Nyár

Megvolt. Áldott volt. Hálás vagyok érte.

A két nyári hónapot otthon töltöttem, s ahányszor visszagondolok, mindig egy kellemes, békés érzés tölt el, s hálás vagyok a sok imádság meghallgatásáért.

A két hónapból három hét szabadságom volt, s mind a hármat táborozással töltöttem. Ezekből kettőt éppen mi szerveztünk, s hónapokkal előtte tervezgettük, meghívtunk barátokat, imádkoztunk érte. Az Úr meg nagyon kegyelmesen vezetett benne és árasztotta ránk kegyelmét.

Az első - az ifjúsági tábor - Balánbányán volt. Lehet, hogy azért, mert sokat voltam távol, meg azért is, mert két éves szünet után mentünk újra oda fel, de azért biztos, mert páratlanul sok időt tölthettem az Úrral: elvárásaimat felülmúlta ez a tábor. A bibliórák, a társaság, a röpizések, a hegyi táj és a csúcsok megmászása mind-mind Urunk gondviselésére és féltő szeretetére mutatott.

Balánbánya 2009

A Parajdon töltött hét gyerektábor volt. Már úgy gondoltam, hogy itt nem is lesz túl sok elfoglaltságom, meg nem is lesz túl érdekes. Hát itt nagyot tévedtem, mert tele volt ismét izgalmas eseményekkel, sőtmitöbb Istenünk áldásaival.
Úgy éreztük a végén, hogy nagy kegyelmet kaptunk erre a táborra, s a gyerekek részéről is voltak olyan hangok, hogy akár még egy hónapot is maradnának.

Parajd 2009

Ezen kivül nagyon nagyon jó volt otthon lenni, a gyülekezetben, a segesvári testvérek között,
Keresztúron, meg ott a környéken. A két kolozsvári látogatásom is igen jól esett,
ahol drága barátaimat láthattam.

---------------------------------

Most meg ismét itt vagyok, Írországban. Új lakásba költöztem, a munkámat meg folytatom keményen, s próbálom megérteni azt, hogy az élet Krisztusról szól.

"Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig."

Szép idő

volt mostanában. Gyönyörű szép idő.
A május 30 - június 1 hosszabbított hétvégén (szabad hétfőnk volt) rendesen beállt itt a nyár, s nyolc napig 25-28 fokos melegek voltak, ami itt szinte sosincs.
Hogy milyen csodálatos volt ez, nem is kell mondjam. Naponta lubickoltunk az óceánban, ebédszünetben elsétáltunk a folyóhoz, átúsztunk a kastélyhoz, s vissza, s örültünk nagyon a melegnek. Sok hálaadást szült ez ezekben a napokban.

Sokat voltunk a kikötőben, mert a Volvo Ocean Race itt volt három hétig, s különféle érdekességeket láthattunk, többek közt "airshow"-t, majd egy hajóversenyt.

Galway Volvo Ocean Race

Jókat úsztunk a tengerben és a folyóban. A víz olyan hideg volt, hogy otthon ilyen vízben nem úsztam volna, de itt illő volt. Mindig ki kellett rohanjak előszőr, majd el kezdett égni a bőröm, majd két-három perc után kellemes volt az úszás.
Ja, és leégtem nagyon, ami itt Galwayban tiszta kiváltság, még ha háromszor is hámlott le az orrom, s hatalmas csík látszik a karomon, ahonnan felfelé fehér.

Beach and River visits

Hétfőn Billy elhívott vele, s a fiaival a hegyekbe (mindig vágytam Connemara-ba) "bouldering"-re. Ez azt jelenti, hogy a patak medrén másztunk fel a hegyre, a köveken. Találtunk is egy kis - elég mély - medencét a patakban, s abban úszkáltunk. Már csak ezért megérte felmenni.

Connemara Bouldering

Este annyira ki voltam merülve, hogy nyolckor lefeküdtem, s megébredtem reggel ötkor. Ha már ébren voltam, gondoltam, nézzem meg a rég áhított napfelkeltét a Circular Road-ról. Ki is mentem, s éppen olyan gyönyörű volt, amilyennek képzeltem. Viszont ami utána jött, az több volt.
Lementem az enyhén ködös folyópartra, ahol néma hajnali csend volt. Amikor elkezdett feljönni a melegedő nap, s rásütni a bokrokra, meg a folyóra, a madaraknak ez kész ünnep volt: elekzdtek úszni, fürdözni, repdesni, körözni, énekelni - nagyon hűségesen mutatták ki hálájukat a reggeli napsütésért. Jól esett ebben a környezetben csendességet tartani, s hálás lenni érte az Úrnak.

Galway Sunrise

Még mindig

nem értem. Olyan csodálatos az Úr jósága és olyan nagyon kegyelmes. Nekem, nyomorult bűnösnek megengedi azt, hogy megértsem akaratát, s Vele járjak.

Én is csak ezeket a szavakat mondhatom:

Istenem, szeretnék csendben lenni,
csendben a szívem legmélyéig,
sem nagyon, sem kicsit nem kérdezni,
nem mondani sem igent, sem nemet,
csak csendet, csendet, csendet...

Szabadság

Nagy dolog megérteni a szabadságot. Én még nem értettem meg igazán.
A mai Krisztus Mindenek Felett áhitat beszél erről.

Soká értjük meg, hogy aki nem úgy lát mint mi, az nem okvetlenül téved. Én csak egy ideje kezdtem tisztábban látni ezt.
Átmentem életemben ilyen fázisokon, amikor törvényeskedtem s küzdöttem erősen ilyen dolgokkal, mert tényleg azt hittem, hogy úgy jó. Még jó, hogy valamennyire azért mindig nyitott voltam a nyomós érvekre.

S akkor így jutok oda, hogy megértem, hogy egy szabadság van: Krisztus szabadsága. S akkor kivilágosodik: mi az az igazság, amihez ragaszkodni kell tágítás nélkül s amiben egyetlen járható út van; és mi az, amit nem érdemes feszegetni, amiben Krisztus szabadságot adott az Ő népének.
Így történik az, hogy másképpen értékelek más hívőket (persze, nem fogadok el mindent, s például karizmatikusokkal nem vállalnék közösséget, s a világgal való megalkuvást nem fogadom el) a szabadság keretein belül.

Jó, hogy amíg kinövöm a szélsőségekben való gondolkodást, az Úr táplál és gondoz, s megállhatom a helyem a kapott bölcsességgel.

Gyalázom Istent?

Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek"
Ezt mondja Chambers a mai áhitatban, és igaza van. Nem Isten gyalázása az, ha annyi drága ígéret, annyi szeretet és kegyelem megmutatása után nem tudom elhinni, hőgy Ő kezében tart és ha az Ő útján járok az a legáldottabb a számomra?
Nem fog cserben hagyni, nem fog átverni, nem fogja megváltoztatni a szavát.
Ezért csupán egyetlen értelmes út van: feladni saját akaratomat, kényelmemet, hitetlenségemet és látásban való járásomat és rábízni magam hittel Arra, aki nem csak változatlan, de mindenható és ismer engem személyesen és értelmet felülmúlóan szeret.

Nem érdemes, hogy az embernek barátai legyenek

(párbeszédem Tamással, picit kisimítva)

(09:45:19 PM) aoszkar: mit csinálsz?
(09:48:11 PM) aoszkar: biztos Skypozol azzal a titokzatos csajjal
(09:48:15 PM) aoszkar: s engem számba se veszel
(09:48:16 PM) aoszkar: szép
(09:48:30 PM) aoszkar: ezt történik, amikor azt hiszed valakiről, hogy igazi barát
(09:48:40 PM) aoszkar: nem érdemes így közel kerülni az emberekhez
(09:48:47 PM) aoszkar: azt hiszed, hogy szeretnek, s akkor így cserbenhagynak
(09:48:51 PM) aoszkar: szomorú az élet
(09:48:58 PM) aoszkar: de kösz, hogy legalább tudom, hogy többet ne legyenek barátaim
(09:49:12 PM) tomytamas: wow
(09:49:28 PM) tomytamas: milyen meghato
(09:49:33 PM) aoszkar: de tényleg, teeee!!
(09:49:37 PM) aoszkar: számba se veszel
(09:49:54 PM) aoszkar: vagy játszasz [s nem tudsz beszélni]?
(09:50:05 PM) tomytamas: aha

Közel az Úr

Most láttam, hogy az utolsó előtti bejegyzésemnek is ez a címe. De talán annyira közel van, hogy még ez sem túl sok erre gondolni.

Mostanában mindegyre foglalkoztat az, hogy jön vissza az úr. Nagyon sok ige, nagyon sok jel, nagyon sok belső meggyőződés arra nézve, hogy igen-igen közel van.

Érdekes módon, a napokban mind többször előjöttek ilyen dolgok: ha meghalok, vagy nem leszek többet itt, hova forduljanak a családtagjaim, milyen bankban tartom a pénzem, milyen telefonszámon keressék a biztosítót, ha külföldön történik ilyesmi velem, meg ilyenek.

Aztán néhány napja, olyan kínos módon jelentkezik gyakran az a tudat, hogy szeretteim, barátaim, rokonaim, ismerőseim, akik nem ismerik az Urat, el fognak kárhozni. Eszembe jut anyum, a tesóm, s fájó szívvel könyörgök megtérésükért...bemegyek az iskolába, s elképzelem a diákjaimat, ahogy a pokolban szenvednek... átmegyek unokanagybátyámékhoz, s eszembe jut, ahogy éveken át vallotta az ateizmustát s ezért örök kárhozat vár rá... majd előjönnek rokonaim, barátaim, s tudom, hogy ha meg nem térnek hamarosan, örökre elvesztik a lehetőséget... Ilyenkor kicsit meginog bennem az a vágy, hogy "Jövel, Uram Jézus". Ahogy Pál mondta: nem is tudom, hogy mi is a jobb; vágyni arra a legcsodálatosabb dologra, hogy most Vele legyek, vagy kívánni, hogy még késlekedjen, hogy sokan megtérhessenek.

Irgalmazzon nekünk az Úr!

Na... hallom az ultrahangot

Állítólag csak fiatalok hallhatják. Tudom azt, hogy az öregedéssel mind csökken a hallott frekvenciák felső határa, de nem tudom, hogy ez pontosan mennyire magas.

Mindenesetre:

Created by Train Horn

Közel az Úr

Ma este apummal beszélgettem, s elgondolkoztunk azon, hogy tényleg nagyon közel van az Úr eljövetele. Úgy gondolom, hogy én már nem fogok megöregedni. És nagyon örömteli erre gondolni.

Ma az Énekek Éénekéből olvastam azt, hogy mennyire szép a menyasszony és a vőlegény mennyire szereti azt, és csodálatos volt arra gondolni, hogy Krisztus így szeret minket. Ugyanakkor az a vágyam, hogy tényleg "szeplő nélkül való" és sok gyümölcsöt termő legyek én, legyen gyülekezetünk, legyen minden hívő akkor, amikor visszajön Ő. Azt mondja Júdás levelében, hogy Ő az, aki maga elé állíthat feddhetetlenségben, nagy örömmel. Ezért csak Övé a dicsőség!

Addig is hálás vagyok, hogy várhatom vissza örömmel, s reménykedve gondolhatok visszajövetelének napjára.
Jövel, Uram Jézus!

Szép magyar nyelvünk

Az imént valaki - aki szeretne névtelen maradni, merthát ha Stirlitzhez hasonlóan felderítik, akkor váratlan következményei lehetnek... de ha valakit nagyon érdekel, akkor a neve gimel betűből áll, s bár a nevének eredetét képző személy neve azt jelenti, hogy nem magasztos, s nem is volt az, az illető személy nagyon ügyes, semmivel sem hasonlítva ahhoz a nem túl szép halálra jutott személyhez... szóval: - mutatott egy költeményt, ami nagyszerűen szemlélteti nyelvünk gazdagságát, mert csupán a "haladás" igének a rokonértelműá szavaival írt egy hosszú verset.
Ide írtam, hogy ne foglalja itt a helyet.