hi5.com?

Biztos sokak tudomására került a 2003-ban indult, s 2005-2006-ban Romániában nagyon elterjedt "social networking" holnap.
A www.alexa.com "traffic-monitoring" motor szerint Romániában a 4. helyen van az összes böngészett honlap közül. Ez ijesztő, gyerekek.
Sőt, Magyarországon, az iwiw.hu az első helyen van, ami szintét ilyen ismerkedési, képmegosztási honlap. De térjünk vissza Romániához és a hi5-hoz, mert amúgy az iwiw.hu lényegében erősen különbözik a hi5-tól.

Kezdtem gondolkozni, hogy vajon, miért van ez? Talán a válasz ott van, hogy mi is a hi5.com és ott, hogy kik és milyenek az internet fő felhasználói Romániában.

Előszőr vegyük az utóbbit. Érdekes megfigyelni azt, hogy milyen site-ok vannak a Top 100-ban az alexa.com szerint a romániai felhasználók között.
Ide tartoznak a szerintem is értékelt site-ok között (yahoo.com, google.com, wikipedia.org, softpedia.com, stb.) olyanok, mint hi5.com, youtube.com (ahol videókat lehet keresni, gyarkorlatilag bármilyen témával, s ha akarod, akkor a saját felelősségedre kinyilváníthatod, hogy 18 évnél idősebb vagy, s akkor néhzetsz bármit még 12 évesen is), piczo, myspace amelyek a hi5 és youtube hasonmásai illetve keverékei, acasa-tv, bascalie.ro("Mergem pe relaxare!"), imdb.com (a legnagyobb filmes site az interneten), stb.
Tehát úgy tűnik, hogy interneteznek sokan tudományos célból, vagy állást keresve (ilyen site-ok is vannak a Top100-ban), híreket olvasva, stb. és emellett ugyanazok vagy mások "sa mai facem si bascalie"-t hirdetve és "marháskodva".

Például egy 15 éves ismerősöm, akit nevezzünk Sandu-nak, valahányszor bemegyek a szobájába, lóg a hi5-on, nézi a lányok képeit, vadássza a minél sexibb csajocskákat, s közbe messengerezik (persze, hogy nem is tud rendesen írni) azokkal vagy más lányokkal, képeket küldözgetve és persze abszolut és egyáltalán semmi komoly dolgot nem beszélve sem fiúkkal sem lányokkal, csak valami szerintem fehérholló-ritkaságú kivételként.

Mi is a hi5.com? "Social networking internet service"-nek mondják, amibe tartoznak képek, zenék, videók megosztása, beszélgetések és nem utolsósorban "online dating service". Amikor hi5 search-re klikkelünk, azonnal az jön, be, hogy milyen nemű, hány éves vagy és milyen neműt (tán mindkettőt?) keresel magadnak társalgó, ismerkedő vagy "dating" párnak.

Ha beírom a böngészőbe, hogy "hi5.com", mi is jelenik meg? Túl közhelyes volna, ha azt mondanám, hogy a világ a maga virágzásában és gyönyöreivel.
Ott van Mariah Carey félmezetelnül, valami albumot reklámozva és két más együttes, valami Traxamillion és Kinky, akikről sosem hallottam. De jó a hi5, hogy megismerd azt, ami kárt tesz benned.
Jobb oldalt három kép a Popular Photosnál: egy lány egy szoros majóban, egy lány miniszoknyában a kamera fele ülve, éppen csak hogy nem tárja szét a lábait, s a harmadik képen egy férfi és mellette három nem túl illendően öltözött lány ölelve egymást. Ha újratöltöm a site-ot (refresh), akkor a három kép: egy lány talán fürdőruhában, vagy elég erősen levetkezve, szenzuális pózban, a másikon szintén egy lány hátrafeküdve és a harmadikon egy izmos férfi deréktől felfele csórén.
Ha folytatom a Refresh-eket, akkor ez így megy tovább. Ha meg a Photos-ra klikkelek, akkor ne is mondjam...kivetközőtt lányok, mutogatva magukat, ölelkezve, fiúk is, meg mind ilyesmik...

Ha olyan képeket nézek, amik az én baráti körömben vannak (volt hi5 kontóm néhány hónapja), akkor hasonlót látok. A lányok nincsenek éppen ennyire levetkezve, a fiúk lassan igen, de ugyanez a lényeg: az önmaguk mutogatása, a vagánykodás, ismerkedés és résztvevés különféle szórakozó közösségekben, amiben nem található egy porszemnyi isteni sem. Legalábbis én még nem találtam.
Mindenben a képek, amik a szemnek kellemesek, vonzóak, amelyeknél az ember nem kényszerül gondolkozni, csupán nézi, s hatol bele a kívánság, a gyönyör, a világ.

Azt mondják, hogy a hi5.com különlegesebben "targeted", vagyis rá van célozva egy társadalmi rétegre, éspedig a mashable.com szerint a site sok felhasználója hip-hop(rap) és R&B kedvelő . Ez ráillik a romániai tizenéves társadalomra. S magában hordozza annak jegyeit. Anarchizmus, tekintélyek és hatalmak felrúgása, senkinek és semminek sem tisztelése, értékek összekeveredése, erőszak, liberalizmus. Ha belegondol, tudja mindenki milyen kultúrát hordoz magában a rap zene.

Mindez egy olyan világra mutat, amely mind távolabb van Istentől, s az isteni értékeket mind jobban megveti. Szomorú ez.
Zavarja ez a mai "hívőket"? Nem egészen úgy néz ki. És ez is szomorú...

Vélemények?

"Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert [...] a láthatatlanok örökkévalók"

Azon gondolkoztam, amin nem sokat gondolkozunk, mi, keresztyének, akik hitből kellene éljünk.
Ez az élet csupán azért van, hogy az örökkévalóságot eldöntse. És minden, ami életemben van, minden döntés, minden lépés, minden cselekedet csupán annyiban ér valamit, amennyiben az örökkévalóságban való életemet gazdagabbá, dicsőségesebbé teszi. Jó erre gondolni. Jó így is nézni azt, hogy Isten teljes odaszánást kíván tőlünk. Merthát nemcsak kívánja, hanem meg is jutalmazza csodálatosan. Jó volna alapozni erre, és sokat gondolni döntésekben, próbákban, szenvedésekben.
Péter levele - amely a szenvedésben levő keresztyéneknek szól - sokszor említi a dicsőséget. Jó az embernek tekinteni arra, hogy ha valamiben megteszi az Úr akaratát, akkor annak jutalma lesz az örökkévalóságban. És ha nem vállalja a tanítványságot, akkor meg szegény lesz ott.
Bárcsak lennék ott én is minél gazdagabb. Bárcsak mind többet adnék oda az Úrnak életemből. "Az igaz ember pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem."

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket."

Jó dolog megnyugodni. Sok és nagy aggodalom járta át agyamat és szivemet az elmúlt hetekben. Régebben is, de most különösképpen, amikor közvetlenül néztem a jövő szemébe, és ott álltak és állnak előttem döntések és utak, amelyek elkövetkező éveimet nagymértékben meghatározzák.
Mit hoz a jövő? Mikor teljesülnek be vágyaim, álmaim, amik után epekedek évek óta? Meddig kell még várni? Vajon, jól lesznek a dolgok? Azt a lányt fogom elvenni, akit Isten akar? Lesz jó lakás, talán ház? Lesz jó állás? Élhetek-e majd Segesváron? Lesz lehetőség eltartani családomat, és őket is majd hittel rábízni Istenre?
Kérdések, kérdések, kérdések.... és ez csak egy része annak, ami sokszor elég rövid idő alatt lepereg bennem, és aztán kezdődik elölről a gondolatok fonala.

Ma megnyugodtam. Hiszen Isten fog gondot viselni. Ő fog vezérelni a párválasztásban, Ő fog állást biztosítani és pontosan elegendő anyagit fog nyújtani hogy eltartsam magam, majd feleségemet és minden egyes gyermekemet, akit Ő fog adni.
Fog munkahelyet biztosítani ott, ahol látni akar és mint ahogy minden mást, meg fogja áldani a házasságomat is, és áldottan fogom párommal együtt szolgálni Őt. És meg fogom látni, hogy megérte várni, s megérte a jelenben keresni azt, amit Ő akar. Mert Ő mondta: "reményteljes jövőt adok nektek".

Őbenne van egyedül nyugalom. És akarom ezt. Akarom mindig megtalálni nyugalmamat Nála, s tudom, hogy ez rajtam áll, hogy mennyire keresem. Akarom szeretni Őt és minden utaimban az Ő akaratának beteljesedését és az Ő dicsőségét keresni. És jól lesz minden. Meggyőződéssel mondhatom ezt, hiszen a Mindenhatóra, az én Atyámra bíztam magam. "Én vagyok az Úr, Istened, aki tanítlak hasznosra és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell".

x/2 év

...és túl kevés a szó, amit leírhatnék, hogy valamit is kifejezzen.
De a hálaadás a végsőkig az enyém, ha tekintek arra, hogyan hordozott Uram. S a hálaadás szava elég, s más nem is kell.
Köszönöm.

Itthon

Már több, mint 2 éve elmentem itthonról Kolozsvárra. Úgy mentem, mint aki lelkes volt mindazért, ami volt itthon, amit itt kaptam, amivé itt váltam, s úgy számoltam, hogy ha bevégzem az egyetemet, visszajövök ide. Ugyanakkor - mint mindenkinek - nekem is világos volt az, hogy el fogok idegenedni, hogy el fogok távolodni, hogy egy más világ vesz majd körül engem, egy más világ fog engem a maga hasonlatosságára átformálni.

Úgy is lett. Át is formált. Sok minden el is veszett belőlem, sok minden, ami isteni volt, sok minden, ami nem kellett volna elvesszen (az is igaz, hogy sok áldást is kaptam, és sok minden a jó irányba alakult, mind jobban barátkozok a kolozsváriakkal is, és mind jobban kapom meg az ottani gyülekezetben a helyemet, de sok minden rosszul alakult). Fájdalmas ez, s akarom, hogy ez ne legyen így, de mind nehezebb ellene harcolni. Már kezdek számolni a jövővel, amit nem kéne tegyek, kezdek aggódni, ami nem Istentől van, s próbálom kiszámítani a jövőmet, pedig ezt nem tehetem.

Tudom, hogy Kolozsváron lesz a legnagyob esélyem állást kapni, s ha Segesvárra akarok visszajönni, akkor a nehezebbet választom. De akarom Uramat követni, hisz Ő ezt akarja tőlem. Más élet könnyebb lesz, de nyomorúságos. Ha Őt követem, ha az Ő országát keresem, Ő megígérte, hogy mindenről gondoskodik. Belekapaszkodok ebbe, s hálás vagyok, hogy még van bizalmam Isten ígéretében.

Tegnap este hazajöttem. Az autóban végig az az érzésem volt, hogy milyen nyomor vesz körül. Milyen letörő minden, ami van az életemben, s nem találok egy nyugalmat, egy kis menedéket. A kolozsvári élet nem nyújtja azt, amire vágyok. Valahogy nem tudok semiképpen sem úgy meglenni ott, ahogy kell. Itthon meg - úgy éreztem - nem vár más, itt is a bajok, itt is a gondok a kommunikációval, itt is sok nehéz dolog, ami mindegyre csak terhel.

De mint mindig, amikor Hozzá mentem, az este is megnyugtatott engem Atyám, ami a körülményeket illeti, s a reggeli csendesség után napok óta nem érzett nyugalommal és örömmel mentem gyülekezetbe.

Ott, amikor a kenyértörés után álltunk, és sorban adtunk hálát Istennek, ott álltam én is, érezve azt, amit sokszor szoktam itt érezni, s amit úgy látszik, hogy több, mint két év kolozsvári élet és sok nehéz teher - ami ezzel a ténnyel járt - nem tudott megváltoztatni: éreztem, hogy itthon vagyok. Itthon. Ott, ahová Isten helyezett, ahol Isten azzá formált, ami az Ő akarata volt, ahol megtaláltam helyemet, s ahol Isten úgy tudott megáldani, mint eddig még sehol a világon. Itthon vagyok.

Tegnap este jöttem, ma délután megyek vissza. Futtában láttam mind azt a kedves személyt, aki ehhez az "itthon"-hoz tartozik, de elég volt ahhoz, hogy megérezzem, hogy megvan a helyem. Bárhová is megyek, bármennyi időre, még ha valóban el is távolodok, mégis meg van a helyem. Meg van a helyem. Tudom, hova tartozom, tudom, hova jöhetek, tudom, hol várnak, tudom, hol van meg az a közösség, ami valóban isteni. Ez nagy dolog. Ez egy életet meghatározó áldás. Hálás vagyok ezért.

Discipleship...remélem, mindenki ért angolul

Discipleship is not limited to what you can understand – it must transcend all comprehension. Plunge into the deep waters beyond your own understanding, and I will help you to comprehend.
Bewilderment is the true comprehension. Not to know where you are going is the true knowledge. In this way Abraham went forth from his father, not knowing where he was going. That is the way of the cross. You cannot find it in yourself, so you must let me lead you as though you were a blind man.
Not the work which you choose, not the suffering you devise, but the road which is contrary to all that you choose or contrive or desire – that is the road you must take. It is to this path that I call you, and in this sense that you must be my disciple.

Source: Martin Luther (1483-1546), quoted in Dietrich Bonhoeffer, "The Cost of Discipleship.

Tégy foglyoddá, Uram

Tégy foglyoddá, Uram, akkor szabad leszek.
Késztess megadnom önmagm, győzelmet úgy veszek.
Ha küzdve küszködöm, akkor leroskadok,
De ha karod lesz börtönöm, akkor erős vagyok.

...

Majd úgy uralkodik, s nyer lelkem égi trónt,
Ha néked hódol a porig, ha mindenről lemond.
Vész és vihar között, úgy áll végig híven,
Ha kebleden jól kikötött s mindvégig ott pihen.

hmm........

"Nem!" mondtam ezelőtt több, mint egy évvel (akkor írtam a következő verset), s most is ezt mondom. Határozottan. Mindannak, ami az én akaratom, s Isten akaratával ellenkezik.

Nem. Így jó.
Így fáj. Így áldott.
Így hoz dicsőséget Istennek.
Így lesz a gyümölcs áldás.

S vetem hitemet Beléje, akiben bízva a végsőkig mehetek, s sosem csalódok.

a lényeg

a lényeg az, hogy elég az Úr kegyelme, azt mondja a 2Kor 12,9.
és tényleg elég...

...

Itt van a szó a szivemen, de nem tudom kimondani. Szeretnék panaszkodni, sírni, de nem jön ki könny szememből, ordítani, de nem lehet, nincs kinek, s ha volna is, nem akarok. Jól van ez így, ahogy van, és a "nem" az mindig csak legyen határozott és akkor majd valahogy csak átvészeljük a zuhatagot, s majd, amikor felderül a napsugár vízcseppes leveleimen, örömmel szívom azt magamba.