tudok, aki blogomat olvassa. Régebb voltak többen is, de talán amiatt, hogy ritkán post-oltam, lecsökkent a számuk.
Érdemes kettőért blogot írni? Vagy azért a néhai vendégért, aki nagy ritkán ide betalál?
Igen. Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes... így is megmarad egy-két szál barátság. Ez is erősíti a kapcsolatokat. Segít megérteni egymást... Meglátni többet annál, amit én-mi látunk.
Érdemes kettőért blogot írni? Vagy azért a néhai vendégért, aki nagy ritkán ide betalál?
Igen. Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes... így is megmarad egy-két szál barátság. Ez is erősíti a kapcsolatokat. Segít megérteni egymást... Meglátni többet annál, amit én-mi látunk.
Nem is olyan biztos...
III.
Nem is olyan biztos, hogy véget lel... legalábbis nem olyan drasztikusan, végzetesen, sötéten, szétrúgva, szétvágva, vérezve, lekopasztva...
Élet van, nem fájdalmas továbbélés... nem alacsonyrendű formája a létnek, hanem valódi élet, amely fejlődik, táplálkozik. Kicsit erőtelen élet, kissé csökevényesedett élet, sokszor beteges élet, de élet...
Nem is olyan biztos, hogy véget lel... legalábbis nem olyan drasztikusan, végzetesen, sötéten, szétrúgva, szétvágva, vérezve, lekopasztva...
Élet van, nem fájdalmas továbbélés... nem alacsonyrendű formája a létnek, hanem valódi élet, amely fejlődik, táplálkozik. Kicsit erőtelen élet, kissé csökevényesedett élet, sokszor beteges élet, de élet...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)