Tábor

Na, holnaptól ifitábor, sok meghívottal, akik még nem ismerik Krisztust.
Jövő hétfőn, 8-án térek majd vissza.

Addig is, ha valaki gondolja, megemlítheti imádságban, hogy valóban áldott legyen, maradandót munkáljon, s Isten dicsőségére legyen.

Itthon újra

Megint búcsúztam. Hat hónap nagyon áldott idő után, sok áldás, élmény, barátság után eljött az elválás ideje. Nehéz volt, mint mindig, elszakadni azoktól, akik/amik szivemhez nőttek. Dehát onnan is elrepültem.

Most itthon vagyok, Segesváron. Úgy tűnik, hogy elég hosszú időre. Van ugyanis egy kétéves szerződésem, ami szerint kutatás általi mesterit végzek, tehát itthonról fogok dolgozni.

A segesvári fogadtatás meg igen-igen meleg és kedves volt úgy az itthoniak, mint a gyülekezetiek részéről. Jól esett, hogy a viszontlátás vágya és öröme kölcsönös volt. A szobámban is frissen van meszelve, szép üres, berendezkedhetek kedvem szerint. Jó itthon lenni.

Már csak egy búcsúzás marad: Kolozsvár. Ezért fáj a szívem két hónapja. Túl sok ott a nagyon drága személy, akikkel éveken át nőttünk össze, s akiktől nem lehet csak úgy megválni, mint a hathónapos barátoktól.

De Isten kezéből vettem mindezt, s öröm volt látni, hogy irányítja lépteimet. S tudom, hogy ahová Ő helyezett, ott leszek a legáldottabb, s ott dicsőülhet meg igazán Ő bennem.
Mostmár csak ezt kell engedni Neki.

Ha valaki

csodálkozna, hogy eltűntem, most egy konferencián vagyok Mechelen-ben jövő péntekig.
Csodálatosan szép kis város, tipikus belgiumi, ami megtetszett nekem erősen.
Majd mutatok képeket.

Új képek

Tettem fel új képeket a Picasa-ra, az utóbbi néhány hónap eseményeiről.
Eléggé elmaradoztam ezzel, úgyhogy most itt vannak (Hét album: Május 10 - Július 30).

Következik majd az elmúlt hétvégének gyönyörű látványosságait feltenni.

Ma reggel

valamikor a felkelés-reggeli-bibliaolvasás között/alatt elgondolkoztam a sok áldáson, amit kaptam az Úrtól. Úgy érzem, hogy túl könnyű az életem, s túl szép minden.
Félek attól, hogy hamarosan elég kemény pofoncsapást fogok kapni az élettől, merthát ezek után csak az következhet.

Jó az, hogy az Úr bátorít, hogy Őt segítségül hívjam mindig, s Vele mindig minden jól van, s minden a javamra dolgozik össze.
S most nagyon hálás lehetek az Ő túláradó kegyelméért!

Én mit tudjak csinálni ha van WiFi?

Szóval internet néküli hét... majd máskor...

Internet nélküli hét

Holnap kezdődik!

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, s hogy tényleg internet nélküli lesz-e. De úgy láttam, hogy nincs a hotelben internet. S ha ott nincs, akkor körülötte - az erdőben s a mezőn - biztos nincs.

Amúgy, ha valaki keres, itt vagyok.

Apollogetika

(Azaz a hit megvédése)

Hálás vagyok, hogy ma ebéd közben hasznát vettem utóbbi két hét (vagy több) tanulmányozásainak.
Olyan kérdésekkel kezdték, hogy hogyan keletkeztek a különféle emberfajok (fehérek, feketék, stb.) egészen odáig, hogy miért szavahihető az Újszövetség.

Imádkoztam bölcsességért, s azt láttam, hogy eléggé megáldott az Úr, és sikerült összeszednem gondolataimat, s értelmes érveket adni, persze egyáltalán nem kimerítőeket és sokszor nem is fogadták el, vagy nem tudtam elég jó magyarázatot adni mindig. De legalább egy kiindulópont volt abban, hogy tovább kutassanak, s lássák, hogy van logika és értelem a Bibliában.

Onnan indult az egész, hogy egyik elkezdte olvasni a Bibliát s kérdései adódtak. El is fogadta, hogy adjak neki egy könyvet, ami a Biblia melletti érvekről szól.

Szóval akkor csak hajrá a tanulmányozásban és imádkozásban, mert az Úr végzi a munkáját!

"Hát nem olyan biztos..."

"...hogy egyszerű, csak merni kell, meg szeretni... de nagyon!"
Ez a nősülés. Na de nem erről akarok most írni. A lényeg, hogy van

Munkahelyem!

Hihetetlen jó hírnek lettem ma a részese, éspedig, hogy még négy hónapig fogok dolgozni ennek az írországi kutatóintézetnek, ahol most vagyok, de otthonról. Úgyhogy elmaradhat még a munkakeresés januárig, s most van egy jó munkahelyem, amit otthonról végezhetek.
Nagyon csodásan gondoskodik az Úr az Övéiről!

Drága Írország

Hétfőn, amikor utaztam vissza Kolozsvárról, Londonban néhány óra várakozás után felültem a repülőre, leszálltam Dublinban s másfél óra után felültem egy buszra.

Ahogy haladtunk Galway fele, hallgattam egy kis ír zenét s bámultam a felhőborított, esős, zöld tájat s éreztem valami nagyon kellemeset. Éreztem, hogy van valami nagyon mély varázsa ennek a földnek, és azt, hogy nagyon örülök, hogy ismét itt vagyok.




Biztos sok más tényező is közrejátszódott, mint például két hét szörnyű stressz (állammvizsgadolgozat, államvizsga, ballagás, más ehhez kötődő aktivitások, s más kihívó feladatok, amik még utolsó nap is jelentkeztek otthon) s az, hogy mostmár fellélegezhetek, s kicsit pihenhetek, vagy nyugodtan elengedhetem magam kicsit időbeosztás terén.

De mindenesetre nagyon szeretem ezt a drága országot, amivel Isten megajándékozott egy rövidke fél évre.