szerda, szeptember 19, 2007

A gyozelem hangszine: az orom

“Barmikor ha dicseretet mondunk es halat adunk az Urnak, a megprobaltatasok fole kerulunk. Semmi sem tud a kisertesek, a korulmenyek es a nehez idok fole emelni minket annal jobban, mint az orom, a halaadas es a dicsoites. Ez a megfelelo hangszine a gyozelemnek; ez nyilvanul meg a gyoztesekben.
[…]
Ha a gyozelmunk csupan annyi hogy elszenvedjuk a haborgatast, akkor ez emberi munka. Az emberi munka csak elfolytast eredmenyez, ami viszont az Urtol jon, az oromben es dicsoitesben nyilvanul meg.”

Watchman Nee (A gyozedelmes elet c. konyvbol)

Kodolas a nemzetsegi tablazatokban?

Igen, kiddos?

hétfő, szeptember 17, 2007

3. felvonas

Megerkeztunk harmadik felvonasunkhoz is (vagy a negyedikhez? otodikhez talan? mindegy... kovetkezo felvonas).
A szereplok a regiek, nehany kivetelevel, mivel nehany regi kimaradt, s nehany uj lepett helyukbe.
A tema ugyanaz, a helyzetek hasonloak, csak a reszletesek masak.
DE: Frissen ter vissza ugyanazzal az erovel, lelki kalandokkal es biztositja sok ideig a hatasait.
Dolj hatra es elvezd!

szerda, szeptember 05, 2007

Olvasóim

Két személyről tudok, aki blogomat olvassa. Régebb voltak többen is, de talán amiatt, hogy ritkán post-oltam, lecsökkent a számuk.
Érdemes kettőért blogot írni? Vagy azért a néhai vendégért, aki nagy ritkán ide betalál?

Igen. Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes... így is megmarad egy-két szál barátság. Ez is erősíti a kapcsolatokat. Segít megérteni egymást... Meglátni többet annál, amit én-mi látunk.

Nem is olyan biztos...

III.

Nem is olyan biztos, hogy véget lel... legalábbis nem olyan drasztikusan, végzetesen, sötéten, szétrúgva, szétvágva, vérezve, lekopasztva...
Élet van, nem fájdalmas továbbélés... nem alacsonyrendű formája a létnek, hanem valódi élet, amely fejlődik, táplálkozik. Kicsit erőtelen élet, kissé csökevényesedett élet, sokszor beteges élet, de élet...