Frissített műholdfelvételek

Hát ez szuper! Segesvárnak és környékének frissítették a Google Earth / Google Maps műholdképeit, s most már szép végig lehet tanulmányozni még a falvak utcáit is, a völgyeket, dombokat, tavakat, mindent.
Hát nem csodás?

Itt van Segesvárnak a fényképe. A minőség nem olyan, mint a nagyvárosi, fontos helyeknek, de kezdetnek remek.


[UPDATE]
Telepítettem a Google Earth-et, s ott megvannak 3D-ben a domborzatok, s minden pontnak a magassága. Sőt, az egész Harghita megvan, s itt az egész környék.

Megint kirándultunk

De mostmár Andorékkal. Kirándultunk, hintáztunk, tájat néztünk. Elcsodálkoztam azon, hogy milyen szép a városom a házfeletti kertünkből.

Amúgy ez egy képmutató bejegyzés (Márta szóhasználatával élve).

Apa és lánya.


Szép Segesvár.


Terhes asszony mászik fel a dombra...


...Egyre nehezebben...


Az apja nyakában.


Nyafog a cuszlija után (mert elvettem :P)


Az én nyakamban...


Kukucsiiii!



Családi kép.


Én és a városom.

Ma délután apummal

kirándultunk. Elmentünk a város végi domboldalon levő földünkre, ahol nem voltunk körülbelül hat éve. Ennek az oka az, hogy amikor a város visszaadta azt a földrészt, ami régi családi tulajdon volt, a szomszéd természetesen magáénak tartotta, s nagyon rosszul nézett ránk. Egy-két évben szedtünk szilvát, s többet nem mentünk arrafele. Néhány hete a szomszéd meghalt, s üzent a felesége, hogy mehetünk arra. Mentünk is.

A föld parlagon van hagyva, lekaszálatlanul, bebozótosodva. Már az őzek is bejöttek, kettő éppen előttünk ugrált végig; az egyik vissza is nézett, hogy köszönjön.

A kirándulás meg nagyon jól esett. Olyan eredeti volt. Meleg, napsütéses, őszi délután, gyönyörű kék ég, barnás-zöldes táj, kis piros bogyókkal díszítve a kék illetve barna hátteret. Kár, hogy a fényképezőm eleme le volt merülve. De legalább gyönyörködtem a tájban. S jó volt apummal is így együtt lenni.

Csipkebogyót szedtünk, s a végén felmásztunk egy magas dombra. Onnan szemléltük a szép Segesváron végigvonuló szép Kükülllő völgyét, s a város különböző épületeit, negyedeit, völgyeit. Kirándulásunk legmagasabb pontján meg leültünk egy tölgyfa alá a meleg földre, s onnan vártuk meg, amíg a nap lement a domb mögé.

Paulo Coelho

"A világirodalom szélesíti a látókörünket", mondta Jim Elliot, amivel egyetértve szoktam én is élni ezzel a lehetőséggel (a keresztyén könyvek mellett), merthát egy nagyon kellemes dolog számomra az olvasás, és segít leszokni a filmekről.

Sokat hallottam mostanában Paulo Coelhoról, hogy minden könyve világsiker, meg ilyenek. A hétvégén el is mentem Miskolcon egy könyvesboltba, hogy vegyek meg egy regényt tőle. Meg is vettem a híres Alkimistát, amit többször láttam már említve.
Hazafele a vonatban elő is vettem, gondolva, hogy ez egy érdekes három és fél óra lesz, ennek a regénynek köszönhetően.

Jó kedvvel fogtam neki, mert olyan szép derűs kép volt az elején, világoskékes keménykötésű borítóval. A történet nagyon kellemesen kezdődött. Egy pásztorfiú életéről volt szó, érdekes történetekkel egybeszőve.
Aztán kezdtek feltűnni az ilyen kifejezések, hogy "Személyes Történet" meg "Világlélek", meg aztán az álomlátó nő, meg a rejtelmes Melkisédek, aki többféle formában megjelenik az embereknek, amikor meg kell valósítsák a "Személyes Történetüket", másszóval a sorsukat, amihez az egész Világegyetem hozzásegít. Aztán eszemben volt, hogy a szerző az elején leírta, hogy volt kapcsolata a valódi alkímiával, meg ilyesmikkel.
Megálltam az olvasással, s annak ellenére, hogy úgy gondoltam, megteszem, mégsem dobtam el a könyvet az úton hazafelé.

Itthon kicsit utánanéztem az interneten, ki is ez a Coelho. Aztán kezdtek összeilleni a dolgok.
Hol is kezdjem? Valahogy ezeken ment keresztül a bácsi: hippizmus, alkímia, keleti vallások, miszticizmus, Aleister Crowley (a huszadik század egyik legborzasztóbb okkult tanítója, mágusa) által befolyásolt társaságot indított el ő maga, meg most a végén katolikus lett, s a katolikus pogány-keresztyén elég borzasztó egyveleggel most még keveri a mágiát, misztizicmust, mindenféle ördögi és okkult dolgokat. És ezekből állnak a könyvei.

Ha valaki nem fogná fel: ezek mind borzasztóan sötét, ördögi, okkult dolgok, amik nagyon veszélyes hatással lehetnek az emberre. Nem csak, hogy nem kedvesek Isten előtt, de veszélyes utat nyithatnak affelé, amivel - enyhén fogalmazva - nem hiszem, hogy valaha szeretnénk kapcsolatot teremteni. Nem játék ez.
Azt hiszem, nagyon fontos gondolni arra, amit Pál mond a Tesszalonikabelieknek, hogy mindent tegyenek próbára és csak a jót tartsák meg.

Azóta a szemétből csak most vettem ki, hogy megnézzek egy-két kifejezést (amit itt használtam), de vissza is tettem.

Mostanában

kezd a normalitás visszajönni. Hálás vagyok, hogy lassan már nem kell annyit ugráljak és szaladgáljak, hanem lecsendesedhetek.

Befejeztük lassan a rendezést a meszelés után, vettem egy íróasztalt és berendeztem a szobám, megtettem nagyjából mind az intézkedéseket, amiket meg kellett most tegyek (Kolozsváron és Segesváron), s már volt egy órám is a líceumban és mostmár az is rendszeressé válik.
Meg is szoktam nagyjából az időm beosztását, reggeli csendességgel, reggelivel s aztán munkával.
Keresztúrra is megyek szerdánként, s a szokásos aktivitásokat megteszem.

Már csak szaladni kéne reggelente s a zongoraórákat megbeszélni a tanárnővel. S még egy iratot megszerezni Kolozsvárról.
S fizetést kapni.

Újból itthon

Na megvolt a tábor. Áldott volt, szép volt, bántuk, hogy 8 nap után elváltunk egymástól.
Remélem, hogy maradandót és örökkévalót fog teremni ez a hét mindenkiben...

Tábor

Na, holnaptól ifitábor, sok meghívottal, akik még nem ismerik Krisztust.
Jövő hétfőn, 8-án térek majd vissza.

Addig is, ha valaki gondolja, megemlítheti imádságban, hogy valóban áldott legyen, maradandót munkáljon, s Isten dicsőségére legyen.

Itthon újra

Megint búcsúztam. Hat hónap nagyon áldott idő után, sok áldás, élmény, barátság után eljött az elválás ideje. Nehéz volt, mint mindig, elszakadni azoktól, akik/amik szivemhez nőttek. Dehát onnan is elrepültem.

Most itthon vagyok, Segesváron. Úgy tűnik, hogy elég hosszú időre. Van ugyanis egy kétéves szerződésem, ami szerint kutatás általi mesterit végzek, tehát itthonról fogok dolgozni.

A segesvári fogadtatás meg igen-igen meleg és kedves volt úgy az itthoniak, mint a gyülekezetiek részéről. Jól esett, hogy a viszontlátás vágya és öröme kölcsönös volt. A szobámban is frissen van meszelve, szép üres, berendezkedhetek kedvem szerint. Jó itthon lenni.

Már csak egy búcsúzás marad: Kolozsvár. Ezért fáj a szívem két hónapja. Túl sok ott a nagyon drága személy, akikkel éveken át nőttünk össze, s akiktől nem lehet csak úgy megválni, mint a hathónapos barátoktól.

De Isten kezéből vettem mindezt, s öröm volt látni, hogy irányítja lépteimet. S tudom, hogy ahová Ő helyezett, ott leszek a legáldottabb, s ott dicsőülhet meg igazán Ő bennem.
Mostmár csak ezt kell engedni Neki.

Ha valaki

csodálkozna, hogy eltűntem, most egy konferencián vagyok Mechelen-ben jövő péntekig.
Csodálatosan szép kis város, tipikus belgiumi, ami megtetszett nekem erősen.
Majd mutatok képeket.

Új képek

Tettem fel új képeket a Picasa-ra, az utóbbi néhány hónap eseményeiről.
Eléggé elmaradoztam ezzel, úgyhogy most itt vannak (Hét album: Május 10 - Július 30).

Következik majd az elmúlt hétvégének gyönyörű látványosságait feltenni.