Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot

Ezt a bejegyzést körülbelül két éve írtam, s most látom, hogy sosem került megjelenítésre. Hát a következő már megírt bejegyzésem előtt akkor ezt teszem közzé előszőr.
--
Mostanában kicsit megterhelt az, hogy sok irányból támadva a Biblia. Egy idő után elkezdtem imádkozni az Úrhoz és kértem Tőle, hogy erősítsen meg és ne hagyja, hogy ezek befolyásoljanak.

Nem kellett sok nap, hogy jöjjön az áldott válasz.

Előszőr Ézsaiás könyvében olvastam ezt:
"Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek! Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!" (Ézsaiás 51:7-8)

Aztán ma meg egy áhitatot olvastam William MacDonaldtól, ami aláhúzza az Igéből azt a tanítást, hogy a nem lelki/szellemi (újjá nem született) ember nem ismeri az igazságot, mert nem is ismerheti. Nem is várhatok el tőlük mást - bármennyire bölcsek és tudósok is lennének a világi tudományokban -, mint tudatlanságot, ami a Bibliát vagy a szellemieket illeti. Hisz, aki az Urat nem ismeri, "ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes, mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni." (1Kor 2:14)

Úgyhogy ha néha kicsit meg is zavar egy-egy támadás, Istenünk Igéje és az Ő Igazsága felette áll mindezeknek, és olyan jó ezt tudni és érezni. "Istenünk beszéde mindörökre megmarad!"

Nem tudom, miért

lehet az enyém, de az, amit az Úr személye és közelsége magába foglal és rám áraszt, kibeszélhetetlen.
Miért lehet örök biztonságom nekem, bűnös embernek? Miért csodálhatom Isten szépségét temérdek hűtlenségem után? Miért kaphatok erőt sokszor saját hibámból rámnehezedő terhekben? Miért kapok nyugalmat, amikor jövőmben nehéz és súlyos dolgokkal nézek szembe, s miért láthatok benne reményt és dicsőséget? Miért szárnyalhat lelkem a boldogságtól, amikor térdenállva Előtte állok?

Miatta. Más válaszom nincs. Mert Ő így akarta, érthetetlen kegyelméből, ha életét kellett is oda adja, hogy átokká legyen.
Mert Ő az enyém, s én Övé vagyok, s ha "Őrá néz szemem, úgy megvan mindenem". Ha csodálhatom Őt, ott van szívemben az örökkévalóság dicsősége. Ha Ő hordoz, minden erőm megvan, s amikor Ő vigasztalhat, a legnagyobb teher sem hatolhat mélyre.

"Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál." (Zsoltár 71:22-23)

Ma reggel

ültem a számítógép előtt s egyszer csak ragyogóan arcomra sütött a nap. Isten kegyelme rámmosolygásának volt az emlékeztetője.

Bár az van mindegyre bennem, hogy mennyire haszontalan vagyok Neki és elfecsérelem a kegyelmét, Ő azt mutatja, hogy Krisztusban mindent megújító kegyelem van. Kegyelem, amely kiárad életembe és lehetővé teszi Isten országának megvalósulását bennem. Lehetővé teszi azt, hogy győzelmes legyek és nem legyőzött.

------------------------------------------

Egy hónapja dolgozom. Végül Isten elé vitele után, elfogadtam az állást, s egy hónapja űzöm. Szeretem. Jó cég. Jó a hangulat, a kollegák, a fizetés, a cég viszonyulása az alkalmazottakhoz, a németórák, a színvonalas környezet s a konyha. Persze, hogy vannak kevésbé ragyogó oldalai is, és az évek alatt biztos előjönnek kellemetlenebb dolgok, most mégis úgy érzem, hogy jó helyen vagyok.

Köszönöm a bátorításokat és imákat ezen a téren; az Úr jól kimunkálta.

Ingázom Marosvásárhelyig. Ez olyan 3 órát vesz fel naponta, s eléggé kifárasztott, mivel nem tudtam eleget aludni miatta, s a munkán kívüli életem is összezsugorodott. Ezért egy olcsó lakást kerestem Vásárhelyen annak gondolatával, hogy heti 3 éjszakát ott aludjak. Úgy néz ki, hogy hétfőtől beköltözöm.

------------------------------------------

A gyerekekkel készülünk karácsonyra. Szoktunk kántálni, meg a gyülekezetben kis jelenetet bemutatni és énekelni. Ha valakinek szívén van, imában hordhatja ezeket az alkalmakat. Örülnénk, ha az Úr elérné úgy a gyerek- mint a felnőttszíveket és mind több embert megragadhatna az az érthetetlen szeretet, amely lejött a Golgotán átokká lenni bűneinkért.

Álláskeresés

Már nem tudom hányadjára kezdődik a "nagybetűs Élet". Előszőr nyolcadik végén mondták ezt. Azóta nem sokszor - talán még a líceum végén -, de azért minden nagy átmenetnél éreztem, hogy valami komolyabb fázis kezdődik.

Nademostmár tényleg. Már négy hete - tizenkilenc éve előszőr - nem vagyok diák. Sőt, amellett munkanélküli is vagyok.

Hamar lejárt ez a mesteri, pedig nagyon sok izgalommal járt. Ma meg is jött a postán az eredmény: átmentem.

Tudom, hogy be szoktam számolni időnként az eltelt periódusról, de most ennek a bejegyzésnek nem az a célja. Kis betekintőt nyújt a Picasa oldalam utolsó öt albumja az elmúlt hónapok eseményeibe. Olyanok történtek, mint utolsó írországi kalandom, nyári munka, mesteri befejezése, három tábor, meg egy csomó minden más.

Na de a lényeg az, hogy állást keresek. Azt szokták mondani, hogy az élet három legnagyobb döntése közül az egyik a szakma. De nem gondoltam volna, hogy ennyi nyugtalanság vár rám a megfelelő munkahely megtalálásában. A bajom az, hogy nehéz döntenem. Két lehetőségem van most éppen, mert két helyre küldtem CV-t. De amelyiket jobban szeretném, annak az az akadálya, hogy megint külföldre kéne menjek talán egy évre is. És ez kicsit megkavarta az elképzeléseimet.

A jó benne az, hogy az Úr vezetni akar. Bár ez sokszor sötétséget és igen kellemetlen nyugtalanságot jelent, de alakulnak, tisztulnak a dolgok.
Végső soron az a nagy kérdés - ha nyitott a szívem megérteni az Úr akaratát -, hogy vállalom-e az engedelmességet akkor is, ha fáj, ha letiporja álmaimat és rabszolgaként visz az Úr után.
Sokat beszéltem én az átadott életről, feltétlen engedelmességről, az Úrnak és nem a földieknek való élésről, de most itt van nekem is egy szokásosnál nagyobb próba. Maradni, ha kell... és menni, ha kell. Jó vicc volt, amikor kértem a Hallelujából a 310-es éneket vasárnap, s csak aztán láttam alaposabban, hogy mit is mond a szövege.

Jaj, mi lesz még, amikor jön a párválasztás!

John

Bemutatom nektek Johnt. Magas, kb. 120 kilós, 45 év körüli körüli férfi. Nyugodtan beállhatna testőrnek vagy kidobónak. Vízszerelő. Angliában nőtt fel, 17 éve Írországban lakik. Hívő, házas ember, négy gyereke van: a legidősebb 15 éves, a legfiatalabb 4.

Amiért különösen figyelemre méltó számunkra ő, az az, hogy nemrég elszakadt a feleségétől. Amikor visszajöttem a hónap elején Írországba, akkor történt a dolog. Azóta külön lakásban él, 17 év után, egyedül. Ritka látvány egy ilyen megtört lélek, főleg, hogy mindig egy félelmetes teremtés volt.

Az első bibliaórán szinte végig sírt halkan. Azóta minden alkalmon szívettépő látvány ez a mélységesen szenvedő ember, aki nem tudja, hogy jöjjön ki ebből a halál árnyékának a völgyéből. Komolyan veszi az Igét, komolyan kérdez, komolyan szenved. Ha valaki találkozik vele, nem lehet nem szívből imádkozni ezért a keserves helyzetért. Személyesen azt mondhatom, hogy ilyen nagy próbán nem mentem át soha, s nem is tudom elképzelni a nyomorúságának mértékét, de azt látom, hogy rettenetes.

Ma a bibliaóra után beszélgettem vele, s egy mondata volt az oka ennek a bejegyzésemnek. Elmondta, hogyan zokogott egyedüllétében, azt is, hogy milyen kilátástalan a helyzete, és, hogy nem tudja, mi lesz a vége az egésznek, bár nagyon vágyik újra együtt lenni családjával. De mindezek után az volt a következtetése, hogy "this is the best thing that ever happened to me".

Itt van ez az ember, akinek szakad szét a szíve, hogy nyilvános helyeken sem tudja visszafojtani könnyeit, s tudja, elismeri, elfogadja - hálásan -, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha történt vele, mert az Úr igazítja és rendbehozza dolgait Magával.

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy."
"Jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!"
"És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

Tíz év

A mai napon van Felix Mendelssohn születési évfordulója, s Mozambikban a Hősök napja. Na de, ami minket most jobban érdekel az az, hogy ezelőtt 25 évvel egy kicsiny kis falucskában (jó, na, egy városi szülészeten) megszülettem én. De amiről most írni akarok, az még ennél is fontosabb. Éspedig arról, hogy mostanában azt mondhatom, hogy nagyjából tíz éve élek az Úrral. Ha egy igazán pontos dátumot kéne mondjak, talán 1999. augusztus 8-at mondanék, amikor emlékszem, hogy mélyésges békesség és boldogság töltött el annak megértéséből, hogy Isten engem személyesen szeret, amiért Fiát is halálra adta. Így kaptam meg bűneim bocsánatát, kegyelemből, s azóta mondhatom azt, hogy igazából élek, szellemileg is, nemcsak testben.

Kedves tíz év volt ez, szakmai téren való élményektől emberi kapcsolatokig mindent beleértve.

Ami Krisztus bennem való életét illeti, bár sokat megismertetett magából velem, mindenképp sokkal több kellett volna legyen, mert sok harcot elnyúztam és sokminden megtartottam, amit sokkal hamarabb meg kellett volna tagadjak. De újra meg újra meg kell döbbenjek azon, hogy mennire kegyelmes és jó az Úr. Minden után még mindig olyan nagy a türelme és szeretete, s még mindig felemel, tovább visz, én meg felébredhetek s betölthet mennyei gyönyörűséggel az Ő jelenléte.

Annyi idő után

nyugalom! :)

Egyik cikkem meglett, a másik nem, de haladtam sokat a mesteris dolgozatommal, úgyhogy most kicsit megnyugodhatok.
Jöhet mostmár mindaz, ami a munkán kivül van, s mostmár rá is tudok figyelni jobban.

Mellesleg mostanában az Úr mind azt mondja, hogy át kell adnom magam, meg kell tisztítanom életem, Királlyá kell tennem Őt és készen várnom eljövetelét.

Az első

lábnyomom az új hóban.

Milyen is itthon?

Úgy látszik, újra Segesváron vagyok 2-3 hónapig.
De nem is tudom, hogy milyen itthon lenni.

Nagyon jól esik ez a környezet, meg a gyüli, család, barátok, meg minden.

De úgy érzem, hogy egyáltalán nincs nyugalmam, s mind csak egy csomó dolgom van, a december 22-i határidő közeledtével és még a többi tennivalóval.

Néha megnyugszom, hogy minden jól van és az Úr tud róla. De máskor meg mind az van előttem, hogy mennyi a munka és milyen lassan haladok vele.

Internet nélkül

Elég nehéz elképzelni egy pásztort legeltetni juhok nélkül, vagy asztalost fa nélkül dolgozni, vagy úszót víz nélkül végezni úszógyakorlatait.
Ilyesmi volt nálunk ma az intézményben. Árvíz volt az éjjel. Így volt ma az internetes technológiákra szakosodott kutatóintézmény internet és telefon nélkül.

Egy mélységes nyugalom és csend uralkodott a levegőben. Az emberekből hiányzott valami, ami a normális élet ritmusát elősegíti. A titkárnők hazamentek még délelőtt, az emberek nagyrésze eltűnt ebéd után. A könyvespolc előtt valami teljesen új történt: egy-egy ember megállt előtte, levett egy könyvet és olvasta.

Eléggé lelassult az élet, de én legalább tudtam a munkámat végezni, mert éppen nem volt szükségem az internetre, csak kevés alkalommal. De azért éreztem a lelkemben, hogy hiányzik valami, s igen gyakran előjött az, hogy valami itt nagyon nincs a megszokott kerékvágásban. Nem is a legjobb dolog ez a kerékvágás, de ma az intézményből valahogy nagyon hiányzott.

Ilyen volt ma internet nélkül.