Még mindig

nem értem. Olyan csodálatos az Úr jósága és olyan nagyon kegyelmes. Nekem, nyomorult bűnösnek megengedi azt, hogy megértsem akaratát, s Vele járjak.

Én is csak ezeket a szavakat mondhatom:

Istenem, szeretnék csendben lenni,
csendben a szívem legmélyéig,
sem nagyon, sem kicsit nem kérdezni,
nem mondani sem igent, sem nemet,
csak csendet, csendet, csendet...

Szabadság

Nagy dolog megérteni a szabadságot. Én még nem értettem meg igazán.
A mai Krisztus Mindenek Felett áhitat beszél erről.

Soká értjük meg, hogy aki nem úgy lát mint mi, az nem okvetlenül téved. Én csak egy ideje kezdtem tisztábban látni ezt.
Átmentem életemben ilyen fázisokon, amikor törvényeskedtem s küzdöttem erősen ilyen dolgokkal, mert tényleg azt hittem, hogy úgy jó. Még jó, hogy valamennyire azért mindig nyitott voltam a nyomós érvekre.

S akkor így jutok oda, hogy megértem, hogy egy szabadság van: Krisztus szabadsága. S akkor kivilágosodik: mi az az igazság, amihez ragaszkodni kell tágítás nélkül s amiben egyetlen járható út van; és mi az, amit nem érdemes feszegetni, amiben Krisztus szabadságot adott az Ő népének.
Így történik az, hogy másképpen értékelek más hívőket (persze, nem fogadok el mindent, s például karizmatikusokkal nem vállalnék közösséget, s a világgal való megalkuvást nem fogadom el) a szabadság keretein belül.

Jó, hogy amíg kinövöm a szélsőségekben való gondolkodást, az Úr táplál és gondoz, s megállhatom a helyem a kapott bölcsességgel.

Gyalázom Istent?

Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek"
Ezt mondja Chambers a mai áhitatban, és igaza van. Nem Isten gyalázása az, ha annyi drága ígéret, annyi szeretet és kegyelem megmutatása után nem tudom elhinni, hőgy Ő kezében tart és ha az Ő útján járok az a legáldottabb a számomra?
Nem fog cserben hagyni, nem fog átverni, nem fogja megváltoztatni a szavát.
Ezért csupán egyetlen értelmes út van: feladni saját akaratomat, kényelmemet, hitetlenségemet és látásban való járásomat és rábízni magam hittel Arra, aki nem csak változatlan, de mindenható és ismer engem személyesen és értelmet felülmúlóan szeret.

Nem érdemes, hogy az embernek barátai legyenek

(párbeszédem Tamással, picit kisimítva)

(09:45:19 PM) aoszkar: mit csinálsz?
(09:48:11 PM) aoszkar: biztos Skypozol azzal a titokzatos csajjal
(09:48:15 PM) aoszkar: s engem számba se veszel
(09:48:16 PM) aoszkar: szép
(09:48:30 PM) aoszkar: ezt történik, amikor azt hiszed valakiről, hogy igazi barát
(09:48:40 PM) aoszkar: nem érdemes így közel kerülni az emberekhez
(09:48:47 PM) aoszkar: azt hiszed, hogy szeretnek, s akkor így cserbenhagynak
(09:48:51 PM) aoszkar: szomorú az élet
(09:48:58 PM) aoszkar: de kösz, hogy legalább tudom, hogy többet ne legyenek barátaim
(09:49:12 PM) tomytamas: wow
(09:49:28 PM) tomytamas: milyen meghato
(09:49:33 PM) aoszkar: de tényleg, teeee!!
(09:49:37 PM) aoszkar: számba se veszel
(09:49:54 PM) aoszkar: vagy játszasz [s nem tudsz beszélni]?
(09:50:05 PM) tomytamas: aha

Közel az Úr

Most láttam, hogy az utolsó előtti bejegyzésemnek is ez a címe. De talán annyira közel van, hogy még ez sem túl sok erre gondolni.

Mostanában mindegyre foglalkoztat az, hogy jön vissza az úr. Nagyon sok ige, nagyon sok jel, nagyon sok belső meggyőződés arra nézve, hogy igen-igen közel van.

Érdekes módon, a napokban mind többször előjöttek ilyen dolgok: ha meghalok, vagy nem leszek többet itt, hova forduljanak a családtagjaim, milyen bankban tartom a pénzem, milyen telefonszámon keressék a biztosítót, ha külföldön történik ilyesmi velem, meg ilyenek.

Aztán néhány napja, olyan kínos módon jelentkezik gyakran az a tudat, hogy szeretteim, barátaim, rokonaim, ismerőseim, akik nem ismerik az Urat, el fognak kárhozni. Eszembe jut anyum, a tesóm, s fájó szívvel könyörgök megtérésükért...bemegyek az iskolába, s elképzelem a diákjaimat, ahogy a pokolban szenvednek... átmegyek unokanagybátyámékhoz, s eszembe jut, ahogy éveken át vallotta az ateizmustát s ezért örök kárhozat vár rá... majd előjönnek rokonaim, barátaim, s tudom, hogy ha meg nem térnek hamarosan, örökre elvesztik a lehetőséget... Ilyenkor kicsit meginog bennem az a vágy, hogy "Jövel, Uram Jézus". Ahogy Pál mondta: nem is tudom, hogy mi is a jobb; vágyni arra a legcsodálatosabb dologra, hogy most Vele legyek, vagy kívánni, hogy még késlekedjen, hogy sokan megtérhessenek.

Irgalmazzon nekünk az Úr!

Na... hallom az ultrahangot

Állítólag csak fiatalok hallhatják. Tudom azt, hogy az öregedéssel mind csökken a hallott frekvenciák felső határa, de nem tudom, hogy ez pontosan mennyire magas.

Mindenesetre:

Created by Train Horn

Közel az Úr

Ma este apummal beszélgettem, s elgondolkoztunk azon, hogy tényleg nagyon közel van az Úr eljövetele. Úgy gondolom, hogy én már nem fogok megöregedni. És nagyon örömteli erre gondolni.

Ma az Énekek Éénekéből olvastam azt, hogy mennyire szép a menyasszony és a vőlegény mennyire szereti azt, és csodálatos volt arra gondolni, hogy Krisztus így szeret minket. Ugyanakkor az a vágyam, hogy tényleg "szeplő nélkül való" és sok gyümölcsöt termő legyek én, legyen gyülekezetünk, legyen minden hívő akkor, amikor visszajön Ő. Azt mondja Júdás levelében, hogy Ő az, aki maga elé állíthat feddhetetlenségben, nagy örömmel. Ezért csak Övé a dicsőség!

Addig is hálás vagyok, hogy várhatom vissza örömmel, s reménykedve gondolhatok visszajövetelének napjára.
Jövel, Uram Jézus!

Szép magyar nyelvünk

Az imént valaki - aki szeretne névtelen maradni, merthát ha Stirlitzhez hasonlóan felderítik, akkor váratlan következményei lehetnek... de ha valakit nagyon érdekel, akkor a neve gimel betűből áll, s bár a nevének eredetét képző személy neve azt jelenti, hogy nem magasztos, s nem is volt az, az illető személy nagyon ügyes, semmivel sem hasonlítva ahhoz a nem túl szép halálra jutott személyhez... szóval: - mutatott egy költeményt, ami nagyszerűen szemlélteti nyelvünk gazdagságát, mert csupán a "haladás" igének a rokonértelműá szavaival írt egy hosszú verset.
Ide írtam, hogy ne foglalja itt a helyet.

Meghallgatott ima

A tegnap este nem tartottam csendességet, ma reggel eléggé felületes és elsietett volt, ma délben pedig nem vonultam félre az Úrral, mert egész nap rohantam. Szomorúak az ilyen napok.

Ma este, amikor gyalogoltam haza, bár egy áldott bibliaóra után volt, mégis éreztem, hogy olyan jól esne leülni s az Úrral lenni.
El is mondtam az Úrnak, szégyellve magam, hogy úgy elhanyagoltam Őt. Kértem, hogy hadd tölthessek ma este egy időt vele. S meghallgatott!

Vacsora után leültem dolgozni, s úgy egy-másfél óra után nagyon éreztem már azt, hogy kéne menjek, mintha már rendesen fájt volna. S mentem. Amikor letérdeltem, éreztem azt a csodálatos érzést, hogy az Úr tárt karokkal várt és fogad az Ő jelenlétébe, s akarja, hogy elmondjam gondolataimat neki, imádkozzak szeretteimért, vágyva olvassam az Igét, s egyszerűen élvezzem és örvendjek annak, hogy az Övé vagyok, s hogy élete árán most közösségem lehet Vele. És mindezt megtéve, olyan békesség és öröm töltött el. Nagyon jó volt az Igét olvasni és egyszerűen örvendeni az Úrnak és imádni Őt.

Az "igazságtalan és kegyetlen" Izrael

Találtam egy jó írást a valódi helyzetről Izraellel és Palesztinával kapcsolatban.
Ide írtam a linkjét az írásnak és a rajta alapuló videónak.